Benedek Tibor szövetségi kapitány eredetileg a vb-n történtek részletes elemzése után nyilatkozott volna Kazanyról, a sajtó nyomásának azonban engedni kényszerült. Így szerdán délután és este több szerkesztőség, többek között a vlv kérdéseire is válaszolt.

- Lehet, hogy önkényes, de két markáns részre osztanám a vb-felkészülést, hiszen a Világliga után szerkezeti és személyi változás is történt.

- Régóta érlelődött bennem, hogy ha Varga Dani átkerül a kapásoldalra, azzal gyorsulnánk. Ez nagyjából működött is, de nem volt módom megbízhatóan kipróbálni, s a végső lökést az adta meg a "visszaváltoztatáshoz", amikor a Világliga Szuperdöntőjében két másodperccel a vége előtt kapott góllal vereséget szenvedtünk az amerikaiaktól, akkor dőlt el, hogy módosítok a szerkezeten.

- Miben bíztál?

- Abban, hogy ha Dani visszakerül rossz kéz oldalra, az eleve erősítést jelent, plusz Szivós Marci rutinja is lökést ad a csapatnak.

- Lobbiztak az idősebb játékosok Marci visszakerülése érdekében?

- Nem volt ilyen.

- A felkészülés során elég kemény munkát végeztetek. Mi volt a benyomásod, milyen a csapat, mire számítottál a vb-n?

- Azt éreztem, hogy taktikailag elég stabilak vagyunk. Tudjuk, hogy mit akarunk, a Világliga végére kialakult az a játék, amit aztán utána végigvittünk és aztán már abban próbáltunk fejlődni, tökéletesebbé válni. Tehát amikor ráálltunk arra a játékra, amit jónak gondoltam, már nem akartunk új dolgot kitalálni, ezt próbáltuk erősíteni. Elsősorban a védekezésre és a hátrányban való játékra gondolok.



- Hogy értékelted, mennyire tudott harapni a csapat? A Világliga 6. helye eléggé figyelmeztető jel volt...

- Döntetlennél, a vége előtt két másodperccel gólt kapni egy torna negyeddöntőjében, amikor már biztos vagy abban, hogy ötméteresek fognak dönteni a továbbjutásról - ez eléggé kellemetlen. Utána megvertük az olaszokat, de az alatt a meccs alatt úgy éreztem - utólag sem kétségbe vonva a győzelem miatti öröm megalapozottságát - hogy az ellenfelünk hazai pályán sokkal csalódottabb, mint mi. Ezt egyébként az eredmény is mutatta, hiszen 10:5-re győztük le őket. Ezután az ausztráloktól kikaptunk a 6. helyért lejátszott meccsen. Azt azért megjegyezném - akkor is mondtam -, hogy az amerikaiak és az ausztrálok akkor a hosszabb felkészülés miatt előrébb jártak, mint mi, főleg fizikálisan, egyszerűen jobb erőben voltak nálunk, ezt a vb-n már egyáltalán nem éreztem.

- Erőnlétileg biztosan nem volt probléma Kazanyban, de a harapás, a pörgés, a "vízen járás", az, hogy védekezés közben szinte nem esnek le a levegőből, hogy egyik helyről a másikra röpködnek, nem ez hiányzott a vb-n, például Barcelonához képest?

- Hát vízen nem jártunk, az biztos... :-) Egyébként Barcelonában sem ment minden simán, a csoportban kikaptunk a szerbektől három góllal, döntetlent játszottunk az ausztrálokkal és utána szedtük össze magunkat...

- De aztán amikor nagyon kellett, amikor az egygólos fontos meccseket hoztuk, például a horvátok ellen, ott iszonyatos pörgés volt. Most mintha ez hiányzott volna. Nem így látod? A taktikát megtanulta mindenki, fizikailag is felkészült volt a csapat, nem láttam, hogy fáradtság hátráltatta volna a játékot, még a meccsek vége felé sem. Akkor mi volt az, ami miatt nem sikerült?

- Erről azért még korai beszélni, alaposabb elemzést igényelnek a meccsek. Nagyjából hat meccsről beszélek és kell is ennyi, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni.

- Mégis, mi az érzésed? Maga a hangulat, ahogy én tapasztaltam, nem volt más, mint Barcelonában.

- A hangulat nem volt rossz, de tudod, ez olyan dolog, hogy ha nyer a csapat, akkor ezzel sosincs gond.

- Volt az a két kiskapu Kazanyban, a csoportkör után. Ott egyértelműen látszott a játék első szakaszában, hogy más ritmusban pörög az ellenfél. A kétkapuk második felére vettük fel az ő ritmusukat. Kicsit ez játszódott le a sorsdöntő meccsen is..

- Egyetértek ezzel. Én is éreztem, hogy a két edzésen nem pörgünk úgy, ahogy kellene.

- Pedig a fontos meccseken aztán időkérésnél és szünetekben óriási vehemenciával, üvöltve hergelted a játékosokat. Megpróbáltad felpörgetni őket meccs közben, de nem tudom, te hogy láttad, ez sikerült?

- Az eredmény azt mutatja, hogy nem.



- A szövetség elnökével folytatott beszélgetésed néhány tartalmi eleme napvilágot látott a HírTV-nek adott Kemény Dénes-interjúban. Részben arra gondolok, hogy az ellenfelek "megtanultak minket". Akkor most neked feladatod új dolgokat kitalálni?

- Nyilván kell újítanunk, bár nagyon sok idő erre nincsen. Az tény, hogy ha Dumi beindul és Dani "váratlanul" neki adja a passzt, ez már kevés...

- Ezt lefigyelték...

- Hát igen, elég gyorsan..., egy vb-arany elég volt hozzá...

- És ez akkor most azt jelenti, hogy azok a játékosok, akik eddig elsősorban kiegészítő emberként jöttek számításba, most fontosabb feladatot kapnak, többet kell vállalkozniuk?

- Eddig is volt ilyen feladatunk, mert azért a vb-győzelem sem azon múlt, hogy Dani oda tudta-e adni a labdát a betörő Duminak. Voltak remek és talán azt is mondhatom, váratlan jó teljesítmények. Most ezek sajnos elmaradtak. Jó egyéni teljesítmények nélkül nincs siker. Ha lövünk hét emberelőnygólt egy 8:7-re elveszített mérkőzésen, a laikus is látja, hogy ez kevés.

- Erről beszéltél a fiúkkal?

- Igen, erről folyamatosan beszéltünk.



- Dani az utolsó kazanyi vlv-s nyilatkozatában azt mondta, vannak tippjei az okokat illetően. Nyilván te is így vagy ezzel, már a részletes elemzések előtt is. Megtudhatunk legalább egyet, amit el lehet mondani, ami nem titkos?

- Az nyilvánvalóan látszik, hogy lassúak vagyunk. Egyértelmű, hogy gyorsulnunk kell, akár a kaputól kapuig való átúszásban, akár a betöréseinkben vagy más mozgásainkban, mert lassúak voltunk.

- A csapat összetételét "érintik-e a gondolataid"? Foglalkoztat-e az, hogy esetleg embereket cserélj?

- Egyelőre nem akarok erről beszélni. Szeretném a játékosokkal is kiértékelni ezt a világbajnokságot, addig pedig semmilyen személyi döntésről nem szeretnék nyilatkozni.

- A saját sorsoddal kapcsolatban: megfordult-e a fejedben hogy megtedd ugyanazt a lépést, amit Merész András, a női szövetségi kapitány megtett, vagyis gondoltál arra, hogy felajánlod a lemondásodat?

- Nem fordult meg a fejemben, ahogy a barcelonai aranyérem után sem.

- Vb-győzelem után nem is szokták felajánlani a lemondásukat a kapitányok...

- Pedig megtehettem volna, mint ahogy arra annak idején vicces formában utaltam is: a csúcson hagytam volna abba... A viccet félretéve: ugyanolyan gyávaság lett volna részemről akkor lemondani, mint most, ebben a helyzetben, tiszteletben tartva Merész András döntését.

- Hogyan tovább? Tudjuk, hogy a bajnokság két hónapig szünetel majd, hogy lesz a felkészülés az Eb-re?

- Indulunk a Világligában, ősszel már két forduló lesz, erre megkapom két-három napra a játékosokat, aztán decemberben három hetet tudunk majd készülni az Eb-re.

- Köszönöm a beszélgetést!