A "mindencím-védő" FTC idén nem tartott sajtótájékoztatót, amikor nyilvánosságra hozta 2020-21-es keretét. Madaras Norbert szakosztály-elnököt kérdeztük az új fiúkról, a Fradi esélyeiről, a magyar mezőnyben tapasztalt mozgásokról és persze Benedek Tiborról...:

MADARAS NORBERT a vlv-nek:

- Eddig minden évben sajtótájékoztatón, méghozzá megadva a módját, elegáns körülmények között jelentette be a Fradi az új szezonban szereplő csapatát, mutatta be az érkezőket. Most más megoldást választottatok, az M4 Sport Fradi-magazinjában ment le riport a vízilabda-szakosztályban történt változásokról. Miért, hiszen így az újságírók sem tudtak kérdezni titeket?

- Két oka volt ennek. Most úgy tűnik, hogy kinyílt a világ, de ne felejtsük el, hogy nem is olyan régen még súlyos szabályok korlátoztak minden közösségi összejövetelt. Minket még azért is bírálatok értek, hogy szigorú feltételek mellett a karanténidőszakban is használtuk a saját uszodánkat. A másik fontos körülmény: nem úgy ért véget a bajnoki szezon, ahogyan szokott, nem volt mit értékelni, hiszen a versenyt előbb felfüggesztették, majd eredményhirdetés nélkül lezárták. Ezért kellett szakítanunk az általad említett sokéves hagyománnyal. De itt megjegyezném, hogy szerintem az is rendhagyó volt és egyáltalán nem jellemző, hogy mi az országos sportcsatornán jelentettük be az új keretet játékosok bemutatásával, nyilatkozatokkal, mind a férfi, mind a női csapatot illetően, egy hét különbséggel. Sokat foglalkoztunk ezzel és igényes anyagokat állítottunk össze.



- Nézzük a konkrét híreket! A kép nagyjából az volt, hogy távozott Aaron Younger és Kállay Márk, helyettük pedig Vigvári Vendel és Fekete Gergő került a keretbe... Kis mozgás, de talán elkél némi magyarázat, hiszen a fiatalítás első pillanatban is látható szándéka mellett mindenkit érdekelhet ennek a döntésnek a szakmai háttere.

- Itt is szeretném megköszönni Aaron Youngernek és Kállay Márknak az itt eltöltött két szezont, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mindent megnyerhettünk. Mindkettejükkel maximálisan elégedettek voltunk és vagyunk is. Visszatérve a kérdésedre, Aaron Younger nagyon komplett játékos, a világ egyik legkeresettebb vízilabdázója, biztos, hogy akik érkeztek, még nem érik el az ő szintjét, ettől függetlenül a döntés nagyon tudatos volt. Aaront a Recco hívta, én igazán tudom, hogy ez mit jelent. Az új szabályok szerint hiába kettős, ausztrál és magyar állampolgár, nálunk már nem játszhatott volna magyarként. És van még egy fontos dolog: olyan nincs, hogy mindenki itt marad, Younger is, és mellette tehetséges magyar fiatalokat is hozunk, hogy később ők alkossák egy majdani csapat gerincét. Senki nem is jön ide 15-iknek, mi sem akartunk ilyen helyzetet.

Két olyan fiatalt választottunk, akik szerintem a legjobbak. Figyeltem őket már régóta, egyiküket már az idei szezonra is hívtam. A lényeg az, hogy nem ad hoc jellegű, hanem tervszerű döntés született, tulajdonképpen előbb dőlt el az ő érkezésük, mint az, hogy ki megy el.

A vízilabdában szinte mindenki olimpiai ciklusokban gondolkodik, ez határozza meg a jelentős váltások időpontját. Azt gondolom, hogy a válogatottnál is elérkezik ez a fázis, még ha most el is halasztották az olimpiát, amit nem lehetett előre tudni. Itt most két potenciális magyarválogatott-kerettag érkezéséről van szó, szerintem egy-két éven belül ennél "beljebb" is lesznek ők, de ezt majd meglátjuk.


Varga Dániel és Madaras Norbert a tavaly januári UVSE-Debrecen bajnokin. Most már nyilvánvaló, hogy elsősorban Vigvári Vendelt és Fekete Gergőt figyelték

- Kérlek, mondj néhány mondatot erről a két fiatal vízilabdázóról! Miért tartod őket különösen ígéretesnek?

- Van még egy-két játékos, akiben sokat láttam, de ha kettőt kellett volna választanom, akkor az a kettő Vigvári Vendel és Fekete Gergő lett volna. Bár fiatalok, mindkettőjüknek van már OB1-es tapasztalata, ez a beilleszkedés szempontjából nagyon fontos. Vigvári Vendel az UVSE-től jött, Tibitől nagyon sokat tanult, két évet végigjátszott OB1-ben, több meccsre kimentem miatta és a többi UVSE-s fiatal miatt. Idén még ifi volt, de már egyértelműen több, mint egy ifijátékos. A tudása, a tapasztalata, a tehetsége miatt. Idén mindenképpen oda, a kapásoldalra szerettünk volna valakit hozni, aki szinte már azonnal bevethető. Emellett továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk a saját utánpótlásunkra, ahonnan jó pár tehetséges játékos is bemutatkozott már a felnőttek között, több meccsen is szerepet kaptak. Egyensúlyban kell maradni a változtatások terén, mert a címeink megvédése a cél.



- Dumi sajnálatos sérülése miatt elképzelhető, hogy Vendel a Magyar Kupában rögtön a mély vízbe kerül?

- Mély vízbe, de ezt a szót idézőjelbe tenném. Ő azért egy felsőházba jutott csapatban játszott idén. Egyébként, ha választani lehet, a fiatalok szerintem jobban járnak, ha kipróbálják magukat a "mély vízben". Ha van lehetőségük, hívja őket erős klub, akkor menjenek oda és játsszanak a BL-ben! Szerintem nyugodtan ki lehet hagyni azt a köztes megoldást, hogy előbb elmennek egy közepes csapatba csak azért, mert ott többet tudnak játszani. Jobban hiszek a másik megoldásban, talán azért, mert én is ugyanazt az utat jártam. A 8. helyezett Egerből mentem el a bajnok BVSC-be és BL-ben játszottam azonnal, final fourban szerepeltem 20-21 évesen, azonnal be tudtam illeszkedni. Nem könnyű ez, de szerintem mégis így kell csinálni, ez a célravezető. A fiataloknak az a jó, ha válogatott kapusnak lőnek az edzésen, ha válogatott játékosokkal edzenek, őket látják nap mint nap az öltözőben, azt, hogy miként viselkednek, hogyan élnek. Nem mellesleg, ezekben a klubokban vannak meg a legjobb feltételek egy játékos kiteljesedéshez. Minden adott, a kondiedzőtől kezdve a dietetikusig. Persze van olyan út is, hogy valaki két évig játszik valahol, mindegy, hogy milyen formában, mert szinte végigjátssza a meccseket, de én a másik változatban jobban hiszek. Igenis küzdjenek meg a fiatalok a helyükért a legjobb csapatokban, akarjanak bekerülni a felnőtt válogatottba minél előbb, akár 20-21 évesen is. Ez egyáltalán nem példa nélküli, sokan már ilyen fiatalon játszanak a felnőtt válogatottban is. Ezt nevethetjük „mély víznek”, de nekem ez a normális.

- Mondjuk, a te megoldásod sikeréhez az is kell, hogy annál a bizonyos klubnál tényleg lehetőséget kapjon a fiatal tehetség. Mert hogyha odamegy és csak egy-két perceket játszik az egész szezonban, akkor azért hiába van az edzésen a nagyok mellett...

- Ne a "nagyok mellett" legyen! Eddzen keményebben, előzze meg őket, győzze le őket. Ő is akarjon minél előbb „nagy” lenni. Visszatérve a kérdésedre, ez állandó vitatéma. Bár idén csak 10 meccs lesz a BL-ben, de egy normális szezonban 14 van. Ha csak öt mérkőzésen szerepel az a fiatal, az éppen öttel több, mintha egy kis csapatban játszana. Van 30 meccsünk (oda-vissza összesen) a bajnoki alapszakaszban, abból 20 a mi szintünkhöz képest könnyű, azokon miért ne lehetne vízben sokat? A másik: valóban a játéklehetőség szokott lenni a legfőbb érv, de én azt gondolom, hogy a hétfőtől péntekig végzett munka legalább olyan fontos, mint a meccsen való szereplés lehetősége. Ezen a téren pedig a nagy csapatok adják a legtöbbet, mert nincs mód arra, hogy kiengedjen valaki, hogy ne figyeljen oda. Hiszen 8-9 válogatott játékos mellett dolgozik és hogyha ő is válogatott szeretne lenni, akkor nap mint nap velük kell tartania minden téren. Szóval én ezt nem gondolom mély víznek, ez a legjobb útja valakinek, aki válogatott szeretne lenni.



- Vendellel kapcsolatban mit emelsz ki, miben tartod jónak?

- Jó keze van, nagyon jól lő, nagyon jól úszik, arra számítok, hogy fontos gólokat fog lőni akár már idén is. Szerintem már most megvan a feje is ahhoz, hogy nagy meccseken a vízben legyen.

- Fekete Gergő?

- Őt már a tavalyi átigazolási szezonban szerettük volna idehozni. Nem a Debrecent, nem általában a középcsapatokat bírálom, de biztos, hogy itt más és több munkát végzett volna, s ez jobban segítette volna a fejlődését. Rá különösen érvényes az, amit az előbb mondtam: a lehető legrövidebb időn belül a legjobbakkal kellene együtt készülnie, játszania. Komplett játékos lesz belőle, már most látható, hogy nagyon sok mindent meg fog tudni tanulni. Centerezik, bekkel is, ha kell, kapásoldalon is megállja a helyét, képes bemozogni második centernek, nyilván most még nem az a szint, de mégis Youngerhez hasonlítható, a sokoldalúsága mindenképpen. Nagyon kevés ilyen játékos van a mai vízilabdában, nagy értéknek tartom őt. Természetesen Gergőt még "meg kell csinálni", a képzettségén és az állóképességén is javítani kell és rutint kell szereznie komoly meccseken. Amit mi adhatunk, azt megkapja, beleértve a játéklehetőséget is, a többi rajta múlik.

- A szavaidból az derül ki, hogy szakvezetőként aktívan veszel részt a csapatépítésben, de gondolom, az általad is említett dolgokban közös az álláspontod Varga Zsolt vezetőedzővel.

- Természetesen. Nem úgy van ez, hogy én kitalálok valamit, amit aztán végrehajtunk, ő az edző, neki kell csapatot csinálni. Annyival tudok segíteni neki, hogy viszonylag jól ismerem a jelen kor legtehetségesebb fiataljait, az utánpótlás bizottságban végzett munkám kapcsán kint voltam Tbilisziben az U17-es Eb-n és Kuvaitban, a junior vb-n. Kimentem többször bajnokira, sőt ifimeccsre is, kifejezetten azért, hogy a kiszemelt fiatalok játékát megfigyeljem. Természetesen minden ilyen döntést Zsolttal közösen hozunk meg, ő dolgozik majd a játékossal és ezt egyébként már folyamatosan meg is teszi, most, amikor szünet volt a többieknek, az új fiúk Zsolt irányításával végig edzettek. Zsolt ebben nagyon jó, lemegy az uszodába akár egy emberért is, akinek tart egy kétórás edzést, beszél vele, képezi, felkészíti a legmagasabb szintű vízilabdára. Ebből a szempontból is nagyon jó az edzői stábunk, rengeteg időt töltenek az uszodában. Úgy gondolom, hogy akik az elmúlt években a Ferencvárosból lettek válogatottak, nagyon sokat köszönhetnek személyesen is nekik.



- Nagy mozgások történtek a csapatoknál. Hogy értékeled ezt, látod-e már, hogy miként alakulnak az erőviszonyok?

- Azt gondolom, hogy a Szolnok amúgy is jó játékosokat igazolt és a végén még Filipovicsot is megszerezte. A személyes véleményem az, hogy jót fog tenni a szerb balkezesnek, hogy eljött Reccóból, arra számítok, hogy nagyon jó szezont produkál majd. Talán kimondhatom: a Szolnok és mi vagyunk a két legjobb csapat. Persze, bízom abban, hogy sikerül megőrizni a vezető pozíciónkat, de tény, hogy a Szolnok jól igazolt, szerintem nagyon erős lesz. Vannak világsztárjaik, tapasztalt "öregek", de tehetséges, folyamatosan fejlődő fiatalok is erősítik már a csapatot. Jó egyveleg alakult ott ki.

- Az előző szezonbeli nagy riválisotok, az OSC kis túlzással "osztódással szaporodott". Ez a változás szerinted két közepesen erős csapatot hoz létre vagy az OSC és a Vasas valamelyikétől vársz valamiféle "robbantást"?

- Annyi jó játékosa mindkét csapatnak van, hogy egy-egy meccsen komoly teljesítményt mutasson - és ezt azért is fontos észben tartani, mert a szezon hamarosan a kupaküzdelmekkel indul. Ugyanakkor szerintem nem véletlen, hogy általában ugyanazok a csapatok jutnak el a különböző nemzetközi tornák végküzdelmeikbe, ezen a szinten a csúcsra törő kluboknak szükségük van 12-13, magas szinten teljesítő játékosra. Ezt most én sem az OSC-nél, sem a Vasasnál nem látom. A sorozatterhelés nagyon komoly követelményeket támaszt, annyi jó játékos viszont mindkét csapatban van, hogy egy-egy fontos meccsen meglepetést okozzanak. Én is kíváncsian várom, hogy ez a két csapat mire lesz képes, az OSC esetében az edzőként debütáló Varga Dani miatt is. A Vasasnál pedig azt tartom érdekesnek, hogy ott különösen nagy lesz az előrelépés, hiszen a legutóbbi lezárt bajnokság végén még osztályozót játszottak a piros-kékek a bennmaradásért.

- Igen, és ezt az eredményt veszik alapul a Magyar Kupa sorsolásánál, így a Vasas az utolsó kalapba kerül...

- Pontosan. Meglepetés volt mindenkinek, ami történt, van is róla véleményem, de az szigorúan magánvélemény. Nem is kell már ezt bolygatni, de nem így kellene működniük a dolgoknak, az biztos.


Az öröm első pillanatai a tavalyi BLF8 végén, Hannoverben

- Nektek van-e már hivatalos célotok, amit a csapat elé tűzött a vezetés?

- Minden versenysorozatban mi vagyunk a címvédők és tudjuk, hogy a címeket megvédeni a legnehezebb. Kezdjük az itthoni helyzettel: változtak a riválisok, de a mi célunk egyértelműen az, hogy megvédjük címünket mind a Magyar Kupában, mind a bajnokságban. Dumi most kiesett, de van annyi jó játékosunk, hogy a Magyar Kupában is a győzelemre törjünk.

Nemzetközi téren kicsit talán más a helyzet. Ott többet számít, ha akár csak egyetlen rutinos játékossal kevesebb van valahol a korábbiakhoz képest. Tegyük hozzá, hogy amikor BL-t nyertünk, nem mi voltunk a legjobb csapat. Az egész évet tekintve biztos, hogy helytálló ez a megállapítás. Sokat bukdácsoltunk, aztán egy szenzációs hétvégét produkáltunk, amelynek során kijött a csapatból az, amit tud. Volt egy év közben százszázalékos Recco, amelynek éppen az a hétvége nem jött össze, mi pedig csoportnegyedikként jutottunk be az F8-ba és ebből a pozícióból szereztük meg a kupát. Ezt csak azért mondom, mert nemzetközileg talán azt lehet reális célként megfogalmazni, hogy érjük el a legjobb 4-5-6 csapat szintjét. A többi pedig majd azon a bizonyos hétvégén dől el. Alkalmasnak tartom a csapatot arra, hogy bárkit legyőzzön.

- Beszélgetésünk végén fel kell tennem egy szomorú kérdést. Aki ismeri a pályádat, tudja, hogy mennyire kötődött Benedek Tiboréhoz. Nagy sikereket értetek el együtt a válogatottban és a Pro Reccónál is. Tibor halála az egész országot sokk-ként érte, több mint egy hét után is ez a téma mindenhol, a vízilabdától messze lévő embereket is nagyon megrázta, ami történt. Hogy viselted te Tibor utolsó időszakának baljós, komor hangulatát, mennyire taglózott le a hír, miként emlékszel vissza egykori játékostársadra, szövetségi kapitányodra?

- Nem tudok pontos választ adni néhány mondatban. Nagyon sajnálom, de ez a szó önmagában kevés arra, hogy kifejezzem, mit érzek. Nem is nagyon lehet ezen túllendülni. Még mindig ezzel kelek, ezzel fekszem és próbálom a vele kapcsolatos szép emlékeimet felidézni. Hálás lehetek a sorsnak, hogy vele játszottam, ismerhettem őt, tanulhattam tőle nagyon sokat. Szerintem hasonló érzés indokolt az egész magyar társadalom szempontjából: mindannyian örülhetünk annak, hogy volt egy Benedek Tiborunk. Sokszor eszembe jutott az elmúlt napokban, hogy Tibor halálával előtérbe kerül egy komoly feladat: átadni valahogy azt a szemléletet, mentalitást, amit ő képviselt. Nem biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges, de meg kell próbálni.

- Köszönöm a beszélgetést!

​