Élete első felnőtt világversenyére készül a 203 centi magas, 113 kilós Német Toni, aki már hétszeres válogatott, de Benedek Tibor meglepetésre most úgy választotta be Világliga-csapatába, hogy a fiú a múlt heti római felkészülési tornán egyetlen percig sem játszott, vállsérülés miatt haza kellett jönnie.

A szövetségi kapitány a csapathirdetés kapcsán adott vlv-nyilatkozatában Toni élete legnagyobb lehetőségének nevezte a mostani csapattagságot és elmondta, szeretné, ha a játékos élne ezzel. Megkérdeztük a 21 éves Német Tonit, hogy fogadta beválogatásának hírét.

NÉMET TONI a vlv-nek:

- Nagyon örültem, mikor megtudtam a tényt a péntek esti megbeszélésen, hirtelen nem is fogtam fel. Dani is odajött, megölelt (Varga Dániel, a válogatott csapatkapitánya - a szerk.), mindenki gratulált. Remélem, meg fogok tudni felelni az elvárásoknak, bennem csak ez pörög most folyamatosan, hogy jól játsszak, megcsináljam jól, amit kérnek, ne hibázzak vagy ha igen, akkor csak keveset. Teljesíteni akarok és nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek most.

- Kezdjük az elején. Hol kezdtél el vízilabdázni?

- Akkor még Újpest néven szerepelt az UVSE, ott kezdtem el a pólót 2000-ben.

- Miért ezt a sportágat választottad?

- Kövér gyerek voltam, valamit sportolni kellett és ezt reklámozták az iskolában... :-)

- Ha éppen röplabda-toborzó lett volna, akkor most ott lennél...???

- Valószínűleg...

- Amikor oda mentél, mindjárt megtetszett, nyílegyenes volt az út vagy azért előfordultak nehéz időszakok?

- Mindig vannak nehéz időszakok. Amikor kezdtem, még nem szerepeltünk bajnokságban, egy ceglédi korosztályos tornán játszottunk először tétmeccset, másodikok lettünk és onnantól kezdve egyenes volt az út, sőt, végig a nálam idősebbeknél játszottam.



- Hogy lettél center?

- Nem is emlékszem már pontosan, először talán azért tettek erre a posztra, mert "nem volt lábam", aztán visszavittek bekknek és onnan kerültem megint előre.

- Hogy tetszett, amikor oda raktak?

- Tetszett, mert játszhattam. Mindegy volt nekem, milyen poszton, csak játszhassak!

- Mekkora öröm a góllövés?

- Nagyon nagy. Ezt a játékot gólra játsszák, mindenki a vérében érzi, micsoda nagy dolog betalálni a kapuba.

- Hogy haladt előre a pályafutásod?

- Talán egy vagy két meccset játszottam a 91-eseknél is, akkor Benczur Márton volt az edző, a 92-eseknél néha-néha, a 93-asoknál pedig állandó tag voltam. A saját, 94-es korosztályomba végig "lefelé játszottam", inkább az idősebbeknél szerepeltem. Sajnos bajnokságot ebben az időszakban nem sikerült nyernünk, a Vasas mindig megelőzött minket, de jó meccseket játszottunk. 2007-ben eligazoltam a KSI-be, jól ment a játék, felfigyeltek rám, a különböző korosztályos válogatottakba is meghívást kaptam. Ob1B, az ifiben is állandóan játszottam "fölfelé", talán a hozzáállásom is megváltozott kicsit, bár addig is komolyan vettem. Sajnos volt két komoly térdsérülésem, de mindig sikerült visszajönnöm. Mióta van tehetséggondozó rendszer, minden nyaramat különböző korosztályos válogatottakkal töltöttem, felkészülésekkel és világversenyeken való részvételekkel. A tavalyi volt az első "üres" nyaram, hiszen az utánpótlásból kiöregedtem.

- Mikor érezted azt először, hogy a vízilabda számodra komolyabb dolog lehet, mint egy játék, amelyben jól érzed magad?

- Az első válogatott tornám, világversenyem után, ez az 1993-as születésűek Európa-bajnoksága volt. Akkor már naponta kétszer edzettünk, el kellett dönteni, hogy mi legyen és én eldöntöttem, hogy ezt szeretném csinálni.

- Otthon mit szóltak?

- Valahogy mindig úgy alakult nálunk, hogy én voltam a középpontban, mindig hozzám kellett igazítani mindent - el kellett fogadniuk, hogy ezt választottam.

- Szóval nagyon sok esélyt nem adtál nekik...

- Az az igazság, hogy nem... De elfogadták és most már ők is örülnek, büszkék rám és arra, hogy láthatóan kezd beérni a sok munka gyümölcse.

- A sok sérülésed mitől van? Testalkat, genetika?

- Nem tudom, lehet, egyszerűen csak pech...

- De a tehetségedet ez is bizonyítja, hogy folyamatos egészségügyi problémák, kisebb-nagyobb kihagyások mellett is számítanak rád, folyamatosan figyelembe vesznek a válogatott kereteknél, ennél feljebb pedig már nincs is, hiszen ez a felnőtt magyar válogatott, s világversenyre mentek.

- Próbálok mindent úgy csinálni, ahogy kérik tőlem, hogy kiküszöböljem a sérüléseket. Történik, ami történik, az sem gond, ha megsérülök, az sem, ha fájdalmaim vannak, egyetlen dolog fontos, hogy a formámban, a fejlődésemben ne essek vissza. Tűrök mindent, csak tudjak edzeni, játszani.

- Mennyire látod magad kívülről? Meg tudod ítélni a teljesítményedet, azt, hogy éppen miben kell javulnod?

- Szerencsére mondják, így könnyebb. Kritikus vagyok önmagammal szemben, de azért azt szeretem, ha irányítanak, ha megmondják, hogy látják a formámat.

- Ki a példaképed, van egyáltalán?

- Nem szeretnék nevet mondani. Amikor kicsi voltam, volt, de most már, hogy velük játszom...

- Úgy érted, a mostani egyik csapattársadról van szó?

- Igen, most már nem példakép, hanem játékostársak vagyunk :-).

- Hogy látod a helyzetedet, be tudsz úgy kerülni a csapatba, hogy megragadj, olyan "kirobbanthatatlan" legyél, mint jelenleg Pufi (Hárai Balázs)?

- Ezen vagyok, ezért dolgozom. Minden porcikámmal azért küzdök, hogy bekerüljek, ez most sikerült, a Világligán ott leszek, most már "csak" az a feladat, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amivel benn is tudok ragadni.



- Amikor nincs edzés, mennyire élsz a vízilabda világában, nézel meccseket, mindig ez foglalkoztat?

- Motivációképpen szoktam megnézni olimpiai döntőket, nagyobb világversenyek fontos mérkőzéseit, olyankor eltöprengek: de jó lenne, ha egyszer nekem is lehetne ilyen élményben részem. Egyébként edzések között leginkább alszom...

- Tibor most úgy válogatott be a csapatba, hogy egy percet se játszottál Rómában, ahol meg akart győződni a jelöltek teljesítményéről. Amikor Ostiában megsérültél, láthatóan nagy fájdalmaid voltak. Mit éreztél és mikor váltott aztán át a fizikai fájdalom lelki megrázkódtatássá?

- Tibinek mondtam, már itthon, hogy a legszörnyűbb az az érzés volt, hogy MÁR MEGINT velem van gond, MÁR MEGINT velem történik, MÁR MEGINT elrontom. És persze a legrosszabb gondolatok jártak a fejemben, hogy milyen következményei lehetnek a sérülésnek, de szerencsére nem bizonyult súlyosnak a dolog. Napról napra jobb lett, az orvosok is megnyugtattak, úgyhogy utána próbáltam minél gyorsabban pótolni az összeszedett lemaradást.

- Mekkora bizalomnak értékeled ezt, hogy Tibi gyakorlatilag egy lesérült, hazaküldött embert válogat be, akit nem tudott megnézni, mégis elviszi a világversenyre?

- Hát igen, ez hatalmas nagy bizalom, ezért is akarok ennek mindenképpen megfelelni. Muszáj megmutatni, hogy méltó vagyok erre.

- Ez nyilván nem szándék kérdése, mit tudsz tenni, hogy bizonyíts?

- Minden idegszálammal arra törekszem, hogy az összes játékelemben, védekezésben, támadásban, labdaszerzésben jó legyek, a gólszerzés erre pluszként jöhet.

- Mire számítasz Bergamóban?

- Aranyéremre!

- Köszönöm a beszélgetést!

Német Toni lábbal lőtt ejtésgólja a tavaly decemberi debreceni gálameccsen