Ez az a hely, ahova nehéz szívvel megy be az ember és még nehezebb szívvel jön el onnan. Helyszíni vlv-riport vízilabdázóink beteg gyermekeknél tett kórházlátogatásáról.

A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáról van szó vagy ahogy mindenki jobban ismeri: a Tűzoltó utcai gyermekkórházról. Itt tett néhány órás látogatást két edzés között a napokban a magyar férfi vízilabda-válogatottat képviselve Märcz Tamás, Angyal Dániel,  Hosnyányszky Norbert, Vogel Soma és Tóth Szabolcs csapatmenedzser.

Természetesen nem érkeztek üres kézzel, édességeket és könyveket tartalmaztak az ajándékcsomagok.


vlv-képek

Dr. Györgyi Zoltán szakorvos vezette körbe a pólósokat, s előtte még rövid eligazítást is tartott arról, hogy mi vár a csapatra, milyen részlegeket érint majd a látogatás és hogyan célszerű kommunikálni a kórtermekben lévőkkel. (Azt is tisztáztuk mindjárt az elején, hogy felvételeket csak azokról lehet készíteni, akiknek hozzátartozója a helyszínen ehhez hozzájárul, a legsúlyosabb betegek kórtermeiben pedig nem fotózhatunk.)

A viszonylag könnyű esetektől a legsúlyosabb onkológiai betegséggel küzdőkig - ez volt a látogatási terv. Vagyis megmutatták a vendégeknek azt a nemrégiben felújított Hematológiai osztályt is, amely - szaknyelven szólva - a legmagasabb progresszivitási szintű ellátóhelyként, összesen 51 ágyon fogadja a leukémiában, limfómában és egyéb daganatos betegségben szenvedő gyerekeket.

És akkor megkezdtük a körsétát. 

Tudni kell, hogy ilyenkor, karácsony előtt, akit csak lehet, hazaengednek az orvosok, hogy otthon, megszokott környezetében lehessen családtagjaival. Akik kénytelenek maradni, azok számára természetesen a megszokottnál is nagyobb öröm egy ilyen látogatás és a sportolóktól kapott ajándék. Már azoknak, aki éppen olyan állapotban vannak, hogy éberen tudnak figyelni a külvilágra, voltak ugyanis, akik álmukból éledeztek, vagy betegségük, esetleg kezelésük miatt éppen komoly fájdalmak elviselésével voltak elfoglalva.

Amit első ránézésre meg lehetett állapítani: az általunk látott kórtermekben kivétel nélkül minden gyermek mellett ott ült az egyik szülő, de előfordult, hogy mindketten jelen voltak. Mint megtudtuk, legtöbben az éjszakákat is bent töltik, végig ott vannak, várva a vizsgálatok eredményét vagy a kezelés befejezését. 


vlv-képek

Märcz Tamás mindenütt bemutatkozott, elmondta, hogy a vízilabda-válogatott játékosaival érkezett látogatóba, a csapat a budapesti Európa-bajnokságra készül, amit a tévén ők is nézhetnek majd. A kórtermek ágyainál szétoszlott a társaság, minden gyerekhez került érdeklődő, s elsősorban a jelenlévő szülőkkel zajlott a kommunikáció, de azért jó néhány esetben maga az ágyban fekvő gyerek is bekapcsolódott a beszélgetésbe vagy legalábbis válaszolt a kérdésekre.

Egy aranyos kislány Hosnyánszky Norbertet igyekezett bevonni a játékába, a hasán ugyanis éppen egy egész babasokadalom helyezkedett el, azokból kellett kiválogatni a felöltöztetésre egyet. Hosi maga is gyakorló apuka, nagyon kitett magért, a legtermészetesebb hangon beszélgetett a kislánnyal, s a többi gyerekkel is, olyan volt a párbeszédük, mintha régi ismerősök társalognának...

Az édességeket és a könyveket mindenki örömmel vette, de az igazság az, hogy ezt a látogatást elsősorban a szülők értékelték igazán. Láthatóan nagyon meg voltak hatva, amikor megtudták, hogy kik a vendégek, sokat kérdeztek, illetőleg - főleg Märcz Tamás érdeklődésére - beszéltek saját helyzetükről. 

Megható volt, hogy mivel a látogatás híre elterjedt a kórházban, szépen lassan elkezdtek megjelenni más kórteremből a kisgyereküket kísérő szülők, vagy éppen egyedül egy anyuka. Utóbbi elmondta, hogy a gyermeke sajnos éppen alszik, pedig szeretett volna találkozni a látogatókkal. Szóval "szóbeszéd tárgyát képezte" a vízilabdázók megjelenése, volt, aki még a gyermekét is előre felkészítette a látogatásra, mivel "a kis srác még nem tudja, mi az az olimpia". (E ponton halkan, viszont példás öniróniával jegyezte meg Tóth Szabolcs csapatmenedzser: "Egyelőre még mi sem...")


vlv-képek

Szóval volt, hogy egész tartalmas kommunikáció alakult ki a vendégek és a már viszonylag idősebb gyerekek között. Egy kisfiúnak Märcz Tamás elmagyarázta, hogy a csapatnak reggel már volt egy edzése és innen, a kórházból mennek vissza a következőre. Azt mondta, reggel úszás volt, de a játékosok azt nem nagyon szeretik, inkább labdáznának. Most este mi legyen, úszás vagy labdás gyakorlás? - tette fel a kérdést a srácnak, kvázi, a kezébe adva a döntést. Labdás legyen? - tette hozzá, mintegy sugallva a választ, mire a kisfiú pár másodperces gondolkodás után széles mosollyal, határozottan jelentette ki: Nem! Úszás! Na, erre a lábánál ülő Hosnyánszky Norbert felháborodást színlelve azonnal visszakövetelte a nemrég átadott csokoládékat... :-)

Ennél az ágynál végül fotó is készült - egyébként is az egész látogatásra jellemző volt, hogy sok szülő szeretett volna emléket arról, hogy a pólósok ott voltak a gyermeküknél.

Hát így zajlott a látogatás, amelyet követően, a vizes edzésen persze úszás is volt és "labdázás" is. A gyermekeknek, az őket folyamatosan ápoló szülőknek pedig biztosan sikerült néhány kellemes percet szerezni, egy kis lelki támogatást nyújtani ahhoz a gigantikus küzdelemhez, ami minden idejüket, energiájukat leköti. Ez volt a cél.


A látogatás talán legszomorúbb emlékképe: a bennlakók számára séta csak a folyosón, úgy, hogy Anyu, Apu gurítja mellettük az infúziós állványt, vagy viszi a testükkel összekötött kis berendezést, amely a kezelés részeként folyamatosan adagolja szervezetükbe a gyógyító vegyületeket / vlv-képek