Több mint egy éven át minden egyes napon eszébe jutott az az elhibázott ötméteres (Rió, negyeddöntő, Magyarország-Montenegró). Így indult neki a budapesti Eb-döntő végén az ötméteresének. Belőtte. Nemcsak erről, hanem visszatérésének körülményeiről, az azóta eltelt időszakról és persze az Eb meccseiről is kérdeztük a 36 éves Hosnyánszky Norbertet. vlv-interjú.

HOSNYÁNSZKY NORBERT a vlv-nek:

- Ott szeretném kezdeni, ahol annak idején abbahagytad: a 2017-es budapesti világbajnokság után visszavonultál a válogatottságtól. Tulajdonképpen csendesen, látványos búcsú nélkül.

- Igazából megbeszéltük Tomival (Märcz Tamás szövetségi kapitánnyal - a szerk.) négyszemközt. Nem történt extra, ezért is nem jelentettem be semmit. Emlékszem, Tomi lejött Egerbe, ott ültünk be valahova az uszoda mellett beszélgetni. Elmondtam, hogy nekem az a mérkőzésszám már sok, ha később úgy gondolja, hogy mindenképpen szüksége van rám, akkor jövök. Ebben maradtunk. Alakulhatott volna úgy is, hogy nincs rám szükség és akkor ennyi lett volna. De aztán szólt, hogy kellenék, úgyhogy jöttem. Igazából ennyi. 

- Mi történt veled a vb után, amikor már csak a klubra és a családodra kellett koncentrálni? Hogy telt az a majdnem két év?

- Azt gondolom, hogy ebben az időszakban jól ment a játék és ezt mások is így látták, nemcsak én. Maximálisan kielégített ez a helyzet, nyaranta pedig elmentem Máltára játszani. Egyrészt azért, hogy ne kelljen leállni egy-két hónapra, mert tudtam, hogy onnan elég nehezen tudnék visszajönni a klubszezon kezdetére. Másrészt pedig ez egyfajta pihenés, feltöltődés is volt, hiszen a családdal együtt voltunk Máltán én játszottam, s ők is jól érezték magukat.

- Az, hogy jól ment a játék, nem kifejezés, láthatóan csúcsformában voltál az Egerben, igazi vezér, gyönyörű gólokat lőttél, igazolom én is, hogy nemcsak te érezted így. :-)

- Köszönöm szépen. :-)

- Hogy láttad kívülről a válogatottat? Mennyire figyelted őket? Volt-e olyan gondolatod, hogy de kár, hogy nem tudsz segíteni a többieknek vagy esetleg olyan, hogy de jó, hogy nem vagy ott?

- Figyelemmel követtem a szereplésüket, természetesen. Máltán is néztük minden meccsüket a többiekkel. Át tudtam érezni a helyzetüket a barcelonai Eb alatt, amikor a 8. helyen végeztek. Az egy pszichés leépülés volt. Láttam a csapaton, hogy letargiába estek az elveszített negyeddöntő után, s tudom, hogy abból az állapotból nagyon nehéz felállni. Ilyenkor becsületből kell tovább küzdeni, megpróbálva elérni a még elérhető célt, az 5. helyet, de ehhez nagyon össze kell kapnia magát mindenkinek. Az a csapat pedig szerintem ahhoz még fiatal volt, a játékosok nem tudták elengedni a pszichés kudarcot.


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Gondolkodom, hogy te voltál-e ilyen helyzetben. Ilyenben biztos nem, az 5. helyet talán ilyenkor is sikerült megszerezni.

- Voltam hatodik világbajnokságon, Kazanyban, az sem volt leányálom... De ott legalább egy meccset nyertünk a csalódást jelentő negyeddöntő után, legyőztük az USA-t, így az 5. helyért játszhattunk, azon az utolsó meccsen Montenegrótól kaptunk ki.

Nagyon nehéz ilyenkor befejezni egy tornát, tudom, hogy sokan "kárognak" ilyen rossz eredmény után, de én átéreztem a fiúk helyzetét.

Aztán jöttek fel, visszatért Dumi és Pufi, sokat fejlődött közben az egész csapat, már akkor látszott, hogy van bennük potenciál. Főleg a Fradiban játszó fiatalok ugrottak óriásit előre, ez nyilván Varga Zsoltnak is tulajdonítható, nemcsak fizikálisan erősítette meg őket, hanem fejben is, ezt egyébként különösen fontosnak tartom.

- Hogy történt a visszatérésed?

- Tomi felhívott: mit szólnék ahhoz, ha visszatérnék, és már akkor, az Eb előtt. Mondtam, hogy jó, jövök. Ennyi volt.

- Nem is kellett átgondolnod, hogy mi mindennel jár ez?

- Nem. És hozzáteszem, nem úgy történt ez, hogy vártam a visszahívásomat. Élveztem a játékot, jól éreztem magam, s amikor jött a hívás, tulajdonképpen csak az történt, amit annak idején megbeszéltünk. Szeretem, ha mindenki tartja magát az adott szavához...


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Azért sok idő eltelt, a csapat nagy mértékben kicserélődött. Nem volt benned egy kis félelem, hogy milyen lesz ez?

- Egy kicsi volt. Elég sok új  játékos szerepelt a keretben. Megbeszéltük Tomival, hogy milyen szerepet szán nekem, nagyjából egyet is értettünk ebben. Azt kellett megtalálni, hogy melyik részen tudom segíteni a csapatot. Sok jó játékos van, lyuk szerintem egyáltalán nem volt a csapatban, nem is erről beszéltünk, hanem arról, hogy melyik az a rész, ahol velem együtt egy kicsit még erősebb lehet a válogatott. Tehát nem óriási dolgokban gondolkodtunk, pusztán arról volt szó: lehet, hogy velem egy picivel jobbak és adott esetben egy meccsen akár ez dönthet. És ha így lesz, már megérte - ezt gondoltuk.

- Na és végül mi lett az a feladat, amiben megállapodtatok?

- Amit régen is csináltam: védőjátékosként, néha rossz kéz oldalon, néha kapás oldalon játszva. 

- Nagyon élesen megmaradt bennem a kép, ahogy az első "sajtónyilvános" edzésen körbevesznek téged az újságírók. Nagy volt az érdeklődés, komoly eseménynek számított, hogy visszatérsz...

- Ha jól emlékszem, veled beszéltünk először a visszatérésemről és akkor én arra számítottam, hogy mások majd leveszik a hírt a vlv-ről, megírják és kész. Ehhez képest elég sokan hívtak fel már akkor is telefonon, hogy saját cikket készítsenek. Volt olyan lap is, amely úgy közölt velem interjút hogy a munkatársa nem is beszélt velem. :-)

- Komolyan?? Ilyen van?

- Előfordult már korábban is, szerintem ezzel nem is vagyok egyedül...


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Na. Visszajöttél és én azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy a tisztelet irántad a csapaton belül, azoknak a fiataloknak a körében, akikről az imént beszéltünk. Az ő számukra is egy fontos esemény volt a bekapcsolódásod a válogatott munkájába. A vízben, az edzéseken ezt mennyire érezted?

- Éreztem, de nekem nincsenek ilyen elvárásaim. Nem azt akartam, hogy ők öregedjenek hozzám, inkább azt szerettem volna, ha én fiatalodok hozzájuk, átvéve az energiájukat. Ilyenkor kicsit átmegyek az ő világukba, bár azért van, akivel kapcsolatban elég nagy a szakadék, ami az érdeklődési körünket illeti. De egy idő után viccesnek találtam ezt is, tök jól elvoltunk, elvagyunk, jó a hangulat. 

- A csapat dolgozott, gyakorolt, fejlődött, látszott, lehetett érezni, hogy jó lesz ez. 

- Így van és nem is úgy fogalmaztam volna, hogy "jó lesz ez", mert az már eleve jó csapat volt! Mielőtt visszajöttem, akkor is.

- Közvetlenül a budapesti Eb előtt milyen elvárásaid, reményeid voltak?

- Nyerni akartam. Kizárólag ez foglalkoztatott. Egyáltalán nem volt a fejemben az, hogy milyen variációk szerint lehet olimpiai kvalifikációt szerezni. Meg akartam élni az egészet, mert azért ez nagyon nagy élmény. Élvezni akartam, hogy 10 ezer ember kint van egy Málta elleni meccsen is. Volt ugyan tétje, de akkor is: Málta ellen játszunk ennyi ember előtt - ez óriási dolog!


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Menjünk akkor végig... Talán rögtön a spanyolok elleni csoportmeccsel lehet kezdeni, mert törökök elleni bemutatkozás szinte szóra sem érdemes...

- Igen, a törökök ellen bemelegítő meccset játszottunk - egyébként elég rosszul kezdtük, de valószínűsíthető volt, hogy a végére nagy lesz a különbség.

- Viszont a második mérkőzésünk a csoportelsőség szempontjából nagyon fontos volt, a spanyolokkal 11:11-et játszottunk. Erre hogy emlékszel vissza? Különös tekintettel arra, hogy később, a döntőben ismét velük találkoztunk.

- Bennem az maradt meg, hogy végig jobban játszottunk, uraltuk a meccset, minden klappolt, aztán mégis átvették a vezetést, most sem tudom megmondani, hogy ez hogy történt. Az biztos, hogy baromira örültem a végén, amikor Zalesz belőtte és ezzel sikerült egyenlítenünk. Így igazságos döntetlen lett, aminek azért mi örülhettünk a lefújáskor.

- Jött az a bizonyos furcsa csoportmeccs, amely előtt tudtuk, hogy húszgólos különbséggel kell legyőzni Máltát a csoportelsőséghez...

- Ez egy nagy kihívás, vadonatúj feladat volt, én sem kerültem még ilyen helyzetbe, de szerintem a többiek sem. Nehéz volt. Rutinosabb játékosokkal azt beszéltük egymás között, hogy ezt úgy lehet abszolválni, ha nem kapunk gólt vagy csak keveset. De azért nem nagyon van olyan csapat ma már egy világversenyen, amellyel szemben ki lehet tűzni azt a feladatot, hogy kapott gól nélkül hozzuk a meccset. Málta is lőtt ötöt-hatot az ellenfeleinek. Szóval így ugrottunk be a vízbe, az volt a legfontosabb, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. És azt gondolom, hogy az egész Eb-n azon a meccsen védekeztünk a legjobban, akkor volt a legnagyobb köztünk az összhang. Mindenki kommunikált a másikkal, láttam az arcokon a koncentráltságot védekezéskor. Tudtuk, hogy elöl lesznek gólok, jól működött minden, nagyon élveztem azt a meccset is. És hát, sikerült. 


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Mennyire lökte meg az önbizalmatokat, hogy ezt a lehetetlennek tűnő feladatot teljesítettétek?

- Ebből a szempontból nem volt jelentősége, inkább annak, amit a csoportelsőséggel sikerült elérni: másik ágra kerültünk. És egy plusz pihenőnapot kaptunk.

- A oroszok elleni negyeddöntő?

- Az oroszokon én mindig azt érzem, hogy nem is nagyon vágynak a jó helyezésre. Valahogy úgy "leadminisztrálják", hogy megvan a tőlük elvárható eredmény. Ilyen emlékem volt róluk a budapesti világbajnokságról, erre számítottam most is, biztos voltam abban, hogy simán továbbjutunk. Így is lett és most sem éreztem rajtuk semmilyen átütő erőt.

- Az elődöntőbeli ellenfelünk, Montenegró az olaszok legyőzésével jutott be. 

- Ráadásul úgy, hogy nagyon jól játszottak, masszívak voltak...

- Meglepett téged ez?

- Nem. Ki-ki meccsnek gondoltam az olasz-montenegróit, amelyen szerintem jobban akart Montenegró.


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Milyen meccs volt az elődöntőnk, mi maradt meg benned?

- Kicsit rosszul kezdtünk, de szépen lassan felőröltük őket. Mindkét csapat hasonlóan játszott - egyébként sok hibával - de nálunk volt egy extra kapusteljesítmény, ami szerintem döntő volt a meccsen.

- A fináléra készülve mennyire érezted a hazai közönség figyelmét, érdeklődését?

- Én nem nagyon foglalkoztam ezzel, az idősebb játékosoknak volt már ebben rutinja, tudtuk, hogy mi az, amit "félre kell tenni", illetőleg, hogy ebből hogyan kell energiát meríteni. Meccs után volt téma köztünk, hogy mennyire jó volt így játszani, ilyen közönség előtt. Hálát éreztünk ezért.

- Közbevetőleg: mi jellemezte azt az időszakot, amikor nem az uszodában voltatok, milyen volt a légkör, mit csináltatok a szálláshelyen, mivel telt az idő?

- Ilyenkor a szokásos dolgokkal telik az idő. Volt, hogy négy-öt ember az egyik szobában beszélgetett, filmet néztünk, playstation-eztünk. Jól éreztük magunkat. Én elég sok ilyen összezártságot megéltem, de nem is emlékszem, hogy lett volna olyan, mint most, hogy semmiféle összezördülés nem történt. Pedig aért itt két hétre van összezárva 13 ember.

Nem mellesleg: végigsöpört a csapaton a betegséghullám.

- Érintett téged is?

- Igen, de én úgy vagyok vele, hogy ha nem gondolok rá, hamarabb elmúlik. :-)


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Jött a döntő. Hogy indultatok neki, milyen volt a hangulat, eszedbe jutottak-e korább döntők, voltak-e "jelek"?

- Jelek nem voltak, pedig azokra egyébként figyelek és észre is szoktam venni őket. A barcelonai vb-döntő előtt például, amikor azt láttam, hogy a meccs előtt a montenegróiak cserekapusa labdát rugdosott a parton, már éreztem, hogy ezeket meg fogjuk verni. Amikor most átnéztem a túloldalra, azt láttam, hogy a spanyolok közösen, szervezetten melegítenek. Nem volt olyan jel, amire apellálhattam volna, tudtam, hogy ők is maximálisan fognak koncentrálni, ahogy mi is. Valószínűsíthető volt, hogy egygólos meccs lesz.

- Feszültek voltatok?

- Persze, azért egy döntő előtt mindenki feszült egy kicsit, van stressz. Főleg itthon. De kicsit ez is a szépsége. Akkor, pillanatnyilag talán nem jó érzés, de amikor majd egyszer abbahagyja az ember, mennyire fog hiányozni... Ezt az érzést semmi más nem fogja tudni megadni.

- Nem jól kezdtük a döntőt... 1:3 volt az első negyed. 

- Aztán mi vettük át a kezdeményezést, félidőben már 4:3-ra vezettünk.

- Akkor megnyugodtatok?

- Nem. És emlékszem, kicsit "elégedetlenkedtem", de nem nagyon, mert már egyre kevésbé veszem fel az esetleges bírói tévedéseket, pár éve tudom, hogy semmi értelme.

- Mi volt a bajod akkor?

- Volt egy-két szituáció... És nem is azt mondom, hogy belefért volna adott esetben más döntés hazai pályán, egyszerűen elég lett volna úgy fújni, ahogy a másik oldalnak fújtak. De nem sok ilyen szituáció volt, egy-kettő. Felesleges is kiemelni bármelyiket.

- De a második félidőben már csak ti vezettetek, mindig nekik kellett egyenlíteni. Érezted, hogy kézben van a meccs?

- Igen. Azt gondoltam, hogy eggyel fogunk nyerni. De nem sikerült, úgyhogy maradtak az ötméteresek.


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- A negyedik párbaj első lövője voltál, 3:3-nál jöttél te. És hát..., hogy mentél oda? Eszedbe jutott, hogy mi van, ha elrontod...?

- Persze. Főleg én vagyok az, akinek eszébe juthatott... Beszéltünk is erről Vámos Marcival, hiszen a riói olimpián, a Montenegró elleni negyeddöntő után mi ketten hagytuk ki az ötméterest.

- Köszönöm, hogy nem nekem kellett ezt szóba hozni...

- Mi ketten aztán tényleg megtapasztaltuk, hogy milyen érzés ilyen szituációban hibázni. Milyen az, amikor utána az embernek fél évig nincs kedve kimenni a szobából. Rád omlik a világ, vége mindennek, tragédia. Az egy nagyon komoly stresszhelyzet, pszichés leépülés, amiből mégis fel kell tudni állni valahogy.

- És az nyilván nem is rövid ideig tart...

- Hát nem. Utána jó egy évig minden egyes napon eszembe jutott az az ötméteres. Nehéz kilábalni ebből a helyzetből, de muszáj, mert az élet megy tovább. És persze, egy ilyen emlékkel örökre együtt kell élni.

- Hát ilyen emlékekkel a fejedben álltál oda a Duna Arénában a lövéshez. Mire gondoltál?

- Arra, hogy be kell lőnöm, nincs mese. És itt egyébként még nagyobb stressz volt. Rióban tudtuk, hogy sokan nézik a televízió közvetítését, de itt a helyszínen, szinte karnyújtásnyira volt tőlünk 10 ezer magyar szurkoló...

- Lassítsuk le azt a jelenetet! Mentél oda, vitted a labdát. Gondolkodtál, hogy hova lődd? Vagy átfutott a fejeden Rió?

- Nem. Akkor már ilyenekre nem gondol az ember, teljesen "beszűkül a gondolkodás". Inkább a feladatra koncentráltam, bár őszintén szólva nem is emlékszem, hogy pontosan mi történt a lövést megelőző másodpercekben. Azt tudom, hogy hamarabb elugrott a kapusuk, szerintem rontott, láttam hogy milyen irányba fog menni.

- Mekkora megkönnyebbülés volt, hogy belőtted?

- Nagy, de akkor ott még nem volt vége. Átkerültem kicsit egyfajta szurkolási fázisba, de azért még nem egészen, mert számítani kellett arra, hogy esetleg folytatódik a sorozat és még lőnöm kell. Ott kellett lenni fejben. Szerencsére nem volt még egy kör.

- És amikor Soma kivédte Granados lövését...?

- Hát, az katarzis volt. Csoda. Amiről álmodik egy sportoló, amiért azt tudja mondani, hogy na, megérte ennyit szenvedni. Beteljesülésnek éreztem.


Hosi ötméterese a spanyolok elleni Eb-döntő végén / Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

-  A győzelmet követő néhány napban milyen élményeid voltak? Milyen visszhangja volt az aranynak? Mit mondtak Egerben? A családban? 

- Én inkább magamban élem meg a sikereket, nem vagyok olyan, aki nagyon "ünnepelteti magát". Legfeljebb szűk családi körben, barátokkal - de azért élvezem a helyzetet, azt, hogy reggel felébredek és felidézek szituációkat. Jó érzés.

- Meddig tart ki egy ilyen nagyon intenzív élmény?

- Hónapokig. Kicsit attól is függ, hogy mikor lesz utána a következő fontos meccsed. A fiataloknál sokkal tovább tart, egyébként bele is szalad fiatalon az ember abba, hogy most akkor övé a világ - és ilyenkor a soron következő szezon "kuka"... Volt ilyen velem is régen. Vagy ha nem is az egész szezon, csak a fele, mert közben felhívják a figyelmedet arra, hogy kapj már a fejedhez. Idősebb játékosként az ember hamarabb lezárja ezt is. Nagyon jó az aranyérem, nagyon nagy dolog, de jönnek a következő feladatok.

- Na, hát, mik a következő feladatok?

- Hát azt most éppen nem tudjuk. :-)

- Normál esetben, ha rendeződnek a dolgok, most felejtsük el, hogy egyelőre nem lehet készülni se...

- Az a baj, hogy nem tudjuk elfelejteni... Minden összefügg mindennel. Ha most nem lesz több hónapig rendes edzés, az a fiataloknak is komoly gondot fog okozni, nemcsak nekem, az idősebbnek. Nem is szaladnék előre, majd, ha valamit tudunk a jövőnkről... Most fontosabb, hogy fegyelmezetten átvészeljük ezt az időszakot.


Hosnyánszky Norbert a 2020-as budapesti Eb-n - vlv-képek

- Nem is gondolsz bele, nem fordul meg a fejedben, hogy egy újabb olimpia, hogy lesz ez...?

- Azt gondolom, hogy ilyesmivel nem kell stresszelnem magam. Senki nem tud semmit. Azt kell csinálni, amit mondanak, helyesen kell viselkedni. 

- Csak felteszek ezzel kapcsolatban egy tapintatlan kérdést. Egyre inkább az van a levegőben, hogy az olimpiát elhalasztják egy évvel. A te szempontodból egy ilyen döntés megváltoztat bármit? 

- Változtathat elég sokat. Egy egyéves csúszás akár sok is lehet nekem. Fogok még vízilabdázni, szeretnék jó szinten teljesíteni, élvezni a játékot. Aztán hogy egy év múlva ez mire lesz elég, vagy hogy mit fogok érezni - az még nagyon messze van.

- Egyébként kitűztél egy dátumot vagy valamiféle határkövet, hogy meddig folytatod a játékos-pályafutásodat?

- Konkrét évszámot nem tűztem ki. Ameddig élvezem, ameddig örömet okoz, hogy játszom és ameddig hasznos tudok lenni egy csapatnak. Amíg izgulok egy meccs előtt, sikerélményem van mérkőzés után és hasznos vagyok, tudok segíteni, addig még van értelme.

- Köszönöm a beszélgetést!