Benedek Tibor erősen reménykedik abban, hogy a martfűi edzőtábor második napja nem vette el örök időkre meghívottainak kedvét a vízilabdától. Húzós nap volt.

Már a délelőtti edzés programja sem azt tartotta szem előtt, hogy egy ilyen szállodába az ember pihenni, ellazulni jön. A gyötrelmek pedig később más szinten folytatódtak. Mintegy nyolc kilométeres biciklizés várt a társaságra. Az út részben a Tisza töltésén vezetett, s ez igazán "felrázott" mindenkit. Az élet apró öröme, amikor az ember betonútra ér, s ott nyomhatja még tovább, jó sokáig.



A túra egy hatalmas farmon ért véget, ahol megható kedvességgel fogadták a magyar válogatottat. Az asztalra szürkemarhából készített pörkölt került, mint a vlv helyszíni oknyomozó riportere megtudta, egy olyan fiatal állat húsát tálalták fel, amelyet kiközösítettek a többiek. Ez a csúfság még egyszer (utoljára) nem esett meg vele az asztaloknál.

Szerettük szegényt.



Valahogy "felvetődött' az ebéd során, hogy esetleg lehetne egy kicsit lovagolni, ha valaki kívánja. A kalandvágyók erre a hírre azonnal ugrottak, nem úgy a rutinos Hosnyánszky, aki figyelmeztetőleg felemelte jobb kezének mutatóujját, s feltette a szövetségi kapitánynak a kérdést: Ez most a szabadidőnk, vagy az esti edzés terhére menne?

Természetesen a csapat apró ajándékokkal, aláírt labdával és pólóval viszonozta a házigazdák kedvességét.

Ezután bejártuk az egész farmot. Sokféle ló (kicsi, nagy, bojtos lábú és nagyfejű), birka, meg mindenféle más állat várta a vendégeket. Valóban volt lovaglási lehetőség, sőt, egy traktorféle berendezést is használatba vehettek a játékosok, csak úgy pörögtek, forogtak vele, mintha dodzsem lenne.

A fenti leírásból nagyjából kiviláglik, hogy azt a vidékre rácsodálkozó városi ember követte el. De nem volt ám mindenki ennyire sötét a látottakhoz. Tóth Márton például néhány hete lett hivatalosan gazda, miután sikeresen levizsgázott. (A szóbelin az ivaros szaporítást húzta - vagy valami ilyesmit.)


Szivós Márton lovasszobra (vlv-fotó)

Visszafelé szinte csak úgy röpültek a bringák, gyorsan elfogyott a második nyolc kilométer.

A csendespihenőt követően este 9-ig tartó, mérhetetlenül kemény edzés következett. Lényegében élet-halál küzdelmet folytatott egymással a keret összes tagja (kivétel természetesen a két vállsérült, Hárai és Gór-Nagy). Konkrétan ötször öt perces mérkőzést vezényelt Benedek Tibor, aki mind a fehéreknél, mind a kékeknél maga kér néha időt. A negyedek közötti szünetben keresztirányban hosszakat úsztak a fiúk, csak úgy pihenésképpen.

De nem is a fizikai megterhelés volt itt a stresszt kiváltó legfőbb ok. Már az első percekben kiderült, hogy Benedek nem egy szokásos kis kétkapunak tekinti a meccset, ahol türelmesen lehet gyakorolni ezt-azt. Mélyen előre hajolva, erős hangot kieresztve adta az utasítást - mindig egy-.egy konkrét játékosnak. Azonnal érezte mindenki, hogy itt nagyon komoly dologról van szó.

A meccs végén még néhány nyilatkoztat a sajtó képviselőinek, majd vacsora és alvás.

Folytatás kedden reggel nyolckor.


vlv-képek az edzőtábor második napjáról

VLV-VIDEÓK:


Biciklitúra


A fiúk a farmon


Benedek Tibor nyilatkozata

- Tibor, a végével kezdem. Most ért véget egy nagyon kemény kétkapu. A keret összes tagja játszott, kivéve a két vállsérültet, de ilyen vehemensnek, ennyire magadból kikelve igazából csak nagyon komoly tét meccsen láttalak. Ebben szerintem nem tévedek, ez itt nagyon komoly volt. Te hogy látod?

- Annyira nehéz dolgokat csinálunk, hogy mindenképpen kell a visszajelzés. Hogy ha ez most kicsit vehemensebb vagy durvább, az is kell, szerintem. Nem azzal a fejjel indulunk, hogy még mindig tavaly augusztusban járunk, hanem újra kell kezdeni és az egészet újra kell építeni. Azt szeretném, hogy mindenki úgy érezze, van lehetősége, viszont ezért mindenkinek nagyon sokat kell tennie fejben. Mind jó játékosok, jól lőnek, jól úsznak. Nem az fog dönteni közöttük, hogy kiúszik gyorsabban vagy ki lő nagyobbat, hanem, hogy meccsen hogy reagálnak, hogy tudnak nehéz dolgokat megcsinálni, hogy tudnak észrevenni helyzeteket, hogy tudják gyorsan odaadni, hogy tudnak jól védekezni. Szeretném kicsit felrázni őket.

- Ilyen szempontból megnyugodtál vagy kételyek maradtak vagy mi a helyzet ezzel a társasággal?

- Nem hiszem, hogy augusztus végéig meg lehet nyugodni. Ez egy folyamatos küzdelem. Lesznek hullámvölgyek, lesznek nehézségek, lesznek jobb időszakok. Hogy most itt velük tudok dolgozni, ennek nagyon örülök, mert csomó mindent el tudtunk kezdeni ez alatt a három nap alatt is, amit majd nem májusban kell kezdenem magyarázni. Fel tudtuk eleveníteni azokat a dolgokat, amiket másfél hónappal ezelőtt a Volvo Kupán csináltunk. Azt gondolom, hogy ez mind az előnyükre válik és ennek a munkának később, biztos vagyok benne, hogy lesz eredménye.

- Ez egy nagyon fárasztó nap volt, de én úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát, közösségi program is volt. Hogy értékeled két mondatban ezt a mai napot?

- Elfáradtak nagyon, de bízom benne, hogy nem ment el a kedvük egy életre a vízilabdától a mai nap, mert az is lehet.  Egy nehéz napnak tartom a mait.

- Köszönöm szépen. Holnap még egy edzés. Jó éjszakát.

(Lejegyezte: Tina)

Tóth Márton nyilatkozata

- Marci, ez egy jó kis nap volt. Gondolom elfáradtál. Én a nézésben, te meg a játékban. Hogy értékeled, hogy érezted magad?

- Igen, valóban nagyon elfáradtam. Elsősorban a centerezés miatt. Játszottunk ötször öt percet. Kemény volt, kemény védőkkel, de azt gondolom, hogy jól sikerült és nagyon hasznos ez az edzőtábor.

Magáról a napról annyit, hogy nagyon változatos volt. Volt biciklizés, tanyalátogatás, megnéztük a magyar vidék jellegzetességeit, úgyhogy nagyon szép nap volt.

- Te, mint szakember, hogy értékelted a látványt, ami ott fogadott minket.

- Nagyon jól. Az őshonos magyar állatokat néztük meg. A szürkemarhától a mangalicáig, a vaddisznót is megnéztük és lovagoltunk, traktort is vezettünk és almos trágyát is pakoltunk, úgyhogy minden tekintetben jó volt.