Kiss Csaba most döntött úgy, hogy az idény vége után nem játszik tovább. Negyvenkét éves, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes (139-szeres válogatott), magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes - 27 szezont húzott le magyar, spanyol és olasz klubokban. Játékosként ott fejezi be, ahol elkezdte, nyártól pedig a Szeged vezetőedzője lesz. vlv-interjú.

KISS CSABA (Szeged) a vlv-nek:

- Már régebben eldöntöttem, hogy befejezem a játékospályafutásomat, sőt ez az opció, az edzői munkára való áttérés tavaly is felvetődött, hiszen 2014 óta az utánpótlásképzésben is tevékenykedem, a játék és az edzések mellett magam is edzéseket tartottam. És bár mentálisan és fizikálisan is kezdtem fáradni, úgy éreztem, hogy még tudok segíteni játékosként is. Zoli (Szabó Zoltán eddigi vezetőedző - a szerk.) segített a tehermentesítésben, de mostanra eldöntöttem, hogy elég a játékból. Ha jól számoltam, 27 első osztályú szezon van mögöttem, ez önmagában nagyon hosszú idő.

Most tehát már konkrétan szóba került, hogy leüljek a felnőtt csapat kispadjára, elkezdődtek a beszélgetések, egyeztetések a klubvezetéssel. Egyre jobban kikristályosodott, hogy egyféleképpen gondolkodunk a szegedi vízilabda jövőjével kapcsolatban, viszonylag gyorsan meg is egyeztünk.

- Mennyi időre szól a mostani megállapodás?

- Egyelőre egy évben gondolkodunk, mind a két fél szeretné megnézni, hogy működik ez a dolog, nehéz feladat első osztályú csapat edzőjének lenni, bármilyen sportágról is beszélünk. 

Nagyon sok edzővel dolgoztam, hiszen hosszú időn át voltam játékos, a vízből is láttam, hogy azért ez a pozíció megfeszített munkával jár. Én is kíváncsi vagyok arra, hogy át tudom-e adni a partól a vízben lévő játékosoknak azt, amit magamba szippantottam az elmúlt évtizedekben a vízilabdáról. 


Vezérként - még a vízben

- Mennyire vagy nosztalgikus alkat? Most, hogy játékosként végleg kiszállsz a medencéből, visszagondolsz-e az elmúlt évtizedekre, hogy emlékszel vissza életednek erre a szakaszára, mennyire vagy elégedett azzal, amit elértél?

- Az, hogy Szegeden zárhatom le a pályafutásomat, eleve keretbe foglalja a játékosként eltöltött hosszú időszakot. Az 1993-94-es szezonban volt az első mérkőzésem, amikor Pozsgay Zsolt vezette a csapatot és többek között Fodor Rajmund és Molnár Tamás játékostársa lehettem, amikor fiatalként bekerültem a szegedi keretbe. Azóta eltelt 27 év a sportág élvonalában, ezen belül volt tíz év válogatottság is.

Természetes, hogy az emberben ilyenkor van hiányérzet is, hiszen nem lehet minden meccset megnyerni, minden bajnoki címet, kupagyőzelmet begyűjteni, nem juthattam el válogatott játékosként valamennyi világversenyre, ahova szerettem volna. Szerencsére mindig tudtam új célt kitűzni magam elé. A pályafutásom nagy részét éremért játszó topcsapatokban, nemzetközi színtéren is szereplő klubokban töltöttem, s a legutóbbi években is mindig képes voltam a magam számára megfelelő motivációt találni. Ezek már nem éremben megmutatkozó eredményeket jelentettek, inkább az volt a sikeresség mércéje, hogy az utánam következő generáció tagjait hozzá tudom-e segíteni a jó eredmények eléréséhez, megfelelő tapasztalatokhoz, rutinhoz, sikeres megoldásokhoz.

Nem mondom, hogy minden szempontból elégedett vagyok a pályafutásommal, de nem kell szégyenkeznem. Annak különösen örülök, hogy soha nem játszottam olyan csapatban, ahol kudarcot vallottam és rövid idő után azt mondták volna nekem, hogy nem egészen erre számítottak, úgyhogy megköszönik a munkámat...

A 27 év alatt nem voltam vándormadár és ez talán egy egyszerű, de fontos jellemzője annak, hogy milyen vízilabdázó voltam. 


Az AVUS fiataljainak irányítójaként a 2019-es Komjádi Kupa bronzmérkőzésén

- Melyik az a meccs, ami elsőre beugrik, ha vissza kell emlékezned, és miért éppen az?

- Az a helyzet, hogy mire befejezted ezt a mondatot, addigra beugrott négy... Minden szinten, többféle csapatra visszaemlékezve tudnék olyan meccseket felidézni, amelyek hirtelen beugranak. Az egészen fiatalként megélt szegedi LEN Kupa-döntőtől kezdve, amikor 15-16 évesen tudtam annyival hozzájárulni a csapat jó teljesítményéhez, hogy kiharcoltam egy ötméterest, illetve..., akkor még négyméteres volt...

Ott voltak a Magyar Kupa-sikerek, de hát az élre kívánkozik természetesen az Európa-bajnoki győzelmünk. Sok nagy csata részese voltam az egriekkel is, akár a Pro Recco, akár a Nápoly ellen vagy beugrik a Csehov elleni LEN- Kupa-döntő - cikázik az ember fejében a rengeteg mérkőzés, rengeteg emlék. Ahogy közeledik a játékospályafutásom vége, szép lassan ülepednek le ezek az emlékek, s kerül minden a helyére azzal kapcsolatban, ami az elmúlt 30 évben az életem központja volt. És persze az is marad ezután is, de más módon. 

- Mennyi ideje nézed más szemmel is az edzéseket, meccseket, kicsit már az edzői munkára készülve?

- 2014 óta foglalkozom gyerekekkel. Amikor megkaptam a lehetőséget a szegedi utánpótlásban, rögtön éreztem, hogy ez közel áll hozzám. Jók voltak a visszajelzések a gyerekek részéről is, működött a kommunikáció, tudtam, hogy valami ilyesmi lesz az, amivel szeretnék majd foglalkozni. Nagy örömöt okozott, amikor láttam, hogy tanulnak tőlem valamit a gyerekek, azt sikerül megvalósítaniuk és ennek mennyire tudnak örülni. Amikor picit mélyebben voltam lelkileg, ez adott plusz motivációt, nagyon-nagyon tudtam táplálkozni ezekből az élményekből, most már jó pár éve így van ez. Volt egy kétéves szombathelyi kitérőm, már akkor is éreztem, hogy egyszer eljön ez az idő és ha nem is mindig tudatosan, de készültem erre.


Csaba itt már a szegedi gyermekcsapat edzője (Fotó: SZVPS)

- Amikor már edzői fejjel is gondolkodtál, másént kezeltél szituációkat a vízben?  Próbáltál már edzés, meccs közben is másként gondolkodni mint játékos?

- Abszolút. Korábban meghallgattam, hogy mit mond az edző és megpróbáltam megvalósítani. Az utóbbi években már kifejezetten úgy figyeltem az edzők munkáját, hogy megértsem, minek alapján találnak ki dolgokat, milyen szempontok szerint raknak össze egy edzést. Tényleg nagyon sokat tanultam, elsősorban azt, hogy mennyi mindenre oda kell figyelnie egy edzőnek, nem úgy van, hogy lemegy, megtartja az edzést, aztán a hétvégén leül a kispadra és drukkol. A legkisebb apróságokra is figyelni kell, 14-16 játékos elképzeléseit, mentalitását, teherbíró képességét, technikai tudását kell "összefésülni", hogy aztán egyveleg alakuljon ki. Nagyon-nagyon jónak kell lenni és nemcsak szakmailag, hanem pedagógiailag, mentális szempontból is. Igazi vezérként kell állni a parton.

Igen, valóban, tudatosan figyeltem ezeket a dolgokat az elmúlt években, és próbáltam kiszűrni, hogy mi az, amit majd én is hasznosítani fogok. Megjegyzem, rengeteg ilyen élményem volt, de találkoztam persze olyasmivel is, amiről rögtön tudtam: na, én ezt biztosan nem fogom csinálni. És ez utóbbi ugyanolyan hasznos, mint a pozitív tapasztalat.


Még játékosként, de már a jövőre készülve - "szűk körű taktikai megbeszélés" a Szolnok-Szeged bajnoki meccs előtt, 2020 októberében

- Ha minden sikeresen működik az általad felvázolt feladatok megvalósítása során, akkor sem mindegy, hogy kik vannak a vízben. Egy idő után az edzőnek nyilvánvalóan szava van abban, hogy kiket igazoljanak, mik az elképzeléseid, milyen számodra az ideális játékosállomány? Egy abszolút általad kiválasztott játékosokból álló csapat vagy inkább hozzáigazítanád az elképzeléseidet az adott lehetőségekhez?

- Valóban nagyon fontos a játékosállomány, A szegedi vezetőkkel pár hete, amikor már látni lehetett, hogy én leszek a csapat vezetőedzője, beszélgettünk ilyen kérdésekről is. Van beleszólásom abba, hogy jövőre milyen keret lesz, nyilván szeretném, ha ilyen szempontból - amennyire lehet - "igazodna hozzám" a játékosállomány. Azt szeretném, ha a vízben a nézők olyan csapatot láthatnának, amelyben sok a szegedi játékos. A klubunk szerencsés helyzetben van, az utóbbi években nagyon jó eredményeket produkáltunk utánpótlásfronton, az országos csapataink bejutottak a felsőházba. Ez nagyon nagy siker a teljes SZVPS számára, a Szegedi Vízipóló Suli minden edzője büszke lehet, hiszen az ő munkájuk is benne van ebben, nemcsak a három szakemberé, akik ezeknél a csapatoknál dolgoznak. És az a jó hír, hogy látunk tehetségeket! Olyan tehetségeket, akik a korukat meghazudtolóan érett játékot mutatnak. Rájuk nagyobb szerep hárul majd, mint eddig. Azt nem mondom, hogy teljes csikócsapat fog játszani szegedi színekben, de szeretnénk teret engedni ezeknek a saját nevelésű játékosoknak, hogy megmutathassák magukat egészen fiatalon is, akár 15-16 évesen.

Úgyhogy a filozófiánk valamilyen szinten erről is fog szólni, a cél az, hogy lendületes, agresszív, gyors vízilabdát játszó csapat legyünk, tele fiatal, ambiciózus játékosokkal, akik körül mindig forr a víz. És ha lehet, ezen belül is minél több szegedi, saját nevelésű játékos legyen a keretben.

- És mik a te személyes, hosszabb távú ambícióid ezen az új pályán? Most szegedi edző leszel, de nemcsak szegedi, hanem edző is, egy új pályára kerülsz, ami máshol is folytatódhat.

- Megmondom őszintén, ezen még nem is gondolkodtam. Most kaptam egy lehetőséget, egy nagyon szép és izgalmas feladatot, ennek próbálok a lehető legjobban megfelelni. Aztán, hogy egy év múlva ismét beszélek-e veled ezekről a kérdésekről, az nagyban függ majd attól is, hogy milyen eredményt ér el a szegedi férfi vízilabdacsapat. Azt gondolom, hogy ha a csapat jól szerepel és az elképezeléseimet sikerül megvalósítani, akkor lehetséges, hogy lesz folytatás. De erről még korai beszélni, még ennek a szezonnak a vége is messze van, nemhogy a következőé... Én egyelőre játékosfejjel is gondolkodom, hiszen a bajnokság utolsó szakasza még hátravan és szeretnénk minél jobban szerepelni. A nyár pedig pontosan alkalmas lesz az "átállásra", átlépésre.

- Köszönöm a beszélgetést, mindazt, amit az elmúlt 27 évben játékosként produkáltál és sikeres edzői pályafutást kívánok, szerintem az összes vlv-olvasó nevében!