Szivós Márton vezetőedző lett, Hosnyánszky és Decker Ádám a Honvédban - sajtótájékoztató
Megtartotta bemutatkozó sajtótájékoztatóját az új Honvéd. Szivós Marci kiszállt a vízből, megkezdte edzői pályafutását. Valamennyi új igazolás (Hosnyánszky Norbert, Decker Ádám, Ekler Bendegúz, Chilkó Márton és Kiss Bálint) nyilatkozott a vlv-nek.
Őrségváltás a kispadon, Merész András átadta helyét a játékospályafutástól búcsúzó Szivós Mártonnak.
A Honvéd megcélozza az új bajnokság 5. helyét, nemzetközi kupában szeretne indulni a következő esztendőben.
VLV-VIDEÓK:
Gergely István a Honvéd-sajtótájékoztatón
Steinmetz Barnabás a Honvéd-sajtótájékoztatón
Szivós Márton a Honvéd-sajtótájékoztatón
Novák Ferenc a Honvéd-sajtótájékoztatón
SZIVÓS MÁRTON a vlv-nek:_380.jpg)
- Izgatott vagyok, mert közel harminc éve a vízilabdasport az életem, s most egy új fejezet kezdődik számomra. Kicsit furcsa volt így lezárni a játékos-pályafutásomat, de - ennek eljött az ideje.
Várom az új kihívást és bízom abban, hogy meg fogom tudni oldani a váltással együtt járó problémákat.
- Ez egy tervezett lépés volt, ez köztudott. Hogy tudtál felkészülni, mi áll mögötted most, amikor átveszed a karmesteri pálcát?
- Elvégeztem a TF-et, "hivatalosan" vízilabda szakedző vagyok, ez volt az első lépés. Emellett mindig figyeltem, jegyzeteltem, hogy az edzőim milyen módszereket alkalmaznak, hogyan dolgoznak. Edzések után a magam gondolatait is rögzítettem, már kifejezetten azzal a céllal, hogy majdan, edzőként egy-egy szituációt tapasztalatok alapján tudjak elemezni. Arról szólt ez, hogy mit hogyan szeretnék és mit hogyan nem szeretnék majd csinálni.
Megtisztelőnek tartom, hogy abban a klubban kezdhetem el az edzői munkát, ahol a felnőtt profi játékos-pályafutásom mintegy háromnegyedét eltöltöttem.
- Vízbe szállsz azért még vagy az már végleges, hogy nem? Nevezve leszel játékosként?
- Lehet, hogy megcsináltatom a sportorvosimat, de nem tudom, minek kellene történnie ahhoz, hogy vízbe ugorjak. Valószínűleg egy olyan vis maiornak, ami remélhetőleg nem fog bekövetkezni.
- Mennyire lesz furcsa, hogy azoknak, akikkel az év elején még együtt játszottál, most utasításokat adsz majd a medencepartról? Megváltozik a viszonyod az eddigi társakkal?
- Mivel már az előző szezonban is tartottam edzéseket, Merész Bandi bevont a szakmai munkába, emellett csapatkapitánya voltam ennek a társaságnak, nem tűnik nehéz feladatnak a váltás. A játékosokkal való kapcsolatom nyilván megváltozik, hiszen immár az edzőjük leszek, nem játékostárs, de azt gondolom, intelligens emberekkel dolgozom, ez nem fog problémát okozni. Nem akarok tekintélyelvű edző lenni, ugyanúgy tegeződni fogunk a játékosokkal, mint eddig, szeretném, ha a vízilabdázók alkotó társak lennének, figyelembe fogom venni a véleményüket.
- A most bejelentett játékoskeretet hogy értékeled? Tudom, hogy nagyon sok a változás a csapatoknál, de mégis, mire "taksálod" az új Honvédot, hol végezhettek a következő szezonban?
- Mivel ez tervezett lépés volt, a mostani játékoskeretet már én alakítottam ki. Ez szerencsés helyzet. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt években mindig, most is alapelv volt, hogy legyenek a keretben rutinos, sok csatát megélt játékosok, épüljenek be fiatalok és legyenek olyanok, akik e két pólus között mozognak. Azt gondolom, hogy a csapat szerkezetileg nagyon jó, aminek nagyon örülök: a 16-os keretünkben hét saját nevelésű játékos szerepel, azt gondolom, hogy ez nagyon jó arány. Idegenlégióst most sem alkalmazunk. Szerintem ez a csapat képes arra, hogy nemzetközi kupaszereplésre jogosító helyezést érjen el. Csalódott lennék, ha ez nem sikerül, bár tudom, hogy nem lesz egyszerű.
- Van e személyes célod az első edzői éved végére?
- Azt tűztem ki célul, hogy a Honvéd csapata minél eredményesebb, sikeresebb legyen. Emellett két fontos dolgot is szeretnék megvalósítani. Az egyik: a játékosokokat hozzásegítsem ahhoz, hogy magukhoz képest a legtöbbet jelődjenek - korosztálytól függetlenül. A másik: a jövő évi olimpiára olyan játékost tudjak átadni Märcz Tamásnak Hosnyánszky Norbert személyében, aki jó állapotban csatlakozik majd társaihoz és meghatározó tagja lesz a reményeim szerint sikeres magyar válogatottnak.
- Egész pályafutásod során 991 gólt lőttél az OB1-ben... Gondolom, nagyon szeretted volna elérni azt a bizonyos ezret, amit Pelé is elért a pályafutása végén...
- Csak saját magamat hibáztathatom, hogy ez nem sikerült: ha a helyzeteimet csak egy icipicivel jobb hibaszázalékkal értékesítem, akkor már elértem volna ezt a bűvös számot. :-)
- Foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne elérni?
- Így a vége felé, amikor kiderült, hogy hogy állok, már igen. Jó lett volna, de ez pusztán hiúsági kérdés, nincs nagy jelentősége. A furcsán befejeződött bajnokság utolsó mérkőzése számomra így a Szolnok elleni idegenbeli meccs lett, ami kellemes emlék marad, szép lezárása a pályafutásomnak, a sors megengedte, hogy emlékezetes legyen számomra az a bizonyos utolsó mérkőzés. Jobbat nem kívánhattam volna. (A 10:10-es döntetlennel véget ért meccsen Szivós Márton 7 gólt lőtt... - a szerk.)
- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az edzői munkához!
HOSNYÁNSZKY NORBERT a vlv-nek:_380_.jpg)
- A döntésem oka: a fiam iskolás lesz és nem szerettem volna, ha elkezdi valahol és máshol kell folytatnia, ráncigáljuk őt városról városra.
- Mit tudsz mondani az egri évekről, azért ez mégis egy hosszabb szakasz volt az életedben.
- Igen. Elég sokat játszottam Egerben, igaz volt közben megszakítás is. Úgy gondolom, nagyszerű sikereket értünk el, ezúton is köszönöm a városnak a remek élményeket.
- Lassan körvonalazódnak a következő klubszezon részletei, neked milyenek a várakozásaid az új csapatodat illetően?
- Azt várom, hogy csapatként is jól szerepeljünk és egyénileg is ugyanezt akarom elérni. Szeretnék még magas szinten játszani és ezért mindent meg is fogok tenni.
- Tehát akkor nem "levezetés" a részedről az, ami most következik...
- Nem, abszolút nem. Ugyanúgy napi két edzésre járom majd, mint a többiek. Szeretném még élvezni a játékot, az meg csak úgy lehetséges, hogyha jól is megy.
- Meg, gondolom, ha a csapat is nyer néha...
- Igen, az sem árt! :-)
- Milyen lesz az új Honvéd? Ért-e bármilyen meglepetés, amikor megtudtad a végső névsort?
- Nem ért, végig kapcsolatban voltam Marcival és Steinmetz Barnával, folyamatosan mondták, hogy mik a fejlemények, kik lesznek itt. Várom már. Új ez a szituáció, már csak azért is, mert ismét Budapesten fogok játszani.
- Lesz olyan feladatod, ami eddig nem volt vagy lehet úgy fogalmazni, hogy egyszerűen "betesznek" ebbe a csapatba és onnantól kezdve, hogy vízbe ugrasz, a legjobbadat kell nyújtanod?
- Azt gondolom, talán azzal jár a csapat a legjobban, hogyha a maximumot tudom nyújtani. Nincs másra szükség és adja a jó Isten, hogy ez sikerüljön, szerintem mindenki ennek örülne igazán...
- Mennyit fogsz játszani? Beszéltetek erről?
- Erről még nem esett szó. Valószínűleg elég sokat leszek vízben, de ezzel Egerben sem volt gond, ott is három-három és fél negyedeket játszottam.
- Újdonság, hogy hamarosan megkezdődik a klubszezon, ezen a nyáron nem lesz válogatott-esemény, furcsa lesz maga az új rendszerű Magyar Kupa is...
- Remélhetőleg a hosszú karanténidőszak után, a kezdésig mindenki összekapja magát, én magam is és jó szintet fogunk tudni produkálni a tétmeccseken. Az, hogy nyáron játszunk, nyitott medencében, mindenképpen pozitívum, fel fog dobni mindenkit. Szerintem színvonalas meccsek lesznek, mi is élvezni fogjuk és a nézők is.
- A legutóbbi interjúnkban már szóba került a vírusválság miatti különleges helyzet. Akkor aggódva mondtad, hogy ha több hónapig nem lehet majd rendesen edzeni, az még a fiataloknak is gondot fog okozni, nemcsak neked, az idősebbnek... Úgy tűnik, mostanra nagyjából túljutottunk a dolgon, legalábbis a nehezén, hogy vészelted át, milyen állapotban kezdted újra a komolyabb edzéseket?
- A legnehezebb időszakban bicikliztem, futottam, ilyesmivel próbáltam megőrizni a fizikai erőállapotomat, de amikor már újra lehetett edzeni, azért látszott, hogy a visszatérés, a régi állapot visszaszerzése egy hosszabb folyamat lesz. A lábtempót víz nélkül képtelenség gyakorolni, az pedig olyan szinten "elmegy" négy-öt nap után..., hát még másfél-két hónapos kiesés alatt. Azt éreztem a válogatott összetartásának végén(!), hogy minimum egy hónapra van még szükségem ahhoz, hogy elérjem a korábbi szintet, olyan magasra tudjak kiemelkedni ismét a vízből. Egyébként fokozatosan tért vissza minden, ahogy haladtunk előre, egyre jobban bírtam az úszást, a lövések is egyre jobban estek, de azért óvatosnak kell lenni ilyenkor az elején.
- Akkor neked kifejezetten jól jött a válogatott összetartása...
- Abszolút! Szerintem legalább 15 éve nem kívántam ennyire, hogy mehessek már vízbe! Mint egy kisgyerek, úgy vártam, hogy mikor ugorhatok már be a medencébe.
- Válogatottság... Az imént már idézett interjúban szó volt az olimpiáról, akkor még csak erősen lehetett gyanítani bizonyos jelekből a halasztást, azóta hivatalossá vált, hogy egy év múlva lesz csak a tokiói olimpia. Akkor azt mondtad, hogy egy esetleges egyéves csúszás akár sok is lehet neked...
- Most is azt mondom, amit akkor: addig van értelme csinálni, amíg élvezem és még jól megy. Meglátjuk. Próbálom a maximumot kihozni magamból, amíg játékos vagyok, kiderül majd, hogy ez sikerül-e és az is, hogy szüksége van-e erre a magyar válogatottnak.
- De te azért megcélzod a jövő nyarat, ugye?
- Igen, sőt, kifejezetten jó, hogy van egy ilyen cél előttem, mert ez hatalmas motivációt, koncentrációt ad a hétköznapokban. Igen, ez a cél, de stresszelni semmiképpen nem akarok amiatt,. hogy ott lehetek-e még a következő olimpián. Azon leszek, hogy jó formában vízilabdázzak és hogy szükség legyen a játékomra.
- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a Honvédban!
DECKER ÁDÁM a vlv-nek:_380.jpg)
- Egy évre állapodtam meg és az ok szerintem ismert: az Egri Vízilabda Klub nehéz, csődközeli helyzetbe került, és a nagymértékű kormánytámogatás a fennálló tartozások kiegyenlítésén túl jövőbeni top csapat építésére nem elegendő. Ott a megfiatalodás és újraszervezés van napirenden. Egyelőre rossz szájízzel kell búcsúznom, pedig Eger a második otthonom volt. A napokban ígéretet kaptam, hogy ez még változhat. Bízom benne, hogy pozitívan tudok majd nyilatkozni az ott töltött utolsó évemről is. Leginkább azt sajnálom, hogy ott kellett hagynom a barátaimat. Összesen 9 évet játszottam a Bitskeyben a pályafutásom során, talán mondhatom, hogy a született egrieknél is többet - gondolok itt Hegére (Hegedüs Gáborra - a szerk.), Zalánkira vagy Erdélyi Balázsra, nagyon megszerettem a várost, a szurkolókat, mély barátságok alakultak ki, biztos, hogy egy darabot otthagytam a szívemből.
- Hogy zajlott a csapatkeresés?
- Először a BVSC-vel beszéltem, Szűcs Levivel és amit ő felvázolt, az nagyon tetszett. Szerette volna, ha a játék mellett bekapcsolódom a fiatalokkal végzett munkába, legalább az iránymutatás szintjén. Már közel jártunk a megállapodáshoz, amikor végül nemet mondtam, részben a közlekedési nehézségek (Budaörsről fogok ingázni), részben a koronavírus-járvány okozta bizonytalanság miatt. Nem lehetett tudni, hogy mikor lehet már végre vízbe menni és azon az állásponton voltam, hogy ha ez a helyzet még fél éven át fennmarad, akkor befejezem az aktív játékot, 36 évesen újra elkezdeni az edzéseket - egy év kellett volna, hogy utolérjem magam...
Szivós Marci, Gergely Pista és Steinmetz Barnabás közben többször jelezte, hogy ha eljövök Egerből, mindenképpen szóljak nekik. Szóltam.:-) Végül úgy is alakult, hogy a Honvéd lett a csapatom és szerencsére viszonylag gyorsan el lehetett kezdeni újra az edzéseket.
Mindkét klub szimpatikus a számomra, ugye, a BVSC-ben nevelkedtem, kicsit álomszerű is lett volna, hogy ott hagyjam abba a vízilabdát, ahol elkezdtem, keretbe foglalva a pályafutásomat. Végül a Honvéd mellett döntöttem, de most is azt mondom, ebben a szituációban nekem csak jó és mégjobb választásom lehetett.
- Ez a két lehetőséged volt vagy más is keresett?
- Ajánlatig máshol nem jutottunk el, hiába csábító rövid távon akár egy francia megkeresés - a maradás mellett döntöttem.
- ?? Azok most nagyon beerősítettek, hogyhogy nem vállaltad a kiköltözést?
Budaörsön képzelem el a gyerekeim jövőjét és a saját civil pályafutásom kezdetét is. Időközben ugyanis már elkezdtem az átmenetet a civil életbe, egy szervízben műhelyvezetői
- És erre az évre a vízilabdával kapcsolatban milyen elképzeléseid vannak?
- Nagyon örülök, hogy Marci lett az edző. Nekem sokat számít, hogy ki irányít egy csapatot, ez is a magyarázata annak, hogy komoly tárgyalásokat csak a két budapesti csapattal folytattam. Emlékszem, Marci már játékoskorában jegyzetelt a telefonjába: "Fú, ezt majd edzőként így meg úgy fogom csinálni". Kíváncsi vagyok, ez az egyik, amit nagyon várok az új szezonban, hogy milyen lesz Marcival. Ha jól sikerül a startja és "csodát tesz", akkor talán még az első öt hely valamelyikét is elérhetjük, szerintem nagyon szép eredmény lenne, ha nemzetközi kupában való indulási jogot tudnánk kiharcolni.
Reménykedem és szeretném, ha a fiatalok olyan komolyan vennék az edzéseket, ahogyan én elvártam magamtól az elmúlt években. Értek fiatal vízilabdázóktól csalódások azokban a csapatokban, ahol játszottam, nem mindenkit érdekelt eléggé a vízilabda, volt, aki nem akart fejlődni, de most, az elmúlt hetek edzései alapján azt látom, hogy itt nagyon jó a táptalaj. Tele van a csapat olyan játékosokkal, akik láthatóan komolyan veszik a munkát, szeretnének a legmagasabb szinten vízilabdázni.
Egy kicsit azt is várom magamtól - az eredményes játékon kívül -, hogy átadjak a fiataloknak valamit, ha nem is olyan sok mindent, de azt a kicsi szeletet a vízilabdázásból, amihez talán igazán értek. Úgy vágok neki az új szezonnak, hogy most már talán nemcsak a meccseken nyújtott teljesítményemmel tudok értéket hozzáadni a csapathoz, hanem példamutatással, az edzéseken való munkámmal, tanácsokkal, külön foglalkozásokkal. Ez egy kicsit más lesz már számomra, mint amikor sorban jönnek az edzések és csak az számít, hogy én mit teljesítek.
Kíváncsi vagyok arra is, hogy hogy fog tetszeni a szervezetemnek, hogy csak hat-hét edzésre járok, nem 9-10-re, mert én azért nem arról voltam híres, hogy felugrottam a karosszékből és rögtön csodavarázslatokat csináltam, mindig nagyon sokat kellett dolgoznom ahhoz, hogy jól tudjak játszani. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt, hogy a kevesebb edzés ne feltétlenül rosszabb, hanem, ha lehet, inkább jobb állapotba hozzon.
- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a Honvédnál!
EKLER BENDEGÚZ a vlv-nek:
- Januárban hívott fel Szivós Marci és megkérdezte, lenne-e kedvem a Honvédban játszani. Ekkor tudtam meg, hogy ő lesz az edző, ami tetszett, ahogy egyébként a Honvéd is szimpatikus volt számomra. Más csapat is megkeresett és amikor meghoztam a döntést, nagy szerepet játszott az, hogy milyen játéklehetőséget tud adni az adott klub. Úgy gondolom, hogy a célokat és a játéklehetőségeket tekintve is nagyon jó választás volt számomra a Honvéd.
- Elevenítsd fel, kérlek, hogy kezdtél el vízilabdázni. Azért Szombathely a gyermekkorod idején nem volt egy tradicionális
- Soproni vagyok, de az óvodát már Szombathelyen kezdtem el. Adódott egy lehetőség, a Gothard Jenő Általános Iskolában indult egy speciális vízilabdás képzés. Sportágak közül lehetett választani, én is többet kipróbáltam, aztán a vízilabda mellett ragadtam le. Elvittek minket busszal az uszodába minden nap,
- Miért a vízilabda?
- Szerettem oda járni, jók voltak az edzők is, a csapattársak is.
- Hogy fejlődtél tovább, hogy lett ebből komoly versenysportolói pályakép?
- Az első pár évben még nem nagyon láttunk labdát, inkább alapozó jellegű úszóedzéseink voltak. Harmadikos-negyedikes lehettem, amikor először játszottunk. Elég gyorsan felkerültem az idősebbek közé, abban a korosztályban már volt Budapest bajnokság, ott indult el a csapatunk. Jó élményeim voltak, szerettem ott játszani. Egyre inkább egyértelmű volt, hogy ez lesz számomra a jövő.
- Közben Szombathelyen erősödött a vízilabdaélet, elindult a város az OB1 felé és sikeresen el is jutott oda. Ez már a te időszakodban volt?
- Igen, mondhatom, hogy ebben már komoly szerepem volt. Az OB2-ből második próbálkozásra feljutottunk az OB1B-be, majd egyből sikerült az első osztályba jutás is. Nekem ez óriási élmény volt, s rengeteg tapasztalatot szereztem ebben az időszakban. Nagy dolog volt elérni az OB1-et egy olyan város számára, ahol mindössze két évtizede van vízilabda. Ezt követően három évet töltöttünk az OB1-ben és úgy gondolom, ez az időszak nagyon nagy lökést adott a sportágnak Szombathelyen. A csapat most nem lesz OB1-es, de ennek nyilván megvannak a maga okai.
- Nagyon nagy a különbség az OB1 és az OB1/B között?
- Igen. Az első néhány csapat talán versenybe tudna szállni az OB1 vége felé lévő klubokkal, de nagyon nagy a különbség.
- A szombathelyi évekből mi a legszebb emléked?
- Még az OB1B-ben az utolsó meccsünk. Békéscsabán dőlt el, hogy feljutunk-e. Ez emlékezetes pontja volt az eddigi vízilabdás pályafutásomnak, meg is ünnepeltük. Aztán: minden egyes győztes meccs, amit az OB1-ben elértünk, számomra hatalmas öröm volt és további lökést adott, de ezt akár minden egyes gólomról is elmondhatom. Sikerült elérnünk "nem kalkulált" győzelmeket, ilyen volt például a most befejeződött, nem lezárt szezonban a Honvéd elleni meccsünk.
- Milyen emlékeid vannak a korosztályos válogatottakról?
- Amikor Máltára ment a válogatott, én nem arra készültem, Kaliforniában voltam másfél hónapig, ott játszottam, majd jött az első OB1-es évem, amelynek során nagyon sokat tudtam fejlődni, így meghívtak a korosztályos válogatott nyolchetes edzőtáborba. Megkaptam a lehetőséget Horváth Jánostól, óriási dolog volt, hogy sikerült bekerülnöm a csapatba és bár végül "csak" harmadikok lettünk a szombathelyi világbajnokságon, ez óriási eredmény, nagyon szép emlékeket raktároztam el, az akkori győztes meccsek a mai napig pozitív energiákat adnak és hiányzik az a közeg.
- Milyen poszton játszol?
- Kapás szélen és kapás hátsóként.
- Magadról mit tartasz, mi az erősséged és mi az, amiben fejlődnöd kell?
- Úgy gondolom, hogy elég jó a lövőkészségem, a támadásokban emiatt sokszor vállalkozom, a szabaddobáslövés az, amit szeretek és talán valamilyen szinten a specialitásom is. A védekezésben sokat szeretnék fejlődni, hogy minél inkább számíthassanak rám. Ne gondolják már azt, hogy a védelemben egy lyuk az a hely, ahol én állok...
- Tudom ajánlani Decker Ádám testközelből való megfigyelését ennek a törekvésnek az eléréséhez...
- Igen, most, hogy csapattársam lesz, bőven fogok tőle tanácsot kérni, reménykedem és biztos vagyok abban, hogy az érdeklődésem nála is és másnál is kedvező fogadtatásra talál, segítenek majd abban, hogy minél többet tudjak fejlődni.
- Visszatérve a Honvédra, hogy vélekedsz a csapatról, ismered-e a leendő társaidat, milyenek a várakozásaid?
- Szerintem sikeresen fogok tudni együttműködni a többiekkel és arra számítok, hogy Szivós Marci jól összekovácsolja majd a csapatot. Várom már, hogy ennyi kihagyás után elkezdődjenek a meccsek.
- Hogy telt neked ez az időszak?
- A szombathelyi kondiedzőnk emailben küldött feladatokat, ezeket csináltam otthon, nyilván ez nem olyan, mintha vízben lettünk volna. Magamban is igyekeztem gyakorolni, emellett idén érettségiztem, ami nem volt egyszerű, nem voltak óráim, magamat készítettem fel, és próbáltam a legjobbat kihozni.
- Hogy sikerült az érettségi?
- Jól. A matek, az angol, a magyar, a töri és a testnevelés mind ötös lett.
- Hoppá! Mi a további terved "civil szempontból"?
- A Testnevelési Egyetemre szeretnék menni, nagy vágyam, hogy a vízilabdában vagy más sportágban tudjak tevékenykedni azt követően is, hogy befejezem az aktív játékos-pályafutásomat.
- Mint sportvezető, menedzser, edző?
- Talán inkább az edzőség vonz leginkább.
- Válogatottság? Dédelgetsz ezzel kapcsolatos reményeket?
- Nehéz kérdés. Úgy gondolom, jelenleg még nem vagyok olyan szinten hogy válogatott lehessek, de azon dolgozom hét közben és a hétvégi meccseken is, hogy minél közelebb kerüljek ehhez a célhoz. Óriási dolog lenne, ha sikerülne, s természetesen mindent megteszek érte. Jelenleg az a legfontosabb, hogy klubszinten meghatározó játékossá tudjak válni - minél erősebb csapatban. A Honvédban sokkal inkább szem előtt leszek, a fejlődésem is jobban látható lesz mindenki számára.
- Van-e bármi, amit még mondanál?
- Még a szombathelyi évekre visszatérve, szeretnék az összes edzőmnek, a klubnak is megköszönni mindent. Tényleg, ha ott annak idején nem kezdődik el az építkezés, a vízilabda felfuttatása, akkor most nem lennék ebben a szerencsés helyzetben...
- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok neked a Honvédnál!
Chilkó Márton és Kiss Bálint a vlv-nek
- Chilkó Márton és Kiss Bálintot köszöntöm a vlv kamerája előtt, a Honvéd két új játékosát - az egyik olyan "régi-új". Érdeklődöm, hogy milyen érzésekkel jöttetek, mennyi időre szól a szerződésetek?
Chilkó Márton: - Üdvözlök mindenkit! Egy évre szól a szerződésünk. Azt gondolom, hogy a legjobb helyre kerültem, három év pécsi játék után a Honvéd előrelépés és maximálisan szeretném ezt az előrelépést kihasználni.
Kiss Bálint: - Üdvözlöm a nézőket. Hát..., nagyon örülök, hogy itt lehetek újra, jó érzés visszajönni: végül is: hazajönni.
- Mióta edzetek?
Chilkó Márton: - Ez a harmadik hét.
- És ez már a teljes társaság harmadik hete?
Chilkó Márton: - Az elején Ádi és Hosi még nem volt, ők a múlt héten csatlakoztak a kerethez.
- Na, és hogy gondoljátok, milyen ez a társaság? Azért néhány edzés után valamit már le lehet szűrni... A hangulat milyen? A játéktudás milyen lesz?
Kiss Bálint: - Én úgy gondolom, hogy a hangulattal nem lesz baj, szerintem mindenki szereti egymást, nincsenek a csapaton belül ellentétek. Nyilván három hét után nehéz megmondani, de úgy gondolom, hogy ez egy jó csapat lesz, ahogy Marci is mondta.
- Te is tartod, hogy esetleg sikerühet elérni az ötödik helyet, a nemzetközikupa-szereplést?
Chilkó Márton: - Igen, úgy gondolom, hogy ez a legfőbb célja lehet a csapatnak. Nagyon jó társaság jött össze, az idősebb játékosokat kiegészítik a fiatalok, itt olyan komoly célokért lehet küzdeni, hogy az - azt gondolom - méltó a Honvéd címeréhez.
- Nagyon sok sikert kívánok nektek, találkozunk a medenceparton!
