Ma este, Benedek Tibor halálának napján mindenki leróhatja kegyeletét a nagy bajnok előtt a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bejáratánál. Az MVLSZ és Tibor utolsó klubja, az UVSE 21 órától várja nyilvános, gyertyás, csendes megemlékezésre mindazokat, akik el szeretnének búcsúzni korunk egyik legnagyobb hősétől. (E cikkünkben folyamatosan közöljük a halálhírre nyilvánosan reagáló kortársak Tibort méltató szavait.)

A Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE ma este 21 órától nyilvános, gyertyás, csendes megemlékezést tart a Hajós Alfréd Sportuszoda bejárata előtt - közölte az MVLSZ hivatalos honlapja.

Méltó helyszín ez, a magyar vízilabda szentélye, megannyi Benedek Tibor-siker színhelye, Tibor pályafutásának utolsó munkahelye.

Az alábbiakban folyamatosan közöljük a sportág  és a közélet neves szereplőinek megemlékező sorait:

Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke: 

„Nehéz… Nagyon nehéz… Keresem, nehezen találom a szavakat… Sorjáznak az emlékek, a közös emlékek. Amikor gyerekek voltunk, amikor ifjú titánként fejjel mentünk a falnak, amikor edzésről edzésre kemény dolgozunk azért, hogy egyszer ott állhassunk a dobogó tetejét. Ott álltunk. Együtt, egymás kezét fogva, mosolyogva, sírva. Most is sírunk, könnyezünk, együtt, a vízilabdacsalád, együtt a sport családja, együtt a magyarság. Felfoghatatlan veszteség, hogy Tibi nincs már közöttünk, hogy nem nevethetünk együtt, nem ölelhetjük át egymást. Példakép, igazi példakép volt ő, úgy játékosként, mint edzőként. Példakép emberként. Nehéz… Nagyon nehéz… Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Tibi, ígérem, az általad elkezdett csodálatos munkát, az utánpótlás megreformálását folytatjuk a többiekkel! Mindig itt leszel a szívünkben! Isten Veled, barátom!”

Varga Dénes Instagram-történetének szövege:

"Tibor hatására vált bennem komoly dologgá a vízilabda! Mert azt mindenki tudja, hogy hogyan állt a sporthoz, nem lehetett nem tisztelni.

És amikor az első válogatott meccsem bemutatása lement, kezembe nyomta az ausztrál zászlót és azt  mondta: "Sok sikert a pályafutásod során!" Nem hangzik ugyan nagy dolognak, de ez tőle, akkor és ott mindent megváltoztatott bennem!

Tibor örökké úgy fog élni az emlékeimben, ahogy 2008-ban, az olimpia nyitó napján megnyilvánult: nyolc mindent megélt vízilabdázót és négy olimpiai újoncot rendelt fel az apartmanházunk tetejére és pár perc alatt mindenkivel elhitette, hogy ennek a világversenynek márpedig mi vagyunk a győztesei!

Sok embert megtanított küzdeni és győzni! Hogy hányat? Talán még annál is többet, ahányat ismert!

Nyugodj békében!"

Madaras Norbert:

"Nagyon sajnálom, de ez a szó önmagában kevés arra, hogy kifejezzem, mit érzek. Nem is nagyon lehet ezen túllendülni. Még mindig ezzel kelek, ezzel fekszem és próbálom a vele kapcsolatos szép emlékeimet felidézni. Hálás lehetek a sorsnak, hogy vele játszottam, ismerhettem őt, tanulhattam tőle nagyon sokat. Szerintem hasonló érzés indokolt az egész magyar társadalom szempontjából: mindannyian örülhetünk annak, hogy volt egy Benedek Tiborunk. Sokszor eszembe jutott az elmúlt napokban, hogy Tibor halálával előtérbe kerül egy komoly feladat: átadni valahogy azt a szemléletet, mentalitást, amit ő képviselt. Nem biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges, de meg kell próbálni."

Zalánki Gergő:

"Az olimpia felkészülésen megkérdezte, hogy én mért nem tegezem őt. Azt feleltem: még nem érdemeltem ki. Braziliában egy reggelinél úgy mentem oda hozzá, Jó reggelt Tibi! Nagy mosollyal fogadta és kérdezte a miértjét, annyit mondtam, úgy érzem mostmár elég nagy vagyok és kiérdemeltem. Rájöttem sose leszek elég jó hozzá, nekem örökre Tibi bácsi marad és sosem fogom elfelejteni Őt."

Manhercz Krisztián:

"Te voltál, aki behívott a válogatottba és a Te bizalmadnak köszönhetem, hogy képviselhettem Magyarországot az OLIMPIÁN!
Köszönök mindent MESTER!"

Kis Gábor:

""Igaz nem ölelhetlek meg és nem rázhatunk kezet, de mindig itt leszel velünk! Fentről vigyázol a Családodra, Barátaidra és a Vízilabdára!"

Molnár Endre:

"A Magyar Vízilabda két Géniusza szinte egyszerre hagyott itt minket. :-( Gyuri egy beteljesült nagyszerű élet végén. Tibi pedig - ami a legszörnyűbb - élete teljében, fantasztikus sikerekkel a háta mögött és nagyszerű tervekkel a jövőre nézve. Az utolsó pillanatig küzdött, - mint mindig egész életében - de a sors másképpen akarta. Nagyon nehéz ilyenkor megtalálni a megfelelő szavakat. Remélem nyugalomra leltek. Soha nem fogjuk elfelejteni, amit a vízilabdában és a vízilabdáért tettetek! Isten nyugosztaljon Benneteket és részvétem mindkét családnak. :-("

Steinmetz Ádám:

"FÁJÓ BÚCSÚ
Mély fájdalommal és megdöbbenéssel értesültem arról, hogy a világ egyik legjobb vízilabdázója, egykori olimpiai bajnok csapattársam és gyerekkoromtól kezdve példaképem, Benedek Tibor 47 évesen itt hagyott minket. Bár tudtam hosszú ideje tartó súlyos betegségéről, de ismerve küzdeni tudását, mégis reméltem, hogy legyőzi azt. Nagy ajándéka az életnek, hogy ismerhettem: először szurkolóként csodáltam a játékát, aztán ellenfélként fogtam a mérkőzésen, majd együtt állhattunk fel a dobogó tetejére. Pályafutása és sportemberi hozzáállása példaértékű számunkra és a következő generációknak. Tibi, legyen neked könnyebb fent, emléked megőrizzük és örökké a szívünkben leszel!"

Kardos Gergely:

"Nyugodj Békében Tibi! Emlékszem te voltál aki elöször meghívót küldött nekem a válogatottba, sosem felejtelem el a veled eltöltött munkát!"

Gyurta Dániel:

"A magyar vízilabdázás sötét hete. Nincsenek szavak. "

Nagy Ervin színművész:

"Itt állok a nappaliban, földbe gyökerezett lábbal.
Nem tudom mikor sírtam utoljára olyan ember miatt, aki nem volt a barátom...De ismeretem és szerettem, mint mindenki ebben az országban. Alig volt idősebb nálam. Kiszakad a szívem. Ma hajnalban örökre lehunyta a szemét a sport világának számomra legnagyobb Magyarja. Isten veled Benedek Tibor, nekem most már mindig Te leszel a legnagyobb! Ezzel a zenével emlékezem: https://youtu.be/gmgM_HgZmNc "

Alekszandar Szapics személyes vallomása

Kiss Gergely:

"Elnézést kérek.
A húszas nagyságrendű újságírói és tv-s megkeresés visszautasítása miatt.
A szurkolói, ismerősi, baráti részvétnyilvánításokra adott szűkös válaszok miatt. A gondolataim kavargása miatt.
Próbálok most valamit reagálni, összeszedni magam, remegő lábakkal, torok- és fejfájással, könnyekkel küszködve, rövidet és személyeset.
Minden óriási bajnokunk elvesztése hatalmas fájdalom, de ez az űr most elképesztő...
Benedek Tibi. Közel húsz évig a legnagyobb személyisége a világ vízilabdázásának és a magyar sportéletnek.
BENEDEK-TIBI!
16 évesen szurkolóként ezt üvöltöttem én is a teltházas Komjádiban a Gólkirálynak.
Aztán a válogatottnál, kereten kívüli meghívottként remegtem, ha véletlenül csak rám néztél, mint a Nemzeti Csapat Vezére.
19 évesen a jobbszélen Harcostársaddá válhattam neked, a világ legjobb balkezesének.
23 évesen együtt állhattam fel Veled, a Bajnokkal az olimpiai dobogó legfelső fokára.
27 évesen végre klubtársad is lehettem, naponta láthattam a csodát.
Irányítottál minket évekig Csapatkapitányként higgadtan, tiszta szívvel.
Elmondhatatlan és tisztelettel teli aura vett körül. A víz is mindig habzott körülötted, mert győzni akartál, minden másodpercben.
Mesterként két generációnak is utat adtál a kezébe válogatott és klubszinten egyaránt.
Gólkirály.
Bajnok.
Harcos.
Bajtárs.
Példakép.
Vezér.
Csapatkapitány.
Mester.
És a legfontosabbak: Gyermek, Férj, Apa, Barát.
Minden magyar ember és a világ összes vízilabdázója csak tanulhat Tőled, felnézhet Rád.
Soha, senki nem fog megközelíteni sem!
Egyedül több vagy az emberek és a sportvilág számára, mint amit el lehet mondani szavakkal. Most már semmi sem lehet olyan, mint eddig volt...
Felfoghatatlan, érthetetlen, kifejezhetetlen... nem hiszem el! Tibi, pótolhatatlan vagy!!!"

Varga Tamás:

"Drága Tibikem, felfoghatatlan és hihetetlen ez az egész,nehéz szavakat találni mert egy óriási űrt hagysz magad mögött,mint Apa,Barát,Edző,Példakép BAJNOK,Kapitány és EMBER Nekem tudod,mint már sokszor mondtam neked játékosként TE VOLTÁL A PÉLDAKÉP!!!Ahogyan edzettél,azzal a fanatizmussal,Olimpiák előtt és végig!!!Koszonom a Jóistennek,hogy 12-évig egy Válogatottban jatszhattam veled és megtanultam tőled azt,hogy az embernek a teherbíró képessége nem ott van ahol azt gondolja,hogy fáradt hanem ott amikor feladja!!!TE SOHA NEM ADTAD FEL!!!

Nyugodj Békében drága Tibikém emlekedet megőrzöm,és SOHA NEM FELEJTEM

Köszönök MINDENT"

Nagy Viktor:

"Nem is tudom, hol kezdjem, mert az érzéseimet nehéz szavakba önteni. Tibi volt a legerősebb ember, akit valaha ismertem és nem tudom elhinni, hogy már nincs köztünk. 2007-ben ismertem meg, amikor az első világversenyemre kikerültem. Azelőtt is nagyon tiszteltem, de amikor személyesen láttam mennyit és milyen koncentráltan edz vagy mennyire fontos neki a csapat, akkor lett igazi példakép.

2013 -tól pályafutásom alakulása nagyban Tibinek volt köszönhető. Tibi hozta ki belőlem azt a teljesítményt, amit a barcelonai vb-n tudtam nyújtani. Maximális bizalmat adott, ezzel indított el karrierem másik felére. Nélküle biztos nem lennék Vb, Eb és Bl győztes. Az első csuklószorítómat is Tőle kaptam, amiről mindig Ő jut eszembe.

Köszönöm Tibi, Sose felejtem a közös élményeket!"

Pro Recco:

"Tibor rendkívüli ember volt a vízen kívül is, szerény és karizmatikus, igazi profi, aki cselekedeteivel bizonyította a Pro Recco közösségéhez való tartozását és elkötelezettségét. Legmélyebb részvétünket fejezzük ki az egész egyesület részéről a családnak és a barátoknak. Isten veled, nagy Tibor, fejezetet írtál történelmünkben: soha nem felejtünk el!"

Maurizio Felugo, Benedek Tibor egykori játékostársa, jelenleg a Pro Recco elnöke:

"Tibor késztetett arra, hogy fokozzam a teljesítményemet az edzéseken, s hogy még többet fejlődjek. Elegendő volt ránézni, hogy megértsük, mi kell ahhoz, hogy bajnokká váljunk. Kivételes alázattal bírt, ez jellemezte a munka és a csapata iránti elkötelezettségét egyaránt. Miért nyert Magyarország három olimpiai aranyérmet? Ha ránézel Tiborra, megérted. Ha létezik a sport istene, akkor ezekkel a győzelmekkel jutalmazta mindazt, amit Tibor adott vízilabdának és a csapattársainak."

Gór-Nagy Miklós a margitszigeti megemlékezés után:

"A rengeteg ember ma a Margitszigeten azt mutatta, hogy sokakhoz eljutott Tibor üzenete. Azóta ezen gondolkozom, hogy melyik uszodát, közteret vagy bármit kellene róla elnevezni. A legnagyobbat. A legfontosabbat. Azt, amelyik mindenhonnan látszik. Méltót. Hogy amikor egy kisgyerek ötven év múlva majd megkérdezi az ő apukáját, hogy ki volt az a bácsi, akiről ezt a valami hatalmasat elnevezték, akkor az apuka elmondhassa azt, hogy kicsoda volt Benedek Tibor. A valaha volt legnagyobb harcosa a sportágának. Mindannyiunk példaképe. Életkortól és évtizedtől függetlenül. The greatest of all time."

Acusi Arai, a japán válogatott egyik legnagyobb erőssége:

"Három egymást követő magyar olimpiai bajnoki cím megszerzésében működött közre Mr. Benedek Tibor.
Először egy vízilabdával foglalkozó lapban láttam őt. Utána megdöbbentett a pekingi olimpia videója.
Köszönöm a a februári magyarországi edzőtáborozásunkhoz nyújtott segítséget.
Megértem, hogy a magyar vízilabdázókat mennyire imádja és szereti a nemzet.
Nyugodj békében."

Fazekas Tibor:

"Szerencsés voltam, mert rengeteg PÉLDAKÉPEM lehetett már egészen fiatalon, köztük BENEDEK TIBI is. A 2000-es évek legelején, még talán nem is vízilabdáztam, a nyarakat a Velencei tónál töltöttem testvéreimmel. Gyakran kaptunk fagyi pénzt, de emlékszem, nem mindig arra költöttük. Egyik nyári napon bementünk a helyi patikába és csuklószorítót kertünk. Kérdezte a gyógyszertáros, hogy mi a baja csuklónknak? Az égvilágon semmi baja nem volt természetesen, csak szerettük volna hordani. Hát igen, tizenévesen a legmenőbb dolognak éreztük, ha azt viselhettük a vízparton!! Isten nyugasztaljon!"

Andrei Iosep:

"Ma egy csillag hullott le... a világ egyik legfényesebb polós csillaga!
Csendben szenvedett és az utolsó pillanatig imádott sportja közelében maradt.
Nyugodj békében, legenda!"

Vogel Gábor:

"Ez az érzés amit Tibi itt hagyott maga után
nem mondom, hogy fáj pedig de
nem mondom, hiányzik pedig de
nem mondom, hogy lesújtott pedig de
DE MÉGIS!
Ismertem egy embert
akivel felnőttem
akivel játszhattam
akivel nem csak az uszodában lehettem együtt
akinek adtam lapot
akitől kaptam kritikát
Akinek a mosolya utánozhatatlan
AKI az volt AMI!
Aki megtestesített és megszemélyesített mindent,
a vízilabdáról vagy a vízilabdásról!
Ami én nem voltam soha vagy csak egy iciri-picirit
DE MÉGIS!
Kaptam tőle azt ami nekem elég volt!
Olyan emlékeket amiket talán sosem kaphattam
volna meg ha Ő nincs!"

Manuel Estiarte:

„Ez hatalmas fájdalom. Kiváltságom volt, hogy egy hónappal ezelőtt néhány üzenetet váltottam vele, így legalább azt érzem, elbúcsúztunk egymástól. Halála nagy veszteség apaként, férjként, hűséges és fontos emberként ".

Kemény Dénes (akit hiányoltunk a csütörtöki gyertyás megemlékezésről, nem utazott fel vidékről a tiszteletadásra):

"Amikor Tibi elhunyt, egy órán belül megtudtam – mesélte elcsukló hangon a Kiskegyednek a Kemény-legények egykori kapitánya. Hajnalban sms-ben értesített az orvosa, hogy szervezete feladta a harcot. Mikor az intenzívre került és nagyon negatívnak tűnt az orvosi vélemény, tudtuk, hogy ez elkerülhetetlen, de akkor sem lehetett arra felkészülni, hogy ő nincs többé. Én és az egykori csapattársai is az utolsó pillanatig reméltük, hogy majd ezt is megoldja, mint eddig mindent az életében. Június 14-én volt a születésnapom, és mivel idén már nem tudott sms-ben sem felköszönteni, akkor éreztem, hogy itt már nagyon nagy a baj - mondta.

- Miután mind a ketten tudtuk, hogy mi a helyzet, az elmúlt 1,5 évben egyre fogyatkoztak a személyes találkozásaink, az embernek nem a szíve csücske az ilyen helyzet, mert nehéz az aggódást leplezni, ami biztosan árt. Persze telefonon többször beszéltünk, de már csak a gyógykezelési lehetőségekről, mivel engem többen megkerestek külföldről is jó szándékú javaslatokkal. Mindent megtettünk, de ezt a meccset nem nyertük meg"

​(Folyt.)