Kemény Dénes túl van a játékosokkal folytatott személyes (egyenkénti) beszélgetésen. Ezekre azért volt szükség, mert mindenkiből igyekszik kihozni a maximumot a hátralévő két meccsen. A fiúk a Kanada elleni meccs után megkapták azt a teljesen szabad napot, amit általában minden olimpián: oda mennek, ahova akarnak, azt csinálnak, amit akarnak. Eddig ez bevált… Bár az ellenfél kiléte csak szerdán lesz ismert, a felkészülés az elődöntőre kedden este megkezdődik.

- Pár szót a Kanada elleni meccsről…, hogy láttad?

- Annak örülök, hogy egy-két játékos, aki eddig kevesebbet vagy halványabban játszott, azért ma csak lábra kapott. Nyilván az emberelőnyök kihasználása a felelőtlenség kategóriájába tartozott, de egy Kanada elleni meccsen, ahol a csoport leggyengébbje ellen csak a győzelem kötelező, ezt annak tudom be, hogy dekoncentráltak voltunk. Bízom benne, hogy nincs más oka. Az sem normális egyébként, hogy bár Ausztrália sokkal erősebb, ellene kilencből egyet hagyunk ki, ma pedig egyet lőttünk be.

- Mi a további menetrend? A csapat hogy készül?

- Pihenő van, az első edzés holnap este lesz, akkor kezdünk készülni az elődöntőre. Nagyon lényeges, hogy átbeszéltem minden játékossal a pillanatnyi helyzetét, az eddigi produkcióját, a javulási lehetőségeket, hogy erre mindenki egyénileg is készüljön, mert a mozaik úgy áll össze, hogy egyénileg mindenki minél többet tesz majd hozzá. Szerintem ez működni fog. Ha már tudjuk, hogy ki lesz az ellenfél, megpróbálunk felkészülni speciálisan, taktikailag is. Bárki is lesz az, csak egyetlen célunk lehet, a győzelem.

- Mit szólsz a másik csoportban lezajlott taktikázáshoz?

- Erre van más kifejezés is, nem taktikázásnak nevezném… Egyébként meg azt, hogy taktikáznak-e vagy sem, én nem tudom, tőlük kellene megkérdezni. Nem foglalkozunk ezzel, nekünk az a dolgunk, hogy az elődöntőt megnyerjük. Akit majd dob a gép, hogy így mondjam, azt meg kell verjük.

- A most lezárult csoportszakasz során voltak olyan meccsek, amelyek után kaptál kellemetlen kérdéseket újságíróktól. A végére pedig kiderült, hogy éppen a spanyolok és az ausztrálok elleni eredményünk hihetetlenül felértékelődött…

- Ez folklór, nekünk az a dolgunk, hogy amikor becsukjuk az ajtót, a játékosok és én leülünk, akkor megbeszéljük, hogy mi volt helyes, mi nem. Úgy gondolom, akinek az a dolga, hogy kérdezzen, az azt kérdez, amit akar. Senki nem értette, hogy miért hárítottam el a spanyol meccs után olyan kérdéseket, amelyek rá két nappal abszolút indifferensé váltak. Úgy gondolom, mindenki láthatta, hogy nem érdemtelenül végeztünk a csoport élén. A spanyol mérkőzésen sok támadási hibával együtt nyertünk három góllal, az ausztrál meccsen jó néhány elkerülhető gólt kaptunk, és így nyertünk eggyel. De ide vehetem Montenegrót is, amelyik ellen háromgólos vezetésnél kétszer is hibáztunk tisztán kijátszott emberelőnyben.

- A játékosokkal lefolytatott egyéni beszélgetések szakmai jellegűek voltak?

- Persze. Analizáltam mindenkinek az eddigi teljesítményét, hogy legyen egy tiszta kép, hogy a következő három edzésnapon, péntekre kinek mi a dolga, hogy mitől lesz legalább olyan jó, mint eddig volt, vagy még jobb.

- Szabadidőben hogy oldjátok a feszültséget, ami gondolom, most már egyre erősebb lesz. Csinálnak-e „saját” programot a játékosok a most megnövekedett szabadidőben?

- Ez nem az én dolgom. Én lehetőséget biztosítok rá, de nem kötelező. Nem lehet kötelezően elmenni kikapcsolódni, csak ha ez az illetőnek örömet okoz. Ha én erre adok lehetőséget, akkor ezzel a fiúk vagy élnek, vagy nem, ezt ők tudják megmondani. De azért nem véletlen, hogy a ma délelőtti meccshez képest a következő edzés holnap este lesz.

- Milyen volt a Nagy Fal?

- Nem láttam még, most vagyok először Kínában. Tetszett, nagyon érdekes volt. Nagyon nehéz lehetett megépíteni. Azon a részen, ahol jártunk, különösen érdekes volt számomra, erdőjáró számára, hogy a falat olyan helyre építették, ahol még megközelíteni is nagyon nehéz lehetett, felhasználták ugyanis a domborzati viszonyokat is. Az ember belegondol abba, hogy ez tíz katona széles fal, ami azt jelenti, hogy a szélességet tekintve tíz katonának kellett elférnie rajta egymás mellett, 10 és 30 méter közötti a magassága, hegygerinceken vonul végig, és az a legmegdöbbentőbb, hogy a Sárga-tengertől indulva lekanyarítja teljes Kínát, és még a Dél-tengerbe is bemegy egy 2-300 méteres szakaszon (ezt nem láttuk, csak mondták). A teljes hossza 5 ezer km, ami Budapest-London két és félszer. Az repülővel is 6-7 óra.

- Nagy ország…

- Jó, csak 5 ezer km falat építeni, azt mondom, az egy elég nagy emberi teljesítmény.

- Viszatérve a csapat hétköznapjaihoz, milyen a hangulat, hogy érzitek magatokat? Van-e igazi „olimpiai feeling” a faluban?

- Az olimpiai feeling jeleit lépten-nyomon tapasztaljuk, most már épp az ellenkezőjére lenne szükség, hogy csak a saját feladatunkkal foglalkozzunk, túl a csoportmeccseken. Mert az ember ugye felemeli a fejét, amikor áll sorba a beléptetésnél, és előtte áll Nadal. Vagy megy a busz felé, és akkor összeakad Kobe Bryanttel. Vagy edzésen, a falu uszodájában ott úszik velünk Phelps. Csupa olyan inger éri az embert, ami arra utal, hogy ez olimpia. Egy vízilabda világversenyen maximum a másik csapat játékosával futunk össze, akit egyébként nagyon jól ismerünk. Itt viszont más sportágak ismert alakjaival, úgyhogy azt, hogy olimpián vagyunk, érzékeli mindenki.