Hát azt tudják-e, hogy kiről nevezték el az ikonikus KISS együttest? (Legalábbis Kiss Gergő szerint...) Tartalmas interjút készített a háromszoros olimpiai bajnokkal a Rockbook online rockmagazin. Ebből közlünk részleteket.

Kiss Gergő: - A kazettás korszak vége felé csatlakoztam be, kb. 1989 tájékán. A rendszerváltás idején voltam 12 éves, akkor mentek a kazettamásolások a 60-as és 90-es kazettákon és akkor már előtérbe kerültek a Bon Jovi és a hasonló, akkoriban divatos bandák. Aztán a komoly váltás akkor állt be, amikor gimnáziumba kerültem, ott kaptam nagyon sok zenei hatást a Nirvana-n, Metallica-n, Red Hot Chili Peppers-en, Faith No More-on keresztül a Rage Against The Machine-ig, de még sorolhatnám. Vízilabdában pedig nagyobbak között játszottam, mivel erősebbnek és tehetségesebbnek ítéltek a korosztályomnál és azért ott is kaptam a dózisokat rendesen.

Rockbook: Kamaszként sok fiatal szeretett volna zenész lenni, mivel ugye nagyon menő a rock ’n’ roll életforma. Neked voltak ilyen jellegű ambícióid?

Kiss Gergő: Mint zenész nem, mint rocker, úgy igen. Tehát koncertre járni, zenéket hallgatni, olyan helyekre járni, ahol rock zene van, arra abszolút nyitott voltam. Régen voltak kultikus helyek, mint a Sideway, a Rocktogon és hasonló rockkocsmák, ahol lehetőség volt rock zenét hallgatni, ott ismertem meg többek között a Body Count-ot és a Biohazard-ot is. Hozzáteszem, hogy bennem mindig is volt egy kettősség, ugyanis nagyon szeretem pl. az olyan klasszikusokat, mint az LGT, vagy a 90-es évek alternatív rockzenéje, amiket azóta is nagyon szeretek.

(...)

Rockbook: Sok helyen említetted, hogy fanatikus Red Hot Chili Peppers rajongó vagy. Hogyan találtál rájuk, mikortól datálódik a rajongásod?

Kiss Gergő: A gimnáziumban találkoztam a számomra legértékesebb rock zenekarokkal, így a Red Hot Chili Peppers-szel is. Padtársam volt és azóta is az egyik legjobb barátom Eszenyi Gábor, a Warpigs együttes korábbi dobosa, és emlékszem, amikor elkezdett órákon dobolgatni a kezével a padon, könyveken, füzeteken, akkor rákérdeztem, hogy mit hallgat éppen (fejhallgatóval a fején), és ő épp RHCP-t hallgatott, amit megmutatott nekem és gyakorlatilag azonnal bele is szerettem, gyakorlatilag azóta szeretem a rock zenét. A gimis osztályban egyébként 6-7-en rockzenei érzelműek voltunk.

Rockbook: Kik a kedvenc zenekaraid?

Kiss Gergő: Amint már említettem, a 90-es évek grunge és alternatív rockzenéi álltak mindig is a legközelebb hozzám, mint pl. a Faith No More, a Pearl Jam, a Nirvana, az Alice In Chains, a Soundgarden, Rage Against The Machine ,a klasszikusok közül pedig a Metallica és a Guns N’ Roses, de sokat hallgattam Aerosmith-t is, valamint Megadeth-et. De a Bon Jovit is, mivel a feleségem nagyon szerette.

(...)

Rockbook: Mely zenekarokat néznéd meg, ha lehetőséged adódna rá, azok közül, akiket még nem láttál?

Kiss Gergő: Talán a Metallica-t, és a Guns N’ Rosest említeném az első két helyen, bár nem tudom, hogy az új Guns felállás hozni fogja-e a korábbi színvonalat Axl Rose szétcsúszása után. Reméljük, hogy igen. Ezen felül még a Rage Against The Machine -t is megnézném, a lágyabb vonalról pedig a U2-t és a Rolling Stones-t.

Rockbook: És melyek azok a zenekarok, akiket megnéztél volna, de már nincs rá lehetőséged, mert vagy már feloszlottak, vagy elhunytak?

Kiss Gergő: Egy Queen-t mindenképpen megnéztem volna a csúcson, a Led Zeppelin-t, a Nirvana-t és Elvis Presley-t, de nagyon hosszú lenne a lista.

Rockbook: Milyen platformokon hallgatsz zenét?

Kiss Gergő: Elég sok CD-m van, úgy 200-300 db, amelyeket kb. 1992 óta gyűjtök, leginkább ezeket hallgatom, de a telefonomon is szoktam az autóban zenét hallgatni elég sűrűn.

(...)

Rockbook: Kiket tudnál megemlíteni egykori vagy jelenlegi csapattársaid közül, akik szintén nagy rockzene rajongók? Biros Petiről tudjuk, hogy az, de Biró Attiláról és Tóth Laciról (a női válogatott szövetségi kapitánya és másodedzője) is köztudott, hogy nagy rock fanok.

Kiss Gergő: A régiek közül Tóth Laci (3x olimpikon, jelenleg a Szentes női csapatának az edzője, a válogatott másodedzője) által ismertem meg Frank Zappa-t. Bár annak ellenére, hogy volt köztünk több, mint 10 év korkülönbség, nagyon tiszteltem őket, amikor bekerültem hozzájuk fiatalként a válogatott keretbe. Az én korosztályomban a 90-es évek közepén azt tapasztaltam, hogy mindenki hallgatott bizonyos fokig rockzenét, de természetesen nem death metalt. Szécsi Zoli viszont inkább elektronikus zenét hallgatott meccsek előtt, de volt pl. Guns N’ Roses koncerten, amit én személy szerint nagyon sajnálok, hogy kihagytam. Molnár Tamás, a már említett Biros Peti, Benedek Tibi és Varga Zsolt is szereti az igényes rockzenét, de nem hinném, hogy a keményebb, reszelős vagy éppen grunge vonalat rajtam kívül valaki ennyire szerette volna. Gór-Nagy Mikiről tudom, hogy szereti a rockzenét, Varga Dani pedig a pszichedelikus, Pink Floyd-os vonalat. De voltunk mi Edda koncerten is a Vasassal, ugyanis Decker Ádám és Kovács Robi jóban vannak a zenekarral, amelynek nagy rajongójuk. Emlékezetes volt például egy Tankcsapda koncerten Máltán, amikor az ottani nyári bajnokságban játszottam. Az lett volna az elképzelés, hogy egy hajón játszottak volna a Földközi-tengeren, de a hullámok akkorák voltak aznap, hogy a zenekar nem vállalta be a koncertet, nehogy rosszul legyenek a nézők. Ehelyett a tengerparton lett megtartva a műsor, ahova 300-400 magyar kíséretében ellátogattunk.

A TELJES INTERJÚ