Kása nem gondolja, hogy ősszel elindul második vízilabdázó-pályafutása, de ki tudja, lehet, hogy a masters vb hatására munkát vállal a medenceparton. Az is elképzelhető, hogy a Millennium néven induló 40+-os válogatott egy része együtt marad, tovább játszik, végül is 70+-os kategória is van az öregfiúk világbajnokságán. Kásás Tamás a Reggeli Startban. Tudósítás és a teljes beszélgetés:

Mindenki tudja már, hogy a nyári budapesti masters vb-n indulás ötlete Kásás Tamás fejéből pattant ki. Ő a londoni vb utolsó meccsén fejezte be pólós pályafutását, s most azt mondja, 36 évesen még nyugodtan játszhatott volna, ha fejben nem lett volna annyira megterhelő az élsportnak ez a magas szintje.

Az "egészből" számára most is kizárólag a társaság hiányzik, a közösen megélt sikerek, bánatok, maga a játék nem annyira, az edzések meg különösen nem. A közösség hiányát viszont nehéz pótolni. Szavai szerint a nyári szereplés örömjáték lesz, egy "utolsó búcsúkoncert".

A régi társakkal nem sűrűn találkozik, de amikor összefutnak, mindig örülnek egymásnak, "tök jól" elbeszélgetnek. Legutóbb Biros Péter búcsújátékán pólózott, de az már szerinte nem volt vízilabdának nevezhető, komoly játék.

Szombathy Pál kérdésére egyértelmű választ adott arra, hogy mi az, ami a leggyorsabban kopik, tűnik el egy vízilabdázó képességei közül, ha abbahagyja a játékot: a kondíció. Azt nagyon könnyen el lehet veszíteni és borzasztó nehéz visszaszerezni. Kása felelevenítette, hogy visszavonulása után kicsit leállt a mozgással, fel is szedett 10 kilót, aztán, amikor már nem bírt a tükörbe nézni, újra nekiállt mozogni és ahogy kezdte megszeretni ismét a fizikai munkát, gyorsan javult a közérzete is. Aztán előjöttek a derékbántalmak, így a fizikai karbantartás folyamata nála elég hullámzó. Most, amikor Amerikában elkezdte megint az edzéseket, 10 hossz után jött a légszomj és nehéz volt belegondolnia abba, hogy mi lesz augusztusban...

(Érdekes egyébként, hogy ő maga itthon nehezen szánja rá magát arra, hogy lemenjen az uszodába, Amerikában, ahonnan nemrég jött haza, könnyebb dolga volt, nem ismerték őt fel tömegesen az uszodában, megvolt a saját pályája, ahol nyugodtan leúszhatta az adagját.)

Ami a csapattársakat illeti, tud olyanról, akinek még elég nagy a hasa és azzal szokott viccelődni, hogy ő aznap már szaunázott, tehát edzett. A masters vb-ig még van két-két és fél hónap, az alatt szerinte mindenki összeszedhet annyi kondíciót, hogy ne égessék le magukat. Mindenki tudja, hogy ezt a sportot nem lehet úgy csinálni, hogy bedobják a gatyát a vízbe, a múlt dicsősége nem "mankó", ráadásul mindenki őket akarja majd legyőzni. Kásás Tamás brusztos, kemény meccsekre számít a masters vb-n és azt gondolja, minden játékostársa van annyira profi mentalitású, hogy tudja, mi kell ahhoz, hogy ki tudjanak állni. A győzelmi kényszer - már csak a közönség felfokozott várakozása miatt is - most is meglesz, de azért nem olyan óriási stressz alatt játssszák majd a meccseket, mint régen, az olimpiákon, a vb-ken.

- Ennek az egésznek az is a lényege, hogy élvezzük ki azt, hogy a vízben egymásra nézhetünk, passzolhatunk, a régi figurákat ismét elővehetjük és kiderül, mindenki tud mindent, ismeri a másikat. Nyilván az lenne a hab a tortán, ha megnyernénk és a végén Budapesten állhatnánk fel a dobogó legmagasabb fokára - ki nagyobb hassal, ki kevésbé naggyal, de ez lenne a tökéletes, mondta Kása, hozzátéve:

- Van annyi tapasztalat mögöttünk, hogy meg tudjuk ezt stressz nélkül oldani, de azért amikor majd kivonulunk a szigetre - én 2006-ban játszhattam ott legutóbb, a budapesti Világkupán - akkor szerintem, ennek kicsit úgy megérezzük majd a súlyát, de nem tudom..., szerintem végig fogjuk röhögni ezt az egészet...

A TELJES BESZÉLGETÉS: