Mindketten sérültek, de szinte biztos, hogy játszanak szerda este, csapatuk bajnoki meccsén. Egymás ellen, ugyanis mindketten Vargák, és nem csak névrokonok, hanem testvérek. Párhuzamos interjúnk Varga II. Zsolttal (Eger) és Varga Tamással (Szeged) a mai rangadó két szereplőjével.

Egerben a hétvégéről előrehozott mérkőzésen ma este 18.00 órakor a hazai csapat a Szegedet fogadja. Két magyar kupacsapat küzd meg egymással, s a hangulat a Tisza partján jobb, hiszen a betonosok bejutottak a LEN Kupa legjobb négy csapata közé, míg az Eger a Belgrádban elszenvedett vereség után már nem juthat tovább az Euroligában.

Az egri Varga, a világbajnok Zsolt (közismert nevén Kiscsuvi) orrát szombaton nemes egyszerűséggel eltörte Filipovics "partizán", míg bátyja, a kétszeres olimpiai bajnok "nagy" Csuvi az újvidéki LEN Kupa negyeddöntőben lábtempózott olyan szerencsétlenül, hogy az ellenfél kemény sípcsonján maga törte el saját lábujját. Lábadoznak, s közben vízilabdáznak.

A meccs mindkét csapat számára nagyon fontos, az egriek nem csak a nemzetközi szereplés miatt kialakult hangulaton akarnak javítani, hanem az október végén, Szegeden elszenvedett sima vereségért is vissza szeretne vágni.

Szokás szerint ugyanazokat a kérdéseket tettük fel a párhuzamos interjúra kért két játékosnak.

- Hogy vagy? Orvosi jelentést kérünk!

Zsolt: Eltört az orrom, a röntgen ezt mutatja. Tökéletesen vissza lett rakva, s most már harmadik napja szépen forr össze a csont. Azt mondták, legalább 4-6 hét, mire teljesen meggyógyul. Csináltattam egy maszkot, ami kisebb ütések, odacsapások ellen véd, hogy ne mozduljon el a csont. Egyébként edzek rendesen, voltam kondizni, vízben is, de maszk nélkül azért éreztem mozgás közben. Az esti meccsre be leszek írva, Gyurin múlik, hogy betesz-e, én szívesen játszom. A közérzetem egyébként jó, nagy fájdalmaim nincsenek, s kezd most már különböző színűvé válni a szemem alatti terület...

Tamás: Rendben vagyok, tudok játszani, de a lábujjam nem forrt még teljesen össze. Azt nem mondhatom, hogy 100 százalékos teljesítményt tudok nyújtani, hiszen folyamatosan figyelnem kell arra, hogy ne rúgjak össze senkivel, vagyis hogy nem legyen ebből még nagyobb probléma. Ettől függetlenül természetesen megpróbálom a maximumot nyújtani.

- Milyen hangulatban készül a csapat a meccsre?

Zsolt: A hangulat jó. Igaz, hogy a belgrádi meccs a kiesésünket jelentette, viszont úgy gondolom, hogy nincs szégyenkezni valónk, mert az eredménytől függetlenül helytálltunk. Nekünk önmagában a bravúr sem lett volna elegendő, kellett volna még egy, a Vasas ellen, idegenben.

Tamás: Teljesen jó a légkör nálunk, a LEN Kupa-továbbjutás feldobta a csapatot. És bár az Eger épp most esett ki az Euroligából, nem gondolom, hogy két, ellentétes hangulatú gárda találkozik. Láttam az Eger hazai meccsét a Partizan ellen, s hallottam, hogy mi történt kint. Azt gondolom, hogy az Eger egész jól együtt van. Két ilyen mérkőzést játszani szerintem tisztességes és nagyon jó eredmény. Lehet, hogy kiestek, de nagyon együtt vannak, jól összerázódtak, ez az Eger jobb, mint az őszi volt.

- Mi várható a meccsen, számodra mi a minimális elvárás?

Zsolt: A tisztes helytállás a minimális elvárás, és az, hogy hazai pályán semmiképpen ne szenvedjünk vereséget - de ezzel nem mondok újat. Egy jól játszó Szeged és egy jól játszó Eger esetében bármi előfordulhat, háromesélyes a mérkőzés. Most mindenképpen győzelmet várok, és ha hozzuk a fegyelmezett csapatjátékot, akkor annak meglesz az eredménye.

Tamás: Megpróbáljuk kicsit meglepni őket, aztán hogy ez hogy sikerül, majd meglátjuk. A minimális elvárás számomra azt jelenti, hogy egy nagyon szoros meccset játszunk az Egerrel és megpróbáljuk őket megszorítani. Hazai pályán nagyon nyertünk ellenük, otthon ők is jók, nyilván szeretnének most ők minket nagyon megverni. Mi pedig ezt akarjuk megakadályozni. És ha partiban tudunk maradni a végéig, ott már minden lehet.

- A tesóddal szemben játszott meccsek közül van emlékezetes? Egyáltalán: mennyire jelent gondot számodra, hogy egymás ellen játszotok?

Zsolt: Mi nem nagyon szoktunk egymással csatázni a vízben, valahogy ösztönösen elkerül minket a dolog, nincsenek erre kiélezve az egymás elleni meccseink. Nagyon ritkán szoktunk összetalálkozni. Ellentétes oldalon is játszunk, mind a ketten kapás hátul, a másik oldalon. Ő küzd a Szeged győzelméért, én az Egerért, aztán az egyik gratulál a győztesnek a meccs után.

Tamás: Egymás elleni játékról kiemelkedően negatív vagy pozitív élményem nincsen, természetesen az ember nem tudja függetleníteni magát attól, hogy a testvére a másik csapatban játszik, ha ezt állítanám, nem mondanék igazat. Egy picit az ember másképpen gondol erre a meccsre, de amennyire lehet, ezt megpróbálom kikapcsolni. Az a szerencse, hogy ellentétes oldalon játszunk, nem olyan sűrűn fogtuk egymást korábban sem. Természetesen egyszer-egyszer "egymásra kerülünk", akkor pedig tisztességesen, becsületesen küzdünk, nincs semmiféle "aljasság" egymással szemben.

- Mit üzensz neki, mire készüljön?

Zsolt: Jó meccsre készüljön és kívánom neki, hogy játsszon jól!

Tamás: Zsoltnak azt kívánom, hogy folytassa az eddigi jó formáját, erősítse meg a helyét a magyar válogatottban, egy lépéssel legyen még beljebb a csapatban, javítsa a pozícióját azzal, hogy ellenünk is ugyanazt a stabil, jó játékot játssza, mint eddig egész évben. Természetesen azért azt szeretném, hogy egy pontot mindenképpen megszerezzünk, az nekünk már egy nagyon-nagyon jó eredmény lenne.