Az elmúlt egy évben sorra jutottak szerephez olimpiai bajnokaink a magyar vízilabdasport irányításában, különböző szinteken. E sor bővül most Varga Tamással, Csuvival, Athén és Peking olimpiai bajnokával. A 42 éves sportember szövetségi edzői megbízást kapott, a feladata az, hogy végigvigye az utánpótláskorból történő kiöregedésig a most 14 évesek legjobb magyar "pólós palántáit". vlv-interjú.

VARGA TAMÁS a vlv-nek:

- A legkisebbek, a 2004-ben születettek korosztályát kapom meg, nekik eddig nem volt országos válogatottjuk, régiós edzéseken vettek részt. A Magyar Vízilabda Szövetségnél az utánpótlás-válogatottság úgy működik, hogy először négy régióban (északi, budapesti, alföldi és dunántúli) gyűjtik össze a legtehetségesebbeket és 14 éves korban válik országos szintűvé ez a képzés, ekkor jön létre úgymond, az első korosztályos országos válogatott. Természetesen már előtte is komoly munka folyik, s újdonság, hogy hamarosan a 2005-ösök is "becsatlakoznak", az ő országos képzésüket Regős Áron és Kemény Kristóf irányítja majd. Ismert, hogy az utánpótlás szövetségi kapitányi tisztség megszűnt, az egyes korosztályokat szövetségi edzők irányítják, megfelelő segítőkkel.

Új tendencia, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség, Dénes (Kemény Dénes MVLSZ-elnök - a szerk.) és Pista bácsi (Szivós István utánpótlás igazgató - a szerk.) mostantól egyrészt próbálnak minél több fiatalabb edzőt megbízni, akár olimpiai bajnokokat, volt válogatottakat "becsalni" az utánpótlás képzésébe, másrészt az a törekvés, hogy a szakmai irányító vigye végig az adott korosztályt a kezdetektől egészen a junior kor befejezéséig. 

Én kifejezetten azt szerettem volna, ha olyan gyerekeket kapok, akiket más még nem edzett országos szinten, s ez történt.

- Te is kérted, hogy végigvihesd a korosztályt egészen a felnőtt koruk kezdetéig??

- Én azt vázoltam fel Pista bácsinak, hogy jó lenne, ha lehetne úgy, hogy minél fiatalabbakat kapjak, és esetleg végig is vihetném őket, Ő azt mondta erre, hogy örül az elképzelésemnek, mert pont arról beszélgettek Dénessel, hogy ez lenne az irányvonal. Tehát ez így összepasszolt. Nagyon örülök, és szerencsésnek érzem magam, hogy megkaphattam egy ilyen fiatal korosztályt.


Így nézett ki Varga Tamás (és a magyar válogatott fürdőköpenye) anno...

- Hogy zajlik a munka, hány gyerekkel foglalkozol majd?

- Ugye, ez egy "páros évjárat", lesz nekik ifjúsági Európa-bajnokság és ifjúsági világbajnokság, természetesen később, 16-17 éves korukban. Ők most befejezték a regionális válogatottságot, elbúcsúznak a decemberi Mikulás Kupán, ha jól tudom, Martfűn.

Az említett négy régióból kerülnek ki a srácok, tehát négyszer 15 gyerekről van szó, ezt a mintegy 60-as mezőnyt kell nekem leszűkítenem majd olyan 20-25 gyerekre. Szeretnék az elején minél több gyereknek lehetőséget adni. Nekem is meg kell ismernem őket, ezt a korosztályt annyira nem ismerem, ezért is jó, hogy van egy segítőm Nádor Zsombor személyében, aki ugyanezt a korosztályt viszi a KSI-ben. Néhány nap múlva regionális edzések lesznek, azokra már elmegyek, az egrire és a budapestire biztosan, hogy jobban képben legyek ezekkel a gyerekekkel kapcsolatban. Utána lemegyünk Martfűre is Pista bácsival, hogy minél több információt össze tudjak szedni, mielőtt elkezdjük velük a munkát december 29-én. Akkor lesz az első országos edzés a 2004-es korosztálynak, december 29-30-31 - ez lesz az első három nap. 


Az utolsó válogatott meccsek egyike, a londoni olimpia...

- Mi az ars poeticád, mivel indulsz neki, mit szeretnél elérni?

- Először is azt gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek mindenekelőtt az alapokat kell elsajátítaniuk. Még ha válogatottról is beszélünk, mégiscsak 14 éves gyerekekről van szó. Nem tudom, ki milyen képzést kap a klubban, nyilván különböző alapokkal jönnek majd oda a játékosok. Azt tartom fontosnak, hogy a gyerekek a lehető legteljesebb mértékben sajátítsák el az alapokat, még ha egyeseknek az eleje így talán unalmas is lesz. Egy példa: mi az a szoros emberfogás? Az első, alapvető fontosságú dolgok közé tartozik, hogy ezt minden gyerek megtanulja. Mert nem tudják, én azt látom. Sőt, még felnőtt, OB1-es játékosoknál is tapasztalom, hogy nem tudják!

Mindent az alapoktól fogunk kezdeni, hogyan faultolunk, hogy megyünk rá a labdára, hogyan passzolunk, milyenek legyenek a mozgások, mi a feladata a "kiskapufásnak", a "hosszú kapufásnak", hogyan viszem le a labdát, stb stb. Olyan apró nüanszok ezek, amiket jól megtanulva sikereket lehet elérni még a legmagasabb osztályban is. 

Tudom, hogy sok helyen nincs elég idő, energia ennyire belemenni az apró részletekbe, megértem az edzőket, voltam én is utánpótlásedző, tudom, hogy milyen az, amikor 30 gyerekkel kell foglalkozni, nagyon nehéz úgy elmagyarázni az általam említett fontos dolgokat. Na de hát erre van a válogatott, ahol már ugye, kell, hogy legyen idő ilyesmire. Ketten leszünk Zsomborral, úgyhogy lehet majd külön tanítgatni a bekkelést, a centerezést is.

Van időnk, mert az első évben, jövő nyáron ennek a korosztálynak nincs még világeseménye, nemzetközi torna sincsen, lesz időnk megnézni sok gyereket, hogy nyárra már nagyjából kikristályosodjon: melyik az a 15-20 gyerek, akikkel aztán majd lehet számolni. Összetett feladat ez, még arra is kell figyelni, hogy lehet olyan gyerek, aki már elérte a maximumát és olyan is, aki csak most fog nagyot ugrani a fejlődésben. Ez a szép ebben a munkában, s számomra éppen az volt a legfontosabb, hogy olyan lehetőséghez jussak, amivel lehet alkotni. Ha tényleg mód lesz arra, hogy végigvigyem a korosztályt egészen addig, amíg a csapattagok kiöregednek a junior korból, akkor valóban látható kell, legyen az ember munkája abban, amit produkálnak.

​
Varga Tamás a debreceni gyerekekkel a lignanoi HabaWaba-tornán, 2013-ban

- Akkor ezzel eldőlt az is, hogy az edzői pályán képzeled el a jövődet?

- Eddig is ez volt a tervem. Hogy közben elvégeztem az egyetemet és hívnak előadásokat tartani, az jó dolog, de jelen pillanatban csak azért nem edzősködöm, mert én nem akartam. Szegeden élek, felajánlottam a lehetőséget itt, amikor Kiss Csabi elment, s "lyukas lett" egy korosztálynál a képzés, egyébként éppen a 2003-2004-es korosztálynál, de nem éltek vele. Nem nagyon erőltettem, hogy kispadhoz jussak, lehetőségem lett volna, rögtön Debrecen után vihettem volna a Szombathelynél a munkát ugyanazokkal a feltételekkel, mint szakmai igazgató, vezetőedző és még egy Pólósuli irányítója is, de akkor itt kellett volna hagynom Szegeden a családomat. Külföldre ugyancsak mehettem volna, közvetlenül a montreali HabaWaba után el tudtam volna helyezkedni Amerikában egy nagyon komoly magán-szakközépiskolában, sőt, volt szó arról is, hogy az egyik egyetemen alkalmaznak, csak ki kellett volna, hogy menjek, de hát akkor megint az lett volna a probléma, hogy nem is látom a családtagjaimat.
​
Nehéz kérdés volt, szerencsém van, hogy most ez a lehetőség adódott, mert ezzel legalább az edzősködést csinálni tudom, s nekem az a tervem mindenféleképpen, hogy edző legyek. Természetesen, ha arról lenne szó, hogy egy nagyon komoly kihívás, feladat várna Budapesten, a párommal azt beszéltük meg, hogy Budapest távolsága még beleférhetne esetleg, tavaly még arról is úgy gondoltam, hogy nem fér bele.

- Köszönöm a beszélgetést, sikeres munkát kívánok a fiatalokkal!