A kétszeres olimpiai bajnok Gergely István veszi át a Honvéd munkájának napi irányítását. Nem a vízilabdacsapatét, hanem "a nagy Honvédét"! vlv-interjú.

Egyhangúlag  választották újra elnöknek Simicskó István honvédelmi minisztert a Budapesti Honvéd Sportegyesület csütörtöki tisztújító közgyűlésén.

    A klub esti közleménye szerint a szavazásra jogosult 66 küldött közül 59 vett részt az eseményen, amelyen Gergely István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázót ellenszavazat nélkül ügyvezető elnöknek választották.
    Az elnökségbe három új tagot választottak, köztük Kovács Katalin háromszoros olimpiai bajnok kajakozót és Guczoghy György olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok tornászt.

(MTI)

GERGELY ISTVÁN a vlv-nek:

- Kicsit fájó szívvel, de még hátrább lépek a vízilabdától, elhagyom a medencepartot, megszűnik a játékosok közelsége. Ez picit fáj, mert az aktív játék befejezése után is maradtam ebben a közegben, ott voltam a medenceparton, ott ültem az edző mellett. Amikor az ember nem nézőként figyeli a mérkőzést, hanem a kispadon, stábtagként, egyértelmű, hogy bár már nem vízilabdázik, még mindig oda tartozik, része a sportágnak. Ez szűnik meg, hiszen mostantól "csak" a szövetség elnökségének tagjaként fogok a vízilabdasportban tevékenykedni. A RacioNet Honvéd kispadján sem ülhetek tovább, s a szakosztályigazgatói pozíciómat is fel kell adnom az új tisztségem miatt. 

- Beszéljünk hát az új feladatról!

- Mostantól nem egy, hanem 13 sportág egyesületi munkáját, az ezt működtető rendszert kell, hogy egyengessem. A BHSE elnöke dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, ügyvezető elnökként pedig az én feladatom napi szinten irányítani az egyesület működését, a sportszakmai munkát, emellett sok minden más is a feladatkörömbe tartozik, a létesítményektől kezdve a jogi problémákon át a marketing-kommunikációig, lényegében minden adódó feladat. 



- Régebben beszélgettünk mi többször is arról, hogy sportdiplomáciai pályafutás vár rád. Erre a munkára mióta készülsz? Gondolom, nem tegnap tudtad meg, a közgyűlésen...

- Nem, tényleg régóta készülök ilyesfajta munkára, önszorgalomból is készítettem, vittem különböző projekteket, aminek során egyébként nagyon sok tapasztalatot szereztem. Az elmúlt öt-hat évben már elég mélyen foglalkoztam az egyesület ügyeivel is. Az olimpia előtt vált aktuálissá, hogy komolyabban elgondolkodjak a váltáson, amikor az egyesület eddigi elnöke, Molnár Imre egészségi állapota miatt nem tudta teljes mértékben ellátni az ügyvezető elnöki feladatokat, én pedig akkor már az ügyvezető elnök helyettese voltam hivatalosan. Az egyesület vezetése jelezte, hogy az olimpia után nagyobb mértékben számítanának rám a BHSE vezetésében. Rióból hazatérve egyre nagyobb energiával szálltam be ebbe a munkába, most már négy és fél hónapja lényegében ezzel foglalkozom. Felvettem a fonalat, azt is mondhatom, hogy ez az időszak volt a "beszoktatás", az információk átvétele, minden szinten és területen az egyesületen belül. 

Nagy feladat, lényegesen nagyobb szerintem, mint sok szakszövetség irányítása. Azt mondhatom, hogy itt lényegében 13 szövetséggel kell kapcsolatot tartani, 13 különböző sportág igényeit figyelembe véve kell elosztani a forrásokat, úgy, hogy mindenki jól járjon, tehát egyensúlyt kell teremteni a sportágak között. Sőt, szeretnénk bővíteni is a szakosztályok számát, új sportágakat bevonni, és ez nagyon-nagyon nehéz feladat. Szükség van menedzseri képességekre, rá kell látni a sportágakra, tudni emberekkel kommunikálni, mindez nagy kihívás. 

- Lehet, hogy nagyon naiv a kérdés, de mi fog örömöt adni a munkában? Mondjuk, ha egy meccs után felállsz, akármi történt, még ha ki is kaptatok, vége van egy meccsnek, lezárult egy feladat. Ha most majd hazamész egy nap végén, volt 30 telefonod, 4 személyes találkozód, értekezleted, előadásod, mi az, ami örömöt fog adni? Mitől leszel elégedett?

- Ha csak ennyi lenne, amit mondtál, az jó lenne!:-) Mi fog örömet okozni? Ez nagyon egyszerű: én mindig abban találtam meg az örömöt, hogy egy jó csapatban tudok működni. Csak most teljesen mások lesznek a csapattagok, de ettől még az én feladatom az, hogy egy jó csapatot építsek. A közvetlen csapatom most nem a sportolók lesznek, vagy az edzők, hanem az a vezetés, amely működteti majd a Budapesti Honvéd Sportegyesületet. Az eredményesség pedig majd a sportsikerekben fog megjelenni, ez a cél. Nekem az fog örömöt okozni, ha olyan csapatot tudok kiépíteni magam köré, szakmai vezetőket, szakosztály-igazgatókat, akikkel elérhető a fejlődés, a szakmai előrelépés, érmek az olimpiai versenyeken, világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, az utánpótlás szintjén is.

Összefoglalva: csapatot szeretnék építeni, csak ez a csapat most már nem csupán vízilabdázókból áll, hanem más sportágak képviselőiből, vagy akár a sportolókból. Ez egy nagy család, a munka nagyon átfogó, de nekem tetszik, mert úgy érzem, hogy ez a feladat ki fogja tolni a teljesítőképességem és a munkabírásom határait.



- Kicsit visszakanyarodnék a vízilabdára. Nyílt titok, te magad mondtad el, hogy amikor Benedek Tibor még nem döntötte el, hogy nem folytatja, te már tudtad, hogy semmiképpen nem tudsz maradni a stábban még ha számítana is rád. Ez mennyire volt az új jövőd miatti tudatos döntés és mennyire a vízilabdában történtek következménye?

- Ez egy tudatos döntés volt, mert ha csak a szívemre hallgatnék, és nem az eszemre, akkor örökre ott maradok. Ami Rióban történt, azt persze nevezhetjük csalódásnak, de valójában csak annyi történt, hogy most ennyi volt ebben a csapatban. Ezt tudtuk kihozni, a tábla végül ezt az eredményt mutatta. Ennek ellenére nagyon szerettem volna akár tovább is csinálni, hozzájárulni ahhoz, hogy javuljon a helyzet, megmutatni, hogy akkor is többre képes ez a csapat és ezt meg is tudjuk mutatni. Viszont ekkor már egy új irány is körvonalazódott a pályafutásomban és én már inkább ebbe az irányba szerettem volna menni. Ezt sokkal nagyobb személyes kihívásnak éreztem, olyan feladatnak, amire már jobban vágytam.

De nem akarom alá-, fölérendeltségi viszonyba helyezni a két szakmát. Iszonyatosan büszke vagyok a válogatottra is, rengeteg szép élménnyel lettem gazdagabb, nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy ott lehessek, és bízom benne, hogy elégedettek voltak a munkámmal. Úgy éreztem, ezt kellett meglépnem, ugyanúgy, mint például amikor elindultam az elnökválasztáson, vagy bármi olyan dolgot csináltam, amit mások úgy ítéltek meg, hogy vakmerő, vagy olyan "gergelypistis”. Nekem most ez volt az utam, ráadásul szeretek több évre előre tervezni.

Elbúcsúztam a játékosoktól, elbúcsúztam Tibitől, elbúcsúztam a stábtagoktól, mindenkinek megköszöntem azt a segítséget, amit kaptam. Fájó szívvel tettem, mert ha lehetne, akkor az egyik énem mindig is azt csinálná. A szakmai kihívások miatt viszont sokkal erősebb volt bennem az a késztetés, hogy ebbe az irányba kell mennem.

- Mennyi marad a vízilabdás Gergely Pistából a jövőben?

- Talán vannak, akik azt gondolják, s visszásnak tartják, hogy az új feladataim miatt én most a vízilabdát "elfelejtem". Ez nem így van, bár az igaz, hogy teljesen más dolgokért leszek felelős, sokkal több mindenért, mint a vízilabda. De azokat a tapasztalatokat, azt a tudásbázist, amit összegyűjtök e munka segítségével más sportágak terén, mindenképpen szeretném a vízilabdában is kamatoztatni, szövetségi szinten, elnökségi tagként. A vízilabdából nem szeretnék kilépni, azt nem felejtem el, mert én nem a Budapesti Honvéd Sportegyesület ügyvezető elnökének születtem, hanem egy átlagos kisgyereknek (na jó, az átlagosnál azért nagyobb termetű voltam... :-) ), aki a vízilabda sportág jóvoltából jutott el oda, ahol jelen pillanatban van. És én nagyon-nagyon értékelem azt az utat, amin keresztülmentem, a szívemben mindig különleges helye lesz ennek a sportnak.

- A vízilabdarajongók nevében is sok sikert kívánunk új munkádhoz!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)