Horkai György pénteki kiállítása miatt a lelátóról nézte a magyar-horvát U19-es Eb-helyosztót. Utána kértük beszélgetésre.

HORKAI GYÖRGY a vlv-nek:

- Hát, Gyuri..., nem tudok mit mondani...

- Én sem... Sajnálom. Szépen, okosan és jól játszottunk, vezettünk végig, s azt láttam, hogy fejben elfáradnak. Azért a történtek nagyon megviseltek mindenkit, biztos, hogy tudat alatt ez is benne van. Vezettünk, jól játszottunk, és akkor a harmadik negyed végén elkezdtünk pár butaságot csinálni. Még a negyedik negyedben is - egyszer kiesett a labda a kézből, egyszer pedig ellőttük eszetlenül.

A bíráskodás jó volt, 15:10 volt a kiállítási arány nekünk, az utolsó öt-hat másodpercben befújt fór nem tudom, hogy kiállítás volt-e, videón még nem láttam, de akkor nem érzem úgy, hogy olyan szituáció lenne, amiért ki kell állítani. Három másodperccel a vége előtt belőtték, az ötmétereseknél pedig kettőt kihagytunk, ők meg csak egyet. Ennyi.

Úgy gondolom, hogy két csalódott csapat játszott, ez látszott, de talán a mi csalódottságunk "rosszabb" volt, mert ők kikaptak az oroszoktól, aztán a spanyoloktól, mi pedig még nem szenvedtünk vereséget a tornán. Történt tegnap ez a malőr..., ma is elmondtam Lonziéknak, hogy el kell ugyan fogadnom, mert ez a szabály, az viszont egy másik kérdés, hogy el kellene gondolkodni, hogy ez a szabály teljesen ellentétes a sporttal. Nagyon örülnék, ha egyszer bármelyik sportolónak valaki elmagyarázná innen a vezérkarból, hogy te lősz 12 gólt meg én lövök 12 gólt, az azt jelenti, hogy nem döntetlen.

- Mit válaszolt?

- Azt, hogy a szabály szerint jártak el…

Azt is vallom: a LEN meg a FINA vezetőinek el kellene gondolkozniuk, hogy két ilyen világversenyt (az augusztus 26. és szeptember 3. közötti U18-as világbajnokságot és a most zajló U19-es Eb-t - a szerk.) nem szabad ilyen közel egymás után lejátszani. Nem véletlen, hogy a ’98-asoknak szervezett podgoricai vb első három helyezettje itt nem jutott be a legjobb négybe. Ez szerintem nem jó így. Hogy most van-e összefüggés a kettő között vagy nincs, azon lehet vitatkozni, szerintem van. Például az a négy ember, aki nekünk Podgoricában kulcsember volt, itt is ugyanolyan szerepet töltött be. Egyszerűen elfáradtak. A balkezeseink eddig mindig lőttek meccsenként 2-3 gólt, ez most elmaradt. Ezt egyértelműen nem a vízilabda tudásukra fogom, hanem arra, hogy elfáradtak. Hajtottak, Buriánnak és Vadónak is maradt ki helyzete, szerintem ez elsősorban fej probléma jól is játszottak, de ez így más sok volt nekik. Senkire nem akarom fogni, a felelősség az enyém, én készítettem fel a csapatot, az én edzésterveim alapján készítettük fel őket, jól is játszottak egységesek is voltak, de most ez jött ki belőle.

A fejbeli elfáradást elsősorban a zsűriasztal döntése okozta. Mert az ember megy előre, viszi a szíve, a lelke, ez egy dolog, de most tehetetlen düh volt mindenkiben, hiszen nem tudtak mit csinálni ezzel a helyzettel.

Olyan pedig nincs, hogy nem állunk ki, mert annak a magyar vízilabda issza meg a levét. Olvastam pár ilyen kommentet, hogy nem kéne kiállni, igen, csak akkor azt mondják, a magyar csapat három évig nem vehet rész világversenyen… és akkor jól csináltuk?

- A fiúk hogy viselték ezt tegnap este? Milyen volt a hangulat?

- Tegnap edzettünk egyet, beszéltünk velük, megnéztük videón a mérkőzésünket, de nem volt könnyű. Ma éppen ezért örültem, hogy három negyedig jól játszottunk szép gólokat lőttünk, azt gondoltam, hogy helyre tudtunk billenni. De aztán történt egy hiba, és jött a többi is. Én pedig sajnos már a melegítésnél sem lehettem az uszodatérben.

- Erre figyeltek?

- Igen, azt mondták, hogy a mérkőzésen nem vehetek részt, s a melegítés a mérkőzés része, volt aki odajött, elnézést kért, hogy legyek szíves kimenni. Azt mondták, hogy leülhetek bárhova- Leültem, utána odajöttek, hogy menjek a másik lelátóra, mert túl közel vagyok a csapathoz. Néha nem bírtam ki és kiabáltam, akkor meg szóltak, hogy még egy kiabálás és akkor még egy meccsre eltiltanak. Ez a része jogos mondjuk, de hogy nem ülhettem ide vagy oda... Kérdeztem, hogy az olasz edző is kapott-e eltiltást, mondták, hogy természetesen igen. Számomra ez nem volt természetes, ezért kérdeztem meg, mert itt már minden lehet.

- Így bebizonyosodott, hogy egyenlő mércével mértek mindenkit. :-)

- Igen, szinte már valóban meglepő, hogy ezen a téren egyenlő volt a mérce...

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Kerbi)