Ígéretünkhöz híven visszatérünk a Heliopolis egyiptomi klub centenáriuma alkalmából megrendezett tornára, amelyen magyar részről a Honvéd és a Szolnok vett részt. A versenysorozat legjobb játékosát, Szivós Mártont faggattuk egyiptomi élményeiről. És egy különlegesség: az interjút Gergely István fotóival illusztráljuk.

- Gratulálunk az MVP-címhez! Mesélj kicsit az útról, mert elég kevés információ jutott el hozzánk Egyiptomból!

- Köszönöm a gratulációt. Jól éreztük magunkat, a torna nagyon jó volt, színvonalasan rendezték meg, erős csapatokkal, nekünk éppen ilyen felkészülési lehetőségre volt szükségünk a komoly tétmérkőzések előtt. Sajnos hátráltatta a kint elvégzett munkát az, hogy folyamatosan betegséggel küzdöttek a játékosaink, nem volt olyan mérkőzés, hogy egy-két ember ne hiányzott volna a gyomorfertőzés következményei miatt.

- Mi volt a járvány oka?

- Elkaptuk a vírust.

- Nem tudtátok, hogy vigyázni kell a kinti ételekkel?

- De, vigyáztunk is, ennek ellenére sajnos mindenki elkapta, ki jobban, ki kevésbé. Emiatt aztán egyszer sem tudtunk normálisan felállni, kifejezetten összeszedett játékot játszani. Felkészülésnek így is optimális volt, hiszen sok új játékos jött, most megismertük egymást, tehát csapatépítés szempontjából nagyon fontos volt ez az egy hét.

- Milyen időtök volt?

- Nem mondok meglepőt: nagyon meleg.

- A körülmények?

- Egy nagyon elegáns, még az angol időkben létrehozott klub területén rendezték a mérkőzéseket. Két nyitott medence, teniszpályák, krikettpályák, squashpályák, még Mc’Donald’s is van a klubban. Az ottani elit egyik helye ez, ahová rendszeresen járnak. Itt voltak a mérkőzések, az edzések, nagyon jó környezetben. Igaz, innen ki is kellett jönni, ami azért már nem volt annyira felemelő. Úgy gondolom, hogy egy európai környezethez szokott embernek nehéz hozzászokni ahhoz a zűrzavarhoz. ami Kairót jellemzi. Más világ. Érdekes, de egy hét bőven elég belőle.


- Voltatok kirándulni, vagy arra nem volt idő?

- Voltunk, kaptunk lehetőséget. Nagyon jó volt a szervezés, vittek minket piramist, mecseteket látogatni, jártunk a bazárban, tényleg mindent megtettek azért, hogy a mérkőzéseken kívül is jól érezzük magunkat.

- Mitől lettél a torna legjobb játékosa?

- Nem tudom, úgy hallottam, hogy az edzők szavaztak, de nem nem is én vettem át a díjat, mivel éppen az utolsó mérkőzésre betegedtem meg. Fogalmam sincs, de örülök neki, minden díj jóleső érzés. Különösebben sokat persze nem foglalkozom ezzel, felkészülési torna volt.


- És meggyógyultál azóta?

- Nem, még nem teljesen, de már edzem, lázam nincs.

- Volt valami különleges élményben részetek kint?

- Igen. Beszöktünk Pistivel, meg a Csucsuval éjszaka a piramisokhoz. Ez elvileg tilos, de minket egy rendőr kísért be.


- És mit csináltatok ott? Kerestetek egy feltáratlan sírkamrát?

- Úgy történt, hogy kitaláltuk: nézzük meg este a fényjátékot a piramisnál, de aznap éppen nem volt. Olyan 12 fél 1-re értünk oda, és hát kívülről próbáltuk lefotózni a piramist, de nem nagyon sikerült. Akkor megkérdeztünk egy helyi embert, mégis hogy lehetne megoldani, hogy bejussunk. Mondta, hogy pénzzel, s az egyiptomi font meg is tette a hatását. Csucsuval megállapítottuk, hogy ha idejött volna egy német, vagy egy amerikai turista, s neki azt mondják, hogy most nem lehet bemenni, akkor köszöni szépen, és hazamegy. De a rafkós magyarok nem engednek... Sikerült a megvesztegetés, az emberünk leboltolta egy rendőrrel(!) a dolgot, ő vitt be minket. Csak annyit kért, hogy ne vakuzzunk, mert akkor lebukik ő is. Mi először azt gondoltuk, hogy a fizetéssel rendesen besétálhatunk, de hamar leesett, hogy illegális az akció. Egy szakaszon le kellett bukni, és guggolva menni 20-30 métert, hogy a kamera ne lásson minket. Na akkor egy kicsit megijedtünk, hogy ha itt elkapnak, akkor annak rossz vége is lehet, de szerencsére a rendőr jó "idegenvezető" volt, s így egy fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.


- Tehát megérte?

- Meg hát, fantasztikus volt úgy bemenni, hogy senki nem járt ott a piramis környékén. Mi voltunk hárman, meg a rendőr. Pisti nagyon jó képeket csinált vaku nélkül is, elképesztő volt. Mondták is, hogy soha többé, ez volt az utolsó, bár ezt nem hiszem, lehet, hogy mindenkinek ezt mondják... Azt beszéltük Csucsuval, hogy ezt az izgalmas részt, hogy le kell bukni, meg átszaladni egy kapu előtt, hogy ne vegyenek észre, lehet, hogy direkt rakták a "programba", benne volt a lefizetett összegben az izgalom.

Érdemes volt a bazárba is elmenni, ugye ott mindig alkuszik az ember. Én kicsit megleptem az árust, amikor egy hűtőmágnesre alkudtam. Ő azt mondta, 15 font, én azt válaszoltam: 20. Nem értette, és akkor azt mondtam, 25. Erre megkérdezte: őrült vagy? :-)

- Köszönöm az élménybeszámolót, teljes gyógyulást kívánok a hétvégére!

---

Gergely István kairói képei