Egészen különleges eszközt vetett be Vincze Balázs, az OSC vezetőedzője a szerdai bresciai BL-meccs előtt játékosainak motiválására.

Olvasóink felfigyelhettek a kupaszerdáról készített vlv-tudósítás egy érdekes mondatára. Vincze Balázs meccsértékelő nyilatkozatának végén olvasható:

"Még annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm azoknak a művész uraknak, akik hozzájárultak a mai eredményhez!"

Ennek persze így semmi értelme nincs, hiszen nem tudjuk, miről van szó.

Most tárjuk az olvasók elé - legalább fő vonalaiban, ugyanis a történet egy szűk közösség nagyon belső ügye, s már az is némileg meglepő, hogy arról bármiféle információ kiszivárog. (Ez egyébként éppen annak köszönhető, hogy a történet külső szereplőinek Vincze Balázs a nyilvánosság előtt szeretett volna köszönetet mondani.)



BÁTORI BENCE (A-Híd OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- A dolog azzal kezdődött, hogy Vincze Balázs kitalált egy mottót, azt szerette volna, hogy a meccs napján ebben a szellemben töltsük együtt az időt. Magát a mottót nem mondhatom el, leírva lehet, hogy túl durva lenne, de a lényeg az, hogy ösztönző, motiváló mondanivalót fogalmazott meg, a végén azzal, hogy "Hajrá OSC!"

A szerda reggeli edzést követő taktikai megbeszélésen ismertük meg ezt a mottót. Többször hangosan elmondtuk együtt, hogy ily módon is tudatosítsuk, miért jöttünk Bresciába. Balázs jelezte, hogy szeretne még egy rövid megbeszélést a meccsre indulás előtt is. Összegyűltünk és akkor olyasmivel állt elő, amilyet én még ne láttam, nem éltem át, mióta vízilabdázom...

- ??

- Az a sofőr, aki mindig visz ki minket az uszodánktól a reptérre, továbbá négy nagyon ismert magyar színész "felmondta" videón a mottót, amit mi aznap délelőtt ismertünk meg. Többségük teljesen átélte a tartalmát és harciasan mondta, hogy ezzel is tüzeljen minket... Ahogy körbenéztem, mindenki mosolygott, de láttam, hogy hatott a játékosokra, akik egyébként is nagyon fontosnak tartották ezt a meccset. Óriási meglepetés volt ez, senki nem számított ilyesmire, jó érzés volt. Amikor véget ért a videó, tapsoltunk és ekkor indultunk el a meccsre...

- Ami, ugye, nem volt könnyű...

- Hát nem...

- Volt a mottónak és ennek a körítésnek hatása rátok a mérkőzésen?

- Nyilván nem lehet megmondani, hogy ez egy gólt ért vagy két jó blokkot, de biztos, hogy jelentett valamit és nemcsak nekem, láttam, hogy mindenkinek. Szükség is volt a nagyon erős tartásra, főleg azután, hogy Hege már az első negyedben megsérült, eggyel kevesebben lettünk, hamar történt kipontozódás is, s amikor mindezek ellenére elkezdtünk ellépni, akkor pedig elkezdődött a "dara", rengeteget kellett emberhátrányban játszanunk. És amit nem is mutat igazán a statisztika, hogy mennyi kontrát kaptunk elöl, pedig két igazán jó centerünk van.

Jól mutatja a helyzetet, hogy a végén annál a gólnál, amivel az olaszok átvették a vezetést, azért állították ki - ha jól emlékszem - Salamon Ferit, mert nem lépett el kellő távolságra a megítélt szabaddobásnál Presciuttitól. Na most, velünk szemben legalább nyolc olyan alkalom volt, amikor egyetlen centire se léptek el, ami egyébként nem probléma, csak ezt akkor fújták be, amikor döntetlen állásnál 36 másodperc volt hátra a meccsből...

Külön készültünk egyébként erre, tudtuk, hogy nem csak a Bresciával kell majd megküzdeni.

- Hogy lehet erre készülni?

- Fejben. Azt tudatosítva, hogy a harmadik ilyen ítélet után is menni kell tovább, ugyanúgy kell mindent csinálni, mintha mi sem történt volna.

BISZTRITSÁNYI DÁVID csapatkapitány (A-Híd OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- Váratlanul ért minket ez a "felkészítés" és nagyon jólesett, mert akiket láttunk, tényleg Magyarország legismertebb színészei közé tartoznak, s ők foglalkoztak velünk, elkészítették számunkra ezt a videót. Nekem személy szerint remek érzés volt  olyan színészeket látni, akiket már gyermekkoromban nagyon kedveltem, akiket naponta látok a televízióban vagy színházban. Hozzánk szóltak, tudták, hogy van egy olyan vízilabdacsapat, hogy OSC és hogy mennyire fontos nekünk ez a mérkőzés. Remélem, lesz módunk arra, hogy személyesen is találkozzunk velük és megköszönjük a biztatásukat.

- Éreztél olyat, hogy emiatt kicsit megváltozott lelkiállapotba kerültetek? Kihatott ez a meccsen nyújtott teljesítményetekre?

- Maga a mottó bizony meccs közben is szóba került :-), de nem szeretném túldimenzionálni a hatását, természetesen e nélkül is mindenki tudta, hogy milyen óriási tétje van ennek a mérkőzésnek. Mindenki megpróbálta a legtöbbet kihozni magából - ehhez adott még egy kis pluszt Balázs ötlete és úgy láttam, hogy nagyon jól sikerült, amit kitalált. A magyar játékosok természetesen tudták, hogy ki szól hozzánk a videón, a külföldieknek pedig elmondtuk.



- Azért elég jól is védtél ezen a meccsen...

- Átéreztem én is a fontosságát. Sajnos voltak korábban olyan, "kevésbé hiriges" meccsek, amelyekre nem tudtam kellően felpörögni, most próbálom magamat arra ösztökélni, hogy minden mérkőzésen ugyanolyan elánnal küzdjek és olyan teljesítményt nyújtsak, mint amilyet sikerült Bresciában.

- Milyen érzéseid voltak a drámai végjátékában?

- Nem tudom, mennyire látszott a tévéközvetítésben, de a bekapott gólok után eléggé elszakadt a cérna nálam, pedig nem vagyok olyan fizikai adottságú kapus, aki kimehet bárkivel kekeckedni, de ott a végén már elborult az agyam. Borzasztóan csalódott lettem volna, ha egy ilyen meccsen nem sikerül pontot szereznünk, ezért Gergő góljának nagyon örültem. Nem tudták tőlünk teljesen elvenni ezt a mérkőzést, amelynek során mi tettünk többet a pontokért. Gergőt pedig nem csak a három gólja miatt kell kiemelni, hanem az egész hozzáállása, a védekezése miatt, nagy tűzzel játszott, de ez mind a 13 játékosról, sőt, a tizennegyedikről, Juhász Zsoltiról is elmondható, utóbbi a partról segített minket ugyanezzel a lelkesedéssel. Úgy gondolom, ha mindig így játszanánk, nem lennének olyan gondjaink, hogy az Egertől három góllal kikapunk.

Remélem, hogy Hegedüs Gábornak minél hamarabb rendbe jön a keze és újra köztünk lesz!

VINCZE BALÁZS vezetőedző (A-Híd OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- 2000-ben voltam legutóbb Final Fouron, még mint játékos, azóta nem kerültem oda. Úgy éreztem, hogy ez a mostani mérkőzés vízválasztó, most meg lehet szerezni a lehetőséget arra, hogy a csapatommal újra ott lehessek a legnagyobb klubtornán.

Megéreztem az esélyt és úgy gondoltam, kell valami olyan, ami szokatlan, s különleges motivációt ad. Hányszor mondja egy edző év közben, hogy most húzzuk meg, keményen, most aztán tényleg adj bele mindent, életünk meccse ez stb. És lassan elsikkad a lényeg, megszokottá válik a mondanivaló, hiszen gyakorlatilag háromnaponta játsszuk "életünk meccsét". Azt éreztem, hogy ennél most több kell, olyan a helyzet.

Nagyon örülök, hogy akikkel felvettem a kapcsolatot, ennyire mellénk álltak. Nyilván itt nemcsak az OSC-ről van szó, hanem a sport szeretetéről, arról, hogy segítsünk a másiknak, ha ő úgy gondolja, hogy segíteni tudunk.

- Meglepődtek ezek az emberek, amikor megkerested őket?

- Igen. Nem lehet tudni, hogy hányan fordulnak hozzájuk hasonló kéréssel, de egyetlen pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy akivel beszélek, vacillálna akár csak kicsit is. "Jó, küldöm a videót" - és küldték. Pedig az "alanyok" felével nem is volt korábban semmilyen személyes kapcsolatom, nem ismertem őket, csak a médiából.

Az anyag nálam van, soha nem fogom kiadni a kezemből. Ahányszor látom, mindig az ugrik be: micsoda fantasztikus dolog, hogy ilyen ismert emberek egy pillanat alatt odaállnak egy ügy mellé. Ha belegondolunk, lehet, hogy volt némi információjuk, de azért ez itt nem a magyar válogatott sorsdöntő mérkőzése volt az olimpián, hanem "csak" egy meccs, amiből van ötven-hatvan egy évben, kizárólag számunkra volt sorsdöntő, élet-halál kérdés, ennek a szezonnak a legfontosabb találkozója.

- Amikor lement a játékosok előtt, mit éreztél, volt hatása?

- Nyilván én úgy érzem, hogy igen. Az a baj, hogy amikor lejátszottam nekik, a szemem a képernyőre tapadt, annyira a hatása alá kerültem én is, pedig ugye, már többször megnéztem, míg ők először látták. Így aztán nincs képem arról, hogy mik voltak az első reakcióik, jó lett volna azt is felvenni videóra...