Jó félórás késéssel landolt kedden kora reggel a Malév bangkoki járata, fedélzetén a Melbourne-i vízilabda-világbajnokságon szerepelt magyar csapattal. A repülőtér várócsarnokában körülbelül egyenlő arányban voltak jelen családtagok, szurkolók és a sajtó képviselői. Taps csattant, amikor - hosszú várakozás után - Benedek Tibor jelent meg a kinyíló ajtó mögött, nyomában Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal.

A Magyar Vízilabda Szövetség hölgy-alkalmazottai a magyar küldöttség valamennyi tagját már az ajtóban virággal és puszival üdvözölték, majd a családtagok következtek. A "kamerás emberek" nem sok időt hagytak a magánéletre, sorra kérték meg a játékosokat: foglalnák össze, hogy is volt azzal a döntővel...

Nézd meg a ferihegyi érkezés képeit.

A legtöbb riporter Kiss Gergőt (aki két gyermekével a nyakában nyilatkozott), Szivós Marcit, Varga Dánielt és természetesen Kemény Dénest kérdezte.

A szövetségi kapitány volt kénytelen a leghosszabb ideig maradni, gyakorlatilag teljesen kiürült a váróterem, mire az utolsó interjút is befejezte. Ez a vlv.hu számára készült.

- Hogy utaztatok?

- Jobban bírtuk a vártnál az egyszer tízórás, egyszer 11 és fél órás utat úgy, hogy volt közben egy eléggé fárasztó átszállás. Volt alkalom arra is, hogy pár szót váltsak szinte mindenkivel. Akivel nem sikerült, azzal ezt a következő egy hét-tíz nap alatt megteszem. Mert azért ezt mindenkivel egyénileg elemezni kell, hiszen senki nem játszott úgy, hogy ne legyen mit megbeszélni, hogy ne volna miben javulnia.

- Kaptál már visszajelzést a játékosoktól a beszélgetésekben?

- Eléggé önkritikus mindenki. Tény, hogy senkit sem lehet maradéktalanul dicsérni, mint ahogy senkit nem lehet kizárólag elmarasztalni. Az okok nyilván eltérőek, ezeket egyenként meg fogjuk fejteni, most nem akarok belemenni részletekbe, mert nem hatalmaztak fel. És nem is vagyok az a típus.

- Itthonról a sok pozitív visszhang mellett eljutottak-e hozzád negatív megjegyzések?

- Semmiféle visszhang nem jutott el hozzám egyelőre, és nem is gondolom, hogy nekem ezekkel foglalkoznom kellene. A lényeg az, hogy bele tudjak nézni a tükörbe. Hogy csináltam-e olyan hibát, ami figyelmességgel, vagy jobb munkamorállal elkerülhető lett volna. Úgy gondolom, hogy ilyen nem volt. Mindenki elmondhatja nyugodtan a véleményét, nekem az a dolgom, hogy a játékosaimmal együtt minél jobbat nyújtsunk újra meg újra. Végül is gondolom nyilvánvaló, hogy győzni akartunk, és az is nyilvánvaló, hogy bárkinek bármilyen jó szándékú észrevétele kritikája van, mindenkinek látnia kellett, ha megnézte a meccset, hogy azért ezen a mérkőzésen az összes problémánkkal együtt jó néhány percen keresztül, még nagyon kevéssel a vége előtt is a mi kezünkben volt az aranyérem. Amitől függetlenül egyébként fennállhatnak észrevételek, de nem vagyok abban biztos, hogy ha akkor azt a pár percet mi okosabban, higgadtabban játsszuk végig, és nem engedjük ki a kezünkből az aranyérmet, akkor most bárki bármilyen észrevételt tenne.

- Mikor találkozik legközelebb a csapat, mi a program?

- Amennyiben egy héten, tíz napon belül találunk egy lehetőséget, hogy leüljünk együtt, akkor én ezzel élni fogok. Nyilván előzőleg azokkal a klubokkal kell egyeztessek, ahol a játékosok zöme játszik. Ha ez sikerül, és kapunk egy estét, akkor találkozunk. Ha nem, akkor marad a június 25-e, hétfő, amikor is edzés lesz, mert elkezdjük a felkészülést a Világligára.