Figyelem! Ez az írás valójában nem elsősorban a Rossmann SZVPS szegedi gyermekcsapat dubaji szerepléséről, tornagyőzelméről szól!!

SZABÓ ZOLTÁN, a szegedi utánpótlásképzés szakmai igazgatója a vlv-nek:

- Egy szép márciusi napon felkerült a szövetség honlapjára a felhívás, hogy magyar csapatot várnak erre a tornára. Elolvastam és körülbelül egy perc múlva felhívtam a kontaktszemélynek megjelölt Juhász György urat, a kiváló játékvezetőt, aki a londoni férfitorna egyik bírója volt, s akinek kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere van bírói tevékenysége révén.

Mivel jelezték, hogy a meghívó fél az ott-tartózkodás teljes költségét fedezi, ezért vonzónak tűnt a dolog. Juhász György elmondta, hogy a vizes sportok első nagy nemzetközi bajnokságát rendezik meg Dubajban, nyílt vízi úszásban, medencés úszásban is zajlanak versenyek, egy kéthetes fesztivál ez, aminek az első négy napján rendeznek vízilabdatornát két korosztály, az U11-esek és az U13-asok, tehát a 2001-ben és 2003-ban születettek számára.

A rendezők egy kicsit felkészülésnek is szánták a programot, hiszen itt lesz nyáron a Világliga szuperdöntője, amelyen a magyar férfi válogatott is részt vesz, másrészt pedig az úszóversenyek kvalifikációt adtak az ifjúsági olimpiára és a felnőtt világbajnokságra.


Fotók: Süli Róbert

- Az biztos, hogy ez vonzó program, de azért egy utánpótlásklub számára nagy falatnak tűnik...

- Pontosan beleillett ez a lehetőség az általam kialakított koncepcióba. Mi úgy gondolkodunk Szegeden, és ez lehet, hogy ellentétes az általános gyakorlattal, de egyelőre szeretnénk ragaszkodni hozzá, hogy elsősorban nagyon sokat kell adnunk a kicsiknek. Fontos megszerettetni velük a vízilabdát, annak közegét, mindegyiküket olyan élményekkel gazdagítani, amik ide kötik őket, amiknek hatására jó szívvel, szorgalommal csinálják a dolgukat. Én nem hiszek abban, hogy ugyanaz a rendszer érvényes ma is, mint régen, hogy "úgyis jönnek a gyerekek, csak annyi a feladat, hogy megtartjuk az edzést, leordítjuk a fejüket, ha hülyeséget csinálnak, utána elmegyünk a meccsre, ha győzünk, akkor örülünk, ha vesztünk, akkor megint leordítjuk a fejüket".

Akikkel együtt dolgozunk most a szegedi utánpótlásban, mindannyian azonosan vélekedünk ezekről a dolgokról. Nem csak az a lényeg, hogy mindenkiből a lehető legjobb vízilabdázót neveljük. Fontos, hogy annak az egynek, kettőnek, aki csapatonként felnőtt játékos lehet vagy akár korosztályos válogatott, mindent megadjunk, de közben nem feledkezhetünk el a többiekről sem, mert ők is hosszú időn át ennek a közösségnek, a vízipólós világnak a tagjai. Nekik is szeretnénk olyan körülményeket teremteni, amelyek alapján büszkék lehetnek arra, hogy ehhez a közösségnek tartoznak. Ne azt érezzék, hogy másodhegedűsei egy olyan programnak, amely minden erővel egy-egy világklasszis nevelésére összpontosít, a többi pedig nem számít. Próbálunk közösségeket teremteni és annak a feladatnak megfelelni, hogy mi nem csak vízilabdásokat nevelünk, hanem elsősorban jó embereket. Felelősségtudattal rendelkező, közösségi munkában megfelelően részt vevő és egyébként a sportért élő-haló, egészséges embereket. Ehhez pedig szerintem az az út vezet, hogy elsősorban adnunk kell. Mert ha tudunk ilyen élményeket adni, mint ez az út volt, meg még hasonlókat, akkor az a tapasztalat - már ebből az egy túrából is - hogy a felsorolt célokat sokkal könnyebb elérni. Van alapunk arra, hogy kérjünk, de csak azután, ha már adtunk. Gyakorlatilag ez a koncepció és ennek szeretnénk majd megfelelni a későbbiekben is.



- Mielőtt a túra részleteire térnénk, hogy látod, mennyire válik be ez az elképzelés?

- A visszajelzésekből egyértelműen kiderül, hogy tökéletesen. Elértük azt, hogy összekovácsolódott a csapat, fülig érő szájjal érkeztek haza a gyerekek, olyan élményekkel,  amiket máshol nem kapnak meg. Ebből töltekezve jobban motiválhatók most is és a jövőben is. Elértünk egy olyan kapcsolatot a szülőkkel, hogy hálásak azért, hogy ilyen helyre eljuttattuk a gyerekeket, hálásak, mert teljesen pozitív változásokat tapasztalnak otthon, családon belül is. Volt olyan szülő, aki elmondta, hogy mióta kiderült, hogy Dubajba megy a fia, három tantárgyból javított ötösre és nem lehet tőle olyat kérni, amit ne csinálna meg. Abszolút igazolta a túra azt, hogy ha adunk, akkor sokkal könnyebb kérni és sokkal több eredményt lehet elérni a gyerekeknél - hosszabb távon is.

A koncepciónak egyébként az is része, hogy elvárásunk: a szorgalomérdemjegy minimum négyes legyen az iskolában. Akinek nincs négyes szorgalma, az nem biztos, hogy jó közösségi ember lesz és szerintünk vízilabdásnak sem megfelelő.

Igyekszünk a jövőben minden évben hasonló élményhez juttatni egy-egy csapatot, még idén júniusban a 2003-asok mennek a HabaWaba tornára, Velence mellé, a világ legnagyobb utánpótlásversenyére, amelyen várhatóan 96 csapat vesz majd részt. Nyilvánvaló, hogy ott is egész életükre szóló élményeket szereznek majd.

- Mibe került a dubaji út, ki finanszírozta?

- A repülőjegyet kellett állnunk és sikerült szerezni egy nagyon méltányos, jegyenként 150 ezer forintos árat a török légitársaságtól. Körülbelül egyharmad-egyharmad volt a szülői rész, az egyesület saját forrása és a szponzori támogatás. Így szeretnénk a jövőben is csinálni. A szülők a lehető leglelkesebben támogatták ezt a fajta konstrukciót. Nyilvánvaló, hogy a farzsebünkből nem tudjuk előhúzni a teljes finanszírozást jelentő saját forrást, ezért szükséges a teher megosztása, az meg egy másik kérdés, hogy aki támogat minket egy ilyen túra lebonyolításában vagy akár hosszabb távon, annak ezt megpróbáljuk viszonozni. Ez megint egy újfajta elképzelés: aki minket akár a TAO-n keresztül, akár más módon segít, mellénk áll, annak igyekszünk konkrét "ellenszolgáltatást" nyújtani.

Nem úgy működik ez már, hogy jó, küldd a pénzt, itt van a bankszámlaszámunk, kirakjuk az uszodába a táblátokat. A csapatunk felveszi a támogató nevét az adott túrára, mint ahogy most is történt, ezért Rossmann SZVPS néven vettünk részt a versenyen, ezzel is megköszönve a támogatást. Vittük a molinót, fényképeztük mindenhol, ahol csak lehet, csapatképen. Már látszik, hogy egészen másként értékeli a támogató is ezt, mint hogyha az év végén kapna egy köszönő levelet, amiben egyúttal boldog új évet kívánunk. Egy valóban rangos esemény középpontjába tudtuk helyezni azt a támogatót, akinek segítségével létrejött ez a túra. Ilyen módon fog működni minden hasonló akciónk a jövőben is és ebből a mostaniból azt láttuk, hogy ez sikeres elképzelés.

- Milyen volt a torna színvonala?

- Ebből a szempontból kicsit zsákbamacska volt a nevezés. Ez volt az első torna, amit szerveztek és kicsit arabosra sikerült, még a kiutazáskor sem tudtuk pontosan a menetrendet és hogy kik lesznek az ellenfeleink. Sok nagynevű egyesületet hívtak meg Európából, de a drága repülőjegy miatt végül csak a Jug Dubrovnik fiataljai tudtak eljönni, ők a 2003-as születésűek kategóriájában szerepeltek.

Így is játszottunk öt komoly, szakmailag is értékelhető meccset, főleg egyiptomi csapatokkal, ami figyelemre méltó és jelzi, hogy más földrajzi térségekben is komoly színvonal-emelkedés figyelhető meg, főleg a fiatal korosztályban. Az egyiptomiak 2003-as születésű kapusát szívesen hazahoztam volna a csomagban, bámulatos volt, amit művelt. Főleg az egyiptomiakkal játszottunk jó meccseket, de összeraktak egy emirátusokbeli ifiválogatottat is, amelyben 16-17 évesek is játszottak, ami emberpróbáló feladat volt számunkra, már csak a fizikai erőkülönbség miatt is. A helyi csapatok ellen főleg a "második sorunk" játszott, de azt hiszem, hozzájárultunk szakmai szempontból is a torna sikeréhez. 

Természetesen úgy utaztunk ki, hogy a srácoknak nagyon alaposan elmagyaráztuk: túl azon, hogy a szegedi vízipólósuli tagjaiként megyünk, egyúttal a városunkat, a magyar vízilabdát és az országot képviseljük. Szerettük volna elérni, hogy jó szívvel gondoljanak ránk a helyiek, hogy amikor június végén a felnőtt válogatott oda megérkezik, akkor nagy szeretettel fogadják a magyar csapatot azért is, mert amikor mi ott voltunk, jó emlékeket hagytunk magunk után. Ennek, azt hiszem, maximálisan megfeleltünk. Tartottunk közös edzéseket a helyi csapattal, iszonyúan hálásak voltak ezért. Talán mondhatom hogy a felnőtt válogatott számára "előkészítettük a terepet", azt, hogy az egyébként szokásosan elegáns és nagyvonalú arab vendéglátás egy kicsit azon is alapuljon, hogy jó érzéssel gondolnak a magyarokra. Nem utolsó sorban rengeteg tapasztalatot át tudok adni a válogatott stábjának a helyi viszonyokról, az időjárásról, a közlekedésről.

- Szerinted mi volt az, ami a legmélyebb benyomást tette a gyerekekre?

- Abban az uszodakomplexumban rendezték a tornát, ahol a Világliga-szuperdöntő lesz júniusban. Nem is azt mondom, hogy ilyen sportlétesítményt ritkán lát az ember, hanem gyakorlatilag soha. Nem láttam ilyet még én sem, pedig voltam egy-két helyen életemben. Amikor beléptünk ebbe az uszodába, a gyerekek úgy bámultak, mint amikor a gladiátornak kiszemelt rabszolgákat bevitték a római Colosseumba. Csak körbenézett az ember és ámult, hogy atyaisten, ez itt micsoda!!??

Hogy ide eljutottunk - ez már eleve nagy dolog. Amikor meglátod, hogy egy komplexumon belül négy olimpiai medence van, majd, hogy a műugrótorony oldalára ki van írva, hogy másfél méter, nézel nagyot... Erre azt mondják, hogy nem kell megijedni, mert fél métertől öt méterig változtatni tudjuk a víz mélységét pillanatok alatt, most másfél méter mély, mert akik jönnek edzeni, éppen ekkorát kértek. Ezenkívül az uszodából kiszivattyúzzák a vizet, felemelik a medence alját, és máris lehet rajta kosárlabdázni, kézilabdázni, bármit csinálni, utána pedig a kiszivattyúzott vizet vízforgató berendezésből visszanyomják, ha megint medencét akarnak csinálni a játéktérből...



- Mint a mesében...

- Aki ott volt, és ezt látta, annak számára ez hihetetlen élmény, elmehetnénk bármelyik országba a világon, ilyen uszodát sehol sem találunk. Ja, és mindez huszonegynéhány kilométerre a várostól, a sivatag kellős közepén, az autópálya mellett.

Befejezésül annyit, hogy szeretnénk megköszönni Juhász György úrnak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ezen a tornán részt tudjunk venni. Igyekeztünk megfelelni a magunk által támasztott elvárásoknak, hogy mi a városunkat és az országunkat képviseljük.

- Köszönjük az élménybeszámolót!


A Rosmann SZVPS Dubajban (Süli Róbert-fotók)

A dubaji tornagyőztes Rossmann SZVPS eredményei:

Eredmények:

Rossmann SZVPS-Katar 18:0 (8:0)
G. Jeles 3, Antal 2, Lakatos 2, Prilenszky 1, Mekkel 2, Bevíz 1, Kiss 3, Katona 1, Bakos 1, Almási 1, Kovács 1

Rossmann SZVPS-Heliopolis Sharks 11:3 (8:0)
G.: Mekkel 4, Kiss A. 3, Lakatos 2, Katona, Jeles

Rossmann SZVPS-Heliopolis Winners 12:2
G.: Mekkel 6, Bakos 3, Bevíz 2, Almási 1

Rossmann SZVPS-Heliopolis Sharks 13:0
G.: Bevíz 3, Mekkel 2, Katona 2, Jeles, Antal, Kiss, Tóth, Almási, Kovács

Rossmann SZVPS-Egyesült Arab Emirátusok serdülő válogatottja 4:2
G.: Mekkel 3, Katona

Rossmann SZVPS-Egyesült Arab Emirátusok serdülő válogatottja 10:3 (4:2)
G: Mekkel 5, Katona 3, Lakatos, Prilenszky

Rossmann SZVPS-Dubai Stallions 17-3 (ez a meccs nem volt része a tornának)

Rossmann SZVPS-Katar válogatottja 12:4 (7:1)
G.: Tóth M. 3, Kiss A. 3, Lakatos 3, Kovács 2, Jeles

Rossmann SZVPS-Heliopolis 8:3 (4:0)
G.: Mekkel 3, Almási 2, Kiss, Antal, Bevíz

A legjobb játékos és a gólkirály: Mekkel Máté. A legjobb kapus: Prikk Botond. A legjobb edző: Lehmann István.

A győztes csapat tagjai:

Mekkel Máté, Prikk Botond, Jeles Iván, Antal Csongor, Lakatos Soma, Prilenszky András, Bevíz Tamás, Kiss András, Katona Máté, Bakos Bálint, Almási György, Kovács Áron, Tóth Máté. Edző: Lehmann István. Csapatvezető: Szabó Zoltán