Természetesen idén is tele van magyarokkal a máltai nyári szezon. Pikáns, hogy három háromszoros olimpiai bajnokunk három különböző csapatban (tehát egymás ellen) játszik...

A nyári bajnokság befejezéséhez közeledik, a Máltai Kupa sorsa tegnap eldőlt. A nagy esélyes Neptunes a döntőben ötméteresekkel kapott ki a Sliemától, a meccsen négy gólt szerző Molnár Papesz a végén nem örülhetett, a kétgólos Kiss Gergely viszont igen.

Gergőtől az ünneplés másnapján kértünk egy kis összefoglalót az idei máltai szezonról. (Terveink szerint Papeszt és Biros Petit a bajnokság végén kérdezzük - egymás ellen játsszák a hamarosan befejeződő döntőt...)

KISS GERGELY a vlv-nek:

- Izgalmasnak ígérkezett a szezon azzal, hogy Papesszel és Petivel három különböző csapatban szereplünk, emellett a fél szezonban Samir Baracs, a másik felében Damir Burics személyében horvát olimpiai bajnokok is játszottak nálunk. Nagyon kiélezett csatára lehetett számítani. Az elmúlt három évben rendre a Neptunes, Papesz csapata nyerte a bajnokságot, s az elnökük most azt a célt tűzte ki, hogy mind a négy megnyerhető trófeát szerezze meg a csapata. Ez a négy cím a téli bajnoki elsőség, a szuperkupa, amit itt President's Cup-nak hívnak, a Máltai Kupa és a nyári bajnoki cím.

Mi úgy kezdtük a bajnokságot, hogy rögtön Petiékkel kerültünk szembe, pár nappal később pedig Papesz csapatával, a bajnoki címvédővel. Öt csapat játszik Máltán, ezért minden fordulóban egy szabadnapos és három kör van, tehát minden csapattal három alkalommal kell meccselni. Petiéktől mindhárom fordulóban egy góllal kaptunk ki és mindhárom alkalommal mi vezettünk egy góllal két és fél-három perccel a meccs vége előtt. Kísérteties volt. Előfordult, hogy már 7:4 re vezettünk, meg 10-8-ra és mégis mindig kikaptunk. Még a végeredmény is szinte ugyanaz volt, kétszer 11:10-re kaptunk ki, egyszer 12:11-re. Mivel Papeszéktől is vereséget szenvedtünk, gyakorlatilag a bajnokság felére "elszálltunk". A harmadik meccsünk után lecserélték a horvát edzőnket, visszahozták a csapat régi utánpótlásedzőjét, aki sok évet töltött a Sliemánál és nem sokkal korábban vonult nyugdíjba. Szóval elég rosszul kezdtük a szezont, nagy volt a csalódottság, pedig komoly várakozás előzte meg a rajtot, a bajnoki arany volt a cél. Ekkor jött a kupa, amit furcsa módon szerveztek meg: három klub sorsolás révén erőnyerő lett és csak egy pár küzdött a négyes döntőbe kerülésért. Minket sorsoltak össze Petiékkel, a két leggyengébb csapat pedig simán, játék nélkül bejutott a négybe. Akkor játszottuk talán e legjobb meccsünket a szezonban, 12:6-ra simán nyertünk. Kiss Csabáék, a "Szirének" ellen 9 góllal győztünk, ezután jött - egy hónap szünet után - a tegnap esti döntő a Neptunes csapatával. Ez volt ez egyetlen esélyünk, hogy a nagyon gyenge bajnoki kezdést elfeledtessük. Egy héten belül kétszer játszottunk Papeszék ellen, egyszer a bajnokságban, egyszer a kupadöntőben és mindkettőt meg tudtuk nyerni. Így a szezon végül happy enddel zárult.

- Sajtóhírek szerint nagyon szoros volt a tegnapi kupadöntő.

- Valóban, egyik csapat sem vezetett soha két góllal. Egy ide egy oda, döntetlen, így ment végig a meccs. A hosszabbításban szerintem mi voltunk picit közelebb, ahhoz , hogy nyerjünk, de a vége ötméterespárbaj lett. Az első öt körben négy gólt lőtt mindkét csapat, majd a hirtelen halál első fordulójában még mindkét próbálkozás sikeres volt, utána azonban az ellenfélnél hibázott az egész bajnokság legjobb máltai játékosa. Lövését kivédte a kapusunk, akire egyébként a bajnokságban végig az volt a jellemző, hogy távolról rendre kapta a gólokat, de az ötmétereseket viszont magabiztosan hárította. Nagy siker, hogy megnyertük a kupát, mert óriási a rivalizálás a Sliema és a Neptunes között, olyan ez, mint a klasszikus Fradi-Újpest összecsapások otthon. Háromezer ember volt a lelátón, zászlók, hatalmas, a medencéig belógó drapériák mindkét oldalon, fúvószenekar, tűzijáték, úgyhogy hatalmas a felhajtás. A Neptunes két trófeát már megszerzett a tervezett négyből,  a téli bajnoki címet és a szuperkupát, s mi most elütöttük őket a "Grand Slam"-től.



- Hogy áll a bajnoki finálé?

- Augusztus utolsó hétvégéjén lesz az alapszakasz utolsó meccse, döntetlennél már Petiék csapata, a San Giljan a bajnok, ha Papeszék nyernek, akkor pontegyenlőség alakul ki és a kiírás szerint egyetlen, mindent eldöntő meccset játszanak a bajnoki címért.

- Milyen a viszonyotok, nem okoz konfliktust köztetek a klubjaitok közötti éles rivalizálás?

- Minden rendben :-). A mi kapcsolatunk régi időkre nyúlik vissza és nyilván sokkal mélyebb annál, mintsem hogy egy ilyen klubrivalizálás árthasson. A meccsen persze elkapjuk egymást keményen, de utána semmi gond nincs. Egyébként az összes csapat hetente háromszor egy központi uszodában edz, olyankor rendszeresen találkozunk, magyarok, Papesszel pedig a meccsünk előtt néhány nappal még együtt búvárkodtunk.

- Tudom, hogy a család is kint van, gondolom, jól érzitek magatokat...

- Persze, igen. Igyekeztünk hasznosan eltölteni az időt, a lányok tanultak angolul, úszásórákra jártak, úgyhogy jól telt nagyon a nyár. Persze honvágyunk van, hiányzik már nagyon az otthoni környezet, de néhány nap múlva megyünk haza. Még egy tét nélküli bajnoki van hátra.

- Mit szóltál a válogatott barcelonai sikeréhez?

- Előtte hadd mondjam el, hogy már az Universiade-csapatnak is nagyon szurkoltam, szerintem nagyon kevesen várták, hogy aranyérmesek lesznek és biztos, hogy rendkívül jól dolgoztak együtt, mert imponáló volt a teljesítményük. Kevésbé ismert játékosokkal tudtak nagy eredményt produkálni, örültem ennek és ezúton is gratulálok nekik! Drukkoltunk nagyon a lányokért a vb-n, örültünk a fiúk Világliga-ezüstérmének, de természetesen a csúcs a barcelonai aranyérem volt. Tucatnyian néztük együtt itt, magyarok, egy kábeltévén tudtuk követni a döntőt. Őrjöngés volt, ütöttem az asztalt, biztos, hogy sokkal jobban dobogott a szívem, mintha játszottam volna. Fura volt nagyon nem ott lenni a fiúkkal, hiszen hét világbajnokságot játszottam zsinórban. Ugyanakkor valahogy rendjén valónak is éreztem. Ahogy Tibi összerakta a csapatot, amilyen lett ennek a csapatnak az összetétele - így kellett történnie hogy nem vagyunk ott mi idősebbek. Azt hiszem, hogy a játékunk alapján még ott lehetnénk, de anyi év telt el, annyit harcoltunk, küzdöttünk együtt, hogy kellett már jönnie az új generációnak - ugye talán elég, ha csak Vámos Marcira utalok. Iszonyatosan boldog voltam, megmondom őszintén, a harmadik helyet gondoltam előtte reálisnak és azt gondoltam, hogy ha nagyon jól játszanak a fiúk, akkor talán megnyerhetik, hiszen az első öt-hat csapatból bármelyik aranyérmes lehet, amelyik magához képest kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani. Azt gondoltam, hogy egy erős átlagot hozva talán elérhető a harmadik hely, ami már nagyon szép eredmény. Ehhez képest ugye fantasztikusat hoztak Tiborral az élen a fiúk, mindenki maximálisan beletette a magáét. Teljesen megérdemelten nyerték meg és nagyon büszkék lehetnek erre az eredményre!  

- Köszönöm a beszélgetést!

Máltai Kupa, döntő

Sliema-Neptunes 17:16 (3:2, 1:2, 3:3, 3:3, 1:0, 0:1 - 6:5) hosszabbítás után, ötméteresekkel
Sliema: Coleiro, Burics 2, Lubrano, Sullivan 3, Meli 1, Soler 1, Kiss G. 2, Aquilina, Brownrigg 1, Gabarretta 1, Paolella, Spiteri Staines, Abela.
Neptunes: Borg Cole, Lanzon 2, Sammut, Stellini 2, Agius, Csirics, S. Camilleri 3, J. Camilleri , M. Lanzon , S. Gravina, B. Lanzon, T. Molnár T. 4, Mercieca.