A lehető legnagyobb szélsőségek között ingadozik a játékosok véleménye a tétmeccseken először a hétvégén alkalmazott szabálymódosításokról. A vlv a magyarkupa-negyedöntőbe jutott nyolc csapat egy-egy játékosát kérte az első tapasztalatok összefoglalására.

AZ ÚJ SZABÁLYOK

A HÉTVÉGI KUPASELEJTEZŐK ÖSSZES EREDMÉNYE

DECKER ÁDÁM (A-Híd Szeged) a vlv-nek:

- Egyértelmű, hogy ezt most még a játékosok és a bírók is tanulják.  A hétvége nagy tapasztalata az volt, hogy a következő időszak meccsein maximális toleranciát kell tanúsítanunk egymás iránt, a vezetőknek, edzőknek a játékosok iránt, s nekünk a bírók iránt, mert ez az egész még nagyon új. Emberek vagyunk, biztos, hogy fogunk hibázni, nagyon tetszett, ahogy a játékvezetők elmondták nekünk, hogy még ők is tanulják az új szabályok érvényesítését, biztos, hogy lesznek téves ítéletek, kérték, hogy ezt fogadjuk el, legyünk türelmesek. Ami a játékot illeti: érthetetlenebb lett, viszont látványosabb. Most már nem az lesz, hogy passz-vízbedöngölés-fault-pasz-vízbedöngölés-fault, hanem lehetnek látványosabb megoldások, esetleg könnyebben el tudnak majd szakadni a védőjüktől egyes játékosok, s közben a labdát birtoklót se faultolhatják olyan durván, hogy azt se tudja, hol van, amikor feljön a víz alól, tehát pontosabban tudja majd a társának kézre adni a labdát. Engem különösebben nem zavar, alkalmazkodunk és majd ennek megfelelően játszunk.

KISS GERGELY (Racionet-Honvéd) a vlv-nek:

- Izgultam, hogy mennyire fogok tudni alkalmazkodni, mert én még edzőmeccset se játszottam az új szabályokkal. Nekem személy szerint végül könnyen ment a dolog, de sajnálom az ellenőröket és a bírókat, mert látom rajtuk az elszántságot és a megfelelni akarást, ugyanakkor nagyon nehéz dolguk van, mert amit az elmúlt évtizedekben együtt tanultunk, mi a játékot, ők a játékvezetést, azt most sok esetben alapvetően meg kell változtatni. Ez bizony nem könnyű feladat. Ráadásul ugye azt szerettük volna, hogy a vízilabda-meccsen kevés ítélet szakítsa meg a játékot és a nézők is értsék, hogy mi történik a vízben. Ezzel szemben nagyon sok kontrát és kiállítást kell most ítélni, ezek jogosak, nem szándékuk szerint fújják szét a meccset, hanem az új szabályok követelik meg, hogy gyakrabban avatkozzanak közbe. A fórok száma egyértelműen nő, de nem tudom, hogy a néző mennyire fogja érteni, hogy ez most miért kontra, az most miért kiállítás. Kicsit kaotikussá vált az egész a közönség szempontjából.

DECKER ATTILA (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Nekem nem tetszett. Persze van abban értelem, amit kigondoltak, de szerintem még nézhetetlenebbé válik a vízilabda. Ugyan most először játszottunk Kaposváron az új szabályokkal és a nézők nyilván nem néztek utána a részleteknek, de sokat mondó tapasztalat volt, hogy néha annyira nem értették, hogy mi történik a vízben, hogy - kis túlzással - a játékvezetőt meg akarták lincselni. Korábban mindig az volt a cél, hogy nagyobb legyen a játék nézettsége, hát szerintem ezek a változások nem ezt szolgálják. Mi játékosok sem mindig tudtuk, hogy mi miért történik, persze még nekünk sincs meg a beidegződés. Ugyanakkor szerintem az nem jó, hogy gyakorlatilag csak fór, meg csak hátrány van a meccsen. Gondolkoztam a dolgon, azt hiszem az lehet ezek mögött az új szabályok mögött, hogy előnybe hozzák Kínát, Japánt, a nagy anyagi hátterű országokat, hogy ezáltal javuljanak a sportág jövőbeni kilátásai. A fizikálisan erős játékosokra épülő vízilabdakultúrák most háttérbe szorulnak, hiszen gyakorlatilag nem lehet hozzáérni a támadó játékoshoz, mert az máris kiállítás. Alkalmazkodtunk hozzá, voltak nagy kavarodások meg reklamálások, de ez van, ehhez kell hozzászokni.  

SZÉCSI ZOLTÁN (Kaposvári VK) a vlv-nek:

- Úgy gondolom, hogy a vízilabdának nagyon jó, borzasztó pörgős lett a játék, de egyébként nekünk játékosoknak szerintem nem az a dolgunk, hogy véleményezzük, hanem hogy reagáljunk. Természetesen gyakran vannak olyan ítéletek, amikre nem számítunk, esetleg nem is értjük, de minél gyorsabban reagálunk erre az új helyzetre, annál jobb. A módosításokkal szerintem a jó lábú, gyors észjárású játékosok járnak jól, szemben a nagyon jó erőnléttel rendelkező vízlabdázókkal. Tehát most már sokkal kevesebb jelentősége lesz annak, hogy ki mennyit jár konditerembe, azon lesz a hangsúly, hogy ki mennyire tud vízilabdázni. És ez jó. Szerintem a nézők meg fogják érteni az ítéleteket, mert alapjában véve egyszerű: ha valakire egy nagyon erős testkontaktussal akarnak hatni, akkor azonnal szól a bírói síp. Ha azt egységesen alkalmazzák a bírók, s következetesen fújnak, akkor nem lesz probléma.

GÓR-NAGY MIKLÓS (ZF-Eger) a vlv-nek:

- Az a legfőbb tapasztalat, hogy ebbe mindenkinek bele kell jönnie. nem csak nekünk, hanem a bíróknak is. Mert azért volt, amikor kisebbfajta káosz volt a meccseken, de hát azért látszik az irányvonal és annyira nem veszélyes, lehet ehhez alkalmazkodni. Nyilván egy picit másfajta játék, másfajta felfogás, de alapvetően fogunk tudni reagálni rá. Nyilván nagyon fontosak lesznek az első nemzetközi tapasztalatok, egy-két hónap alatt ki fog alakulni az új vízilabda képe. Most még kicsit fura volt. Egyébként amennyit a védők dolgát nehezítették az egykezes szabállyal, annyira a centerekét is, hiszen sokkal könnyebben ítélhetnek ellenük kontrát, sőt kiállítást.

KÁLLAY MÁRK (Debrecen) a vlv-nek:

- Gyorsul a játék és ez sokunknak az előnyére válik, szerintem a támadójátékra több lehetőséget biztosít a sok mozgás, mivel nagyon gyorsan kiállításhoz lehet jutni és abból gólt szerezni. Vagyis a szabálymódosítás a támadójátéknak kedvez a védekezés rovására. Ez látványosabbá teszi a játékot, úgyhogy én abszolút pozitívnak értékelem, sokkal könnyebb lesz a nagyobb testű játékosokkal szemben mozgásból akciózni. A negatívum: annak ellenére, hogy a Magyar Kupa-meccseken szerintem nagyon felkészültek voltak a bírók, összhangba is kerültek egymással, talán nagyobb eséllyel lehet kétes ítéletet hozni. A pillanatnyi helyzetmegítélés sokféle lehet, például ha ráúsznak valakinek a hátára, vagy kint van a két kéz a vízből, amit nem a tiszta játék jelzésének, hanem  blokknak minősítenek, szóval sok szituáció lesz, amit mindenki másként ítél meg.

Ettől függetlenül nekem inkább pozitívak voltak a tapasztalataim, a bírók is jól alkalmazkodtak, a játékosok is megpróbálták a lehető legjobbat összehozni ebből az új helyzetből. Ismerkedünk...

ERNYEY MÁRK (Széchenyi Bank-Ferencváros) a vlv-nek:

- Úgy gondolom, hogy mindenkinek szoknia kell még ezt, a bírók sem mindig tudták, mit hogy kellene, néha ők is bocsánatot kértek, mert két támadásban nem tudták ugyanúgy megítélni a helyzetet. Viszont a játékosoknak is hozzá kell szokniuk az új szabályokhoz, mert jelentős a változás, például ami eddig fault volt, az most kiállítás, Az a véleményem, hogy pörgősebb lett a játék, viszont sokkal többet kell gyakorolnia a fórt mindenkinek, mert egy meccsen most már rendszeresen lesz 30 emberelőny. Biztos, hogy ezek után nem találkozhatunk majd 2:2-es vagy 3:3-as végeredménnyel, ami azért eddig néha előfordult.

Összességében: lehet, hogy jó lesz, de hozzá kell szokni. Az biztos, hogy a nézőtéren nehezebben értik egyelőre az ítéleteket, most is sokan kértek a játékvezetőktől "továbbképzést"...

STEINMETZ ÁDÁM (TEVA-Vasas) a vlv-nek:

- Először is: nyilvánvaló, hogy nem csak mi, játékosok szokjuk, hanem a játékvezetők is. Másodszor: sokkal több a kiállítás, mint korábban. Nagyon sok a zónajáték, tehát a csapatok igazából már nem vállalják fel a szoros emberfogást, hiszen abban a pillanatban, ahogy két kézzel fogod az ellenfelet, máris kiállítással "jutalmazzák" ezt a játékvezetők. Gondolom, majd hozzászokunk idővel ehhez az új rendszerhez. Az időkérésekkel úgy voltunk, hogy talán a szükségesnél gyakrabban szakítja meg a meccset, de miután dinamikusabb, támadásközpontúbb lett a játék, tehát sokkal több a lefordulás, a mozgékonyság, kevesebb a statikus elem, ezért viszont nem jön rosszul egy kis pihenő. Véleményem szerint ez az új rendszer egyértelműen a latin vízilabdának kedvez, kíváncsi vagyok, hogy azok a csapatok, amelyek erő-dominanciával játszanak - természetesen a délszlávokra gondolok - hogyan viselik majd ezt. Három meccs után egyértelműen látható, hogy az állóbekkjeink voltak a legnagyobb kárvallottjai ennek az újításnak, mindegyikőjük kipontozódott majdnem minden mérkőzésen. Egész egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy kézzel fogjanak le egy 100-110 kilós centert, ez szinte nem is lehetséges. Ebből kifolyólag nagyon sok ötméterest is kaptunk. Zónáztunk, de a bedobott labdáknál nehéz egy kézzel tartani a centert, hogy az ne forduljon 90 vagy 180 fokot és abban a pillanatban ugye már ötméteres az ítélet és nem kiállítás. Nagyon sok büntetőt kaptunk, ezen valahogy változtatnunk kell. Felértékelődik egyébként ez a lebegő lábtempó, az, hogy körbeússzuk, megkerüljük az ellenfelet, és természetesen a dinamizmus, a mozgékonyság. Azt vettem észre, hogy a játékvezetők díjazzák, ha valaki után kell nyúlnia a egy védőnek, az a védő máris megy kifelé.