Százhúsz csapat részvételével hétfőn megkezdődött a vízilabda Masters világbajnokság Budapesten. Az első nap estéjén visszatértek az "aranyos fiúk" és szórakoztató gálameccsen elvették egy kicsit a szimpatikus törökök kedvét a vízilabdázástól. vlv-riport.

Támogatónk a HerbaDoctor

Soha nem volt ennyi pólós az öregfiúk-világbajnokságon, a létszám betelt, több csapatot nem is tudtak fogdni a szervezők.

Négy medencében, hat pályán kezdődtek meg a különböző korcsoportokban zajló csoportmeccsek. Természetesen rengeteg magyar is szerepel, csapat is, egyén is (külföldi klubban), rossz a lelkiismeretünk, hogy nem tudunk mindenkit felsorolni. A FOLYAMATOS EREDMÉNYLISTA, JEGYZŐKÖNYVEK

De az élet ilyen, hetek-hónapok óta másról sem szólnak a hírek, mint hogy a sydney-i aranycsapat két athéni olimpiai bajnokkal "megerősítve" ismét vízbe száll. Az ötlet megcáfolhatatlanul Kásás Tamástól származik és a különböző gálák (A Varga Csuvi szervezte debreceni, majd Biros Peti felejthetetlen egri búcsúja) mind erősítették a gondolatot, hogy újra össze kellene állni.

Mint a múlt heti sajtótájékoztatón megtudtuk, a szövetség állt a csapat mögé, vízfelületet, szerelést biztosított, s Kemény Dénes nem győzte hangsúlyozni meccs előtt, hogy ő most nem szövetségi kapitány, hanem "sima" klubedző - Magyarországon pályafutása során először.

A meccs kezdetére csaknem megteltek a lelátók, a DigiSport közvetítése és a torna honlapján elérhető stream talán valamelyest mérsékelte azt a közfelháborodást, amit az ingyenes belépők regisztrációs eljárása okozott.

Az esti meccsen már a bevonulás is igazi ünnep volt, a mosolygó magyar olimpiai bajnokok láthatóan élvezték a fogadtatást. Utánuk jöttek a törökök. (Csapatukban Persely József játszott, a szintén leigazolt Vincze Balázs csak a szerdai meccsükre tud csatlakozni.) Megható gesztusként egykori edzőjük, Gulyás Zoltán arcképét ábrázoló egyenpólóban vonultak fel és a bemutatás közben kihúztak egy hosszú, profi módon elkészített transzparenst (nem a szurkolók, maguk a játékosok!), ezzel a felirattal: "Soha nem felejtünk, Gulyás Zoltán". A csaknem két éve elhunyt sportemberre emlékeztek így a törökök. Ez volt az első gyönyörű, felemelő pillanat a Masters vb-n.



Aki aggódott, nem sokáig tehette, gyorsan kiderült, hogy a játék még mindig a vérükben van ezeknek a fiúknak. Az is számított, hogy a mieinknél azért néhányan még ma is aktív játékosok vagy csak nemrég hagyták abba, nagyon nagy fölényben játszott a Millennium és mintha mindenki élvezte volna az egészet, néha az volt az ember érzése, hogy maguk a szenvedő alanyok, a törökök is :-).

Millennium-Galatasaray 22:5 (6:0, 4:1, 7:1, 5:3)
G.: Kiss G. 4, Kásás 3, Märcz, Varga Zs., Benedek, Biros, Varga T. 2-2, Székely, Vári, Fodor, Steinmetz B., Molnár, ill. Karaca 2, Kabaca, Persely, Silay

Mint látható, a magyar csapat valamennyi mezőnyjátékosa lőtt legalább egy gólt. A kaput az első félidőben Szécsi Zoltán, a másodikban Gergely István védte.

A teljes mérkőzés felvétele:

A lefújás után a közönség nehezen engedte továbbmenni a fiúkat, minden lépésért meg kellett küzdeni, 8-10 autogram, egy-két közös fotó.

A vegyes zónában persze meg kellett állni, mert a sajtó érdeklődése is méltó volt az eseményhez.

BIROS PÉTER a vlv-nek:

- Milyen érzés volt öt év után ekkora közönség előtt játszani a Hajósban?

- Nyilván jó, én úgy gondolom mindenkinek remek élmény volt ez. Ez volt az első, még van négy meccs – remélem –, úgyhogy próbáljuk kiélvezni. Most nem olyan volt az ellenfél, hogy izguljon a közönség, de mi ezzel nem tudunk mit csinálni, próbájuk azzal megtisztelni az ellenfelet, hogy úgy játszunk, ahogy tudunk, és minél nagyobb különbséggel igyekszünk megverni őket. Szórakoztató volt, de én úgy gondolom, hogy lesznek erősebb ellenfelek, az lesz az igazi nekünk is, amikor átvált az egész egy igazi vízilabdává. Én azt várom.

- Fizikailag hogy bírtad?

- Elég jól. Nem edzem már naponta hat és fél-hét órákat, de a mozgás megmaradt, és azért vagyunk annyira hiúak magunkhoz, meg a közönséghez, hogy ne úgy menjünk be, hogy nem vagyunk jó állapotban. Úgy gondolom, mindenki tett azért, hogy ez meglegyen, így nem féltem magunkat. A legfontosabb az, hogy ne sérüljünk meg, de én úgy gondolom, hogy nem fogunk.

- Holnap, az olaszok elleni meccsen is hasonló különbségre számítasz?

- Nem tudom, a lényeg az, hogy nyerjünk, és szolgáljuk ki a közönséget, és persze élvezzük azt, amit csinálunk, ne legyen olyan győzelmi kényszer, mint amikor aktív játékosok voltunk, szerintem így is beugranak mindenkiben a régi dolgok. Egy élesebb meccsen elő fog jönni mindaz, ami anno, jellemzett minket - nem fogjuk hagyni magunkat. :-)

- A hangulat ugyanolyan a csapaton belül, mint tíz éve?

- Én úgy gondolom, hogy igen, bár nem olyan volt, mint az itteni iegykori "igazi" mérkőzéseken, talán majd akkor lesz hasonló, amikor itt is szorosabb meccseket játszunk. Akkor a nézők is teljesen kiélhetik magukat, gyakori lehet az ováció, mint bő egy hete, a rendes világbajnokság alatt. Akkor a négyszer nyolc perc alatt nem volt hang "lefelé", csak tartva és fölfelé. Remélem, valami hasonló lesz itt is!

- Köszönöm Peti!

(Lejegyezte: Kerbi)


vlv-képek, Monoki Nikolett felvételei

BENEDEK TIBOR újságíróknak:

- Milyen érzés volt újra itt játszani, ilyen közönség előtt, ekkora szeretetben?

- Azért volt fantasztikus, mert nem számítottunk rá. Pár évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy itt egy masters világbajnokság lesz, és mi játszani fogunk, azt gondoltuk, hogy Biros Péter búcsúmeccse lesz az utolsó, ahol így együtt felléptünk. Aztán így az égből leesett ez az alkalom, és már sokszor elmondtuk, hogy Kásás Tominak a lelkesedése tartotta egyben ezt a csapatot, mert azért voltak hullámvölgyek, így az elmúlt hetekben-hónapokban. Mindenkinek megérte, hogy ez összejött, mert mi nagyon jól éreztük ma magunkat, szerintem jól fogjuk a héten is, és úgy látom, hogy a közönség nagyon szereti ezt, szeret bennünket, szereti azt, hogy egy ilyen sikeres csapat újra együtt van. Mindenki a szívében hordoz valami szép emléket erről a csapatról, olimpiai győzelmet, vagy bármilyen kisebb dolgot, így itt találkozik ez a sok jó érzés.

- Neked abból a szempontból milyen volt, hogy nem a parton voltál, hanem a vízben újra, sok-sok év után?

- Jó érzés volt. Először furcsa volt, mert fizikálisan felkészültem, de maga a játék az..., nagyon-nagyon ritkán játszottam, főleg ilyen helyzetben nem. Mindenképpen furcsa érzés volt, azt gondoltam az elején, hogy jobb leszek, de biztos vagyok benne, hogy ha nem sérülök meg, akkor mérkőzésről-mérkőzésre jobban fog menni. 

(Lejegyezte: Kerbi)


vlv-képek, Monoki Nikolett felvételei

A hangulatról sokat elmond, hogy az újságírók megkérdezték Kásás Tamást: Mennyire volt nehéz Steinmetz Barnával gólt lövetni a végén?

Mire Kása tágra nyílt szemmel rájuk nézett: "Gólt lőtt a Barna???"

Hozzátette: Barna nagyon szerény ember és játékos, ő a fontos meccseken szeret gólt lőni! Majd a döntőben fog.

Egy másik újságíró nekiszegezte a kérdést: "Ki fog süteményt hozni, van ilyen szabály?"

A válasz ez volt: "Te!" - és a rögtönzött sajtótájkoztató röhögésbe fulladt...