VARGA DÁNIEL (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Igazi döntőhöz illő mérkőzés volt. Azt gondolom, hogy mindkét csapatnak voltak váratlanul jó megoldásai is, elvárt jó megoldásai is és váratlan hibái is, de egy döntőben már nem az számít, hogy hogy játszik egy csapat, hanem az, hogy ki nyeri meg.

Gratulálok az Egernek a győzelemhez, mi pedig megyünk tovább, mert szerdán BL-meccsünk lesz Isztambulban.

NAGY VIKTOR (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Nagyon csalódott vagyok, de ez normális, egy kupadöntőbeli vereség után senki sem boldog...

Több mindent sajnálok. Sajnálom azt, hogy a végén ötméterespárpajra került a sor. Jobb addig megnyerni egy meccset, mert így már mondhatni, hogy a szerencsén múlik. Sajnálom azt is, hogy nem sikerült kivédenem egyetlen ötméterest sem. Nem vagyok boldog...

Ha pozitívumot kell kiemelni, akkor az az, hogy nem hagytuk elveszni a meccset, küzdöttünk az utolsókig, és hogy sikerült ikszre hozni, az nagyon-nagyon jó dolog, de hát... van hiányérzetem. Győzni akartunk, úgy készültünk, hogy szoros és kemény meccs lesz, az utolsó percekben dőlhet el a győzelem, de hiába számítottunk erre, s hiába alakult valóban így, nem sikerült nyerni. Nagyon csalódott vagyok, de szerdán már Bajnokok Ligája meccs lesz idegenben, a Galatasarayjal játszunk, ezért bár most keseráség van bennünk, holnaptól már a BL-meccsre kell koncentrálni. Most az van bennem hogy a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában kell helytállnunk.

VLV-VIDEÓK:


Biros Péter a vlv-nek

- Szervusz Péter! Nem tudom miért izgult itt mindenki, tegnap este mondtad, hogy megnyeritek és így is történt. Ennyire egyszerű volt ez a történet?

- Nem, nyilvánvalóan a Szolnok csapatából is mindenki ezt mondta, hogy megnyerik. Na most, ha ez lenne, akkor fordítva lenne. Nyilván nem volt egyszerű, de most egy jó csapatként működtünk egész hétvégén, nem csak ma, hanem tegnap is. Nyilván sokat segített, hogy itthon játszottunk, de megtettünk mindent azért, hogy megnyerjük ezt a szép kupát, ami mögöttem van. Én úgy érzem, hogy le a kalappal, nem csak a csapat előtt, hanem az Eger-szurkolók előtt is. Ilyen egy kupadöntő. Végletekig kiélezett, egy góllal győzöl egy mérkőzésen, itt nem számít az, - számít nyilván, ki milyen játékos -, de igazából egy meccsen bárki bárkit meg tud verni. Amit elvégeztünk, munkát, most meglett az eredménye.

- Rendkívüli módon pörögtetek végig, egy kicsit olyan volt, hogy mindent egy lapra feltéve, és tényleg egy kicsit talán meg is leptétek a Szolnokot ezzel a játékkal.
 
- Igen, nem tettünk fel mindent egy lapra, igazából Balázs hiánya meg Gergő hiánya korlátozott minket. Arra kellett nagyon figyelni, hogy amikor nem Krisztián van bent, akkor mit játszunk. Nyilván egy kupadöntőn mindenki fel van pörögve, de hát itt aztán nem kell extra motiváció, hogy nyerjél, ennek ellenére higgadtak maradtunk végig. Forró volt a szív, de hideg volt  a fej, úgyhogy annak ellenére is, hogy próbáltuk magunkat azért egyszer-kétszer megverni, de nem sikerült, tegnap se, ma sem, úgyhogy ehhez meg külön gratulálok. :-) Tényleg ezekből is nem az volt, hogy mással foglalkoztunk, hanem: igen mi rontottuk el, ezt nagyon jól tudtuk, de kijavítottuk és mentünk tovább. Ez kell a későbbiekben is.

- Köszönöm szépen Péter, gratulálok még egyszer.

(Lejegyezte:  Kerbi)

Erdélyi Balázs a vlv-nek

- Szívből gratulálok az első kupagyőzelmedhez. Az volt, ugye?

- Így van.

- Fantasztikus mérkőzést játszottatok, gondolom, hogy még baromira ideges lehetsz…

- Ideges? Dehogy vagyok ideges, iszonyatosan boldog vagyok. Nem vagyok ideges. Teljesen extázisban vagyok ugyan, de nem vagyok ideges, inkább boldog vagyok.

- Mondj valamit a meccsről.

- Először is, amilyen úton mi végigmentünk itt a Magyar Kupán, azt gondolom, hogy talán nekünk volt a legnehezebb águnk, a Fradin kellett átverekednünk magunkat, amely azért egy nagyon-nagyon erős csapat és hátrányból mentünk oda, idegenbe. Utána jött egy nagyon kemény OSC-meccs és először is szeretném először megköszönni az OSC vezetőinek, hogy nem akarták újrajátszani ezt az egy meccset, mert így az egyik csapatnak legalább maradt esélye megverni a Szolnokot. Más esetben nyilván sokkal kevesebb esély lett volna, egy nagyon-nagyon fáradt csapat játszott volna akkor a Szolnokkal, így is az volt, de akkor még fáradtabb lett volna. Mindenképpen megköszönhetjük nekik. Ezek után pedig jött egy ilyen kemény döntő, örülök, hogy így alakult a vége.

- Most muszáj megkérdeznem, 4:2-nél volt egy bizonyos ötméteres, az hogy történt? Mi történt, mit csináltál?

- Peti volt kiállítva, én mentem vissza helyette, és én is hibáztam, mert csak a támadóórát néztem. ami ugye a mi oldalunkon volt. Huszonkilenc másodperc volt a támadásból, nem láttam, hogy le fog telni a negyed, meg a kispadról üvöltötték, hogy „mehetsz, mehetsz, mehetsz”. Nyilván én voltam a hibás, de nagyon örülök, és büszke vagyok a csapatra, hogy ki tudta küszöbölni ezt a hibámat.

- Gondolom megfordult a fejedben, hogy ez most hasonló szituáció lehet.

- Igen, eszembe jutott a tegnapi, örülök hogy most nem kellett újrajátszani, és végül sikerült nyerni, örülök, hogy jól alakult.

- Köszönöm szépen még egyszer és jó ünneplést!

- Köszi

(Lejegyezte: Kerbi)

Braniszlav Mitrovics a vlv-nek

- Szívből gratulálok a Magyar Kupa-győzelmedhez. Ez mekkora trófea a pályafutásodban? Sokat ér?

- Hát, őszinte leszek, igen. Ez a hatodik szezon, amit Magyarországon kezdek, és ez az első trófea, az első eredmény, amit elértem, és nagyon boldog vagyok, de ez a csapat érdeme, és ez ma csapatmunka volt, az egész csapaté ez az eredmény.

- Nagyon jól védtél a meccsen, végig bravúrokat csináltál. Az ötméteres hogy volt? Elhatároztad mikor merre mész?

- Nem. Most is kérdezték miért arra mentem, de amikor sorozatban ötméteresek vannak, akkor nagyon nehéz ide-oda menni. Csak jön a lövés és oda mész, amit abban a pillanatban érzel.

- Reflexszerűen.

- Igen-igen. És amikor Vámos lőtt, reflexből ki tudtam védeni, szerencse, hogy oda lőtt. De ami fontos volt, hogy az én csapattársaim belőttek minden ötméterest, és úgy tudtunk végigmenni.

- Így van és nagyon szerény is vagy, gratulálok, és külön a kupagyőzelemhez.

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Vona Lilla)

Bedő Krisztián a vlv-nek

- Na, Krisztián! Nem tudom, hogy ma reggel mire gondoltál, mi lesz itt a meccs végén? Bíztál benne, most őszintén?

- Hogyne, még szép, győzni akartunk itthon, erről volt szó! Mi ezt terveztük, és meg is valósítottuk, hogy itthon győzni akarunk mindenféleképpen, mert ilyen nem sokszor adódik, hogy itt meg tudjuk rendezni a Magyar Kupát. Ez szinte alap volt, hogy megnyerjük. Érkezik is a kupa… még inni is kell belőle, én még nem ittam. Nagyon örülök.

- Mesélj erről a meccsről, mondd el, hogy volt!

- Nehéz volt, de nehézre is számítottunk. Azt nem gondoltam volna, hogy ötméteresek lesznek a végén. Jól kezdtünk, aztán egy kicsit visszavettünk a tempóból, kicsit lazábbra vettük – sajnos nem tudom, mi ennek az oka –, és fel tudott jönni a Szolnok, sőt, még vezetett is utána a mérkőzésen. De aztán meg tudtuk fordítani, és tényleg egy klasszisgólt lőtt a végén Dumi – így alakult. Aztán Bane kivédte az ötméterest a végén.

- Így lehet, hogy még nagyobb öröm volt, nem?

- Hogyne! Így biztos! A közönséget abszolút kiszolgáltuk, nagyon boldog vagyok.

- Jó, ezt a kupát a sírból hoztátok vissza, nem is egyszer, hanem többször is, úgyhogy gratulálok neked, és jó pihenést kívánok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

Szivós Márton a vlv-nek

- Szép volt, Marci, gratulálok! Hihetetlenül motivált voltál – nem is tudom, nagyon rég láttalak így játszani –, pörögtél, forogtál, jól ment neked is, a csapatnak is. Őszintén mondd meg, gondoltad-e, hogy lehetséges ez?

- Természetesen gondoltam, mert…

- Persze, ezt kell mondani.

- … nincs értelme különben dolgozni meg lejönni a döntőre, ha nem úgy gondoljuk, hogy nyerhetünk. Tudtuk azért, hogy a Szolnok ellen csak akkor van esélyünk, ha végig koncentrált játékot mutatunk. És azt gondolom, hogy ez a mérkőzés nagyon nagy részében sikerült.

- Mégis mi volt az, amivel meg tudtátok nyerni? Persze, eggyel több ötméterest dobtatok be, de oda el kellett jutni.

- Nyilván, az ötmétereslövések egy szerencsejáték, ugyanúgy az is előfordulhatott volna, hogy mi hagyunk ki, és ők lőnek eggyel többet. Én azt gondolom, hogy el kell jutni odáig, hogy ötméterest lőhessél. Ennek az volt a kulcsa, hogy jól alkalmazkodtunk ahhoz, hogy két játékosunk is sérült, ráadásul az egyik az elsőszámú centerünk, ami azért nagy érvágás. Szerintem ez egy nagyon nagy fegyvertény volt, hogy nélkülük tudtunk nyerni.

- Marci, hogyan tovább?

- Most megyünk, és ünneplünk egy kicsit, ez biztos. A „hogyan továbbról” nem tudok nyilatkozni.

- Szerdán lesz egy meccsetek, egy elég fontos meccs.

- Ja :-) Hogyan tovább… akkor ma ünneplünk, holnap edzünk, kedden pedig elutazunk Herceg Noviba, ami nem lesz egyszerű mérkőzés.

- Meglesz a győzelem?

- Oda is úgy megyünk, igen.

- Köszönöm szépen, gratulálok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)


vlv-képek a neccsről



vlv-képek az ünneplésről