Edzőmeccset játszott hétfő este a magyar válogatott a kazanyi Universiádéra készülő magyar csapattal. A találkozó egy fárasztó nap végén hihetetlenül kemény csatát hozott és 7:7-es döntetlennel végződött. Nyilatkozatok és fotók a Császár-Komjádiból.

Elmúlt este nyolc, amikor (rendes bírókkal; órákkal) elkezde az edzőmeccset a két csapat. De addigra már edzéshegyeken jutottak túl mindkét társulat játékosai és őszintén szólva csak a kétkaput megelőző vizes edzést is fárasztó volt - végignézni.



Varga Dániel együtt volt a fiúkkal, a meccset a lelátóról nézte. Láthatóan továbbra ia bizakodó, s az is biztos, hogy egyelőre van mire, mert Benedek Tibor még nem hozta meg döntését. A vízben Tóth Marci igyekezett pótolni játékosposztján a csapatkapitányt, s nem csak ő, hanem egytől egyig mindenki rendkívül harcosan, motiváltan játszotta végig az edzőmeccset.

Szerepelt Kis Gábor is a "nagyoknál", ami azért kiemelendő, mert a bordasérüléséből éppenhogy felépült center néhány napja, a vízből való kiszállásnál  olyan szerencsétlenül ütötte a könyökét a medence oldalfalához, hogy telibe találta azt a bizonyos ideget, amit ugye mindannyian ismerünk. Az ideg persze begyulladt, a műszerek ennél többet (például szakadást) nem mutattak ki, de Kicsi ujjai zsibbadnak, olykor labdát fogni sem tud rendesen, s ez így együtt nem a legjobb ómen a délszláv védők elleni jövő heti közelharcok előtt. Sorsa még bizonytalan, s az, hogy Benedek Tibi előzetes jelzése ellenére nem hirdette ki hétfő este a görögországi tornára utazó 15 játékost, az vélhetően éppen a "Kicsi-ügy" átgondolásának kényszerével magyarázható.



Ami az Universiade-csapatot illeti, Vincze Balázs fiai meglepően jól tartották magukat, s nem is a 7:7-es döntetlen, hanem a mutatott játék és elszántság az, ami nagyon biztató.

Kedden Benedek Tibor utazó csapatot hirdet.


Kétkapuzás az Universiade-válogatottal (Császár-Komjádi, 2013.06.24.)

VLV-VIDEÓK:

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Szervusz, Tibor. Volt alkalmam egy estét itt veletek tölteni, én elfáradtam nagyon abban, hogy néztem. Te mennyire voltál megelégedve az eddigiekkel, illetve ezzel az edzőmeccsel, amit az Universiade csapattal játszottatok?

- Nagyon nehéz napon vannak túl a fiúk. Kicsit úgy érzik mintha péntek lenne, nem hétfő, mert hát lehet hogy egy kicsit túlzásba estem ma, de azt gondolom, hogy ez az egyik legnehezebb hét. Így is terveztem, hogy ez legyen, a vége a görögországi torna, ami hát a "cseresznye a tortán", de hát ez a feladat most. El kell hogy fáradjanak, fizikálisan föl kell hogy jöjjenek, hogy aztán majd a világbajnokságon minél jobb állapotban legyenek. Ezt az áldozatot most meg kell hozni. Ennek része volt ez az Universiade-csapat elleni kétkapu, ami tényleg egy harcos, jó mérkőzés volt. Abszolút a céljainkat szolgálta. Egy kicsit más taktikát játszik az Universiade-válogatott, mint úgy általában a többi csapatok. Azonnal zónáztak, még a széléről is, meg néha fenn maradt a center, nem jött vissza, úgyhogy ezekhez alkalmazkodnunk kell, legalább gondolkozni kell, én örülök az ilyen helyzeteknek. Amikor fáradtan jól tudunk gondolkozni, az már egy nagy előrelépés.

- Úgy volt hogy esetleg ma este elmondod az utazó csapatot. Nem tudom, ez hogy áll.

- Áltoltam holnapra. Szerettem volna ma már eldönteni, már csak a repülőjegyek miatt is, de még aludnom kell egyet rá. Most már napok óta formálódik, de mindig valami közbejön, úgyhogy nem tudom még ma este eldönteni, de holnap már megfogom mondani. Az biztos, hogy 15-en fogunk utazni a görög tornára.

Köszönöm szépen és akkor várjuk a névsort.

(Lejegyezte: Danna)

VINCZE BALÁZS a vlv-nek:

- Szervusz Balázs. Most ért véget a kétkapuzás a felnőtt válogatottal. Nagyon jól tartottátok magatokat, volt aki azt mondta közületek, hogy örülhet a 7:7-nek a válogatott. Hogy értékeled először ezt a meccset?

- Örülök én is, hogy jól tudtuk tartani magunkat. Nyilván ez ilyen "pünkösdi királyság", legalábbis a magyar felnőtt válogatott ellen, de egy lehetőségünk volt ezen a felkészülési időszakon játszani velük, ez meg ez a mai volt, úgyhogy örülök neki. Azt mondtam a fiúknak, hogy le lehet vonni ezekből következtetéseket, de leginkább azt, hogy dolgozni kell tovább és nem elszállni ettől a jó játéktól.

- Hogy értékeled a felkészülés eddigi menetét, helyzetét? Milyen lesz a csapat? Látsz-e már valamit előre?

- Most, ezután a mérkőzés után ugye nagyon optimistán lehet nyilatkozni. Ugyanakkor továbbra is azt mondom, hogy a többi csapat keretét még nem ismerjük, ne tudjuk, hogy milyen játékosokkal, hogy állnak föl. Valószínűleg az első két-három nap lesz majd, amin fel lehet mérni az ellenfeleket, hogy kik és milyen csapattal érkeztek és várhatóan mire lesznek képesek. Egész addig nem is szeretnék foglalkozni ezzel. Szeretném egyre jobban mind fizikálisan, mind taktikailag, technikailag felkészíteni a csapatot. Ugye egy hosszú időszak vár majd ránk ott Kazanyban, amben, én úgy gondolom, hogy ennek a 13 játékosnak és hozzáveszem magunkat is Becsey Petivel, vagy nem volt részünk, vagy nagyon rég volt részünk, hogy több mint két hét legyen távol itthontól, egy versenyen. Nyilván ezen a mai mérkőzésen mutatott játék az azt mondatja velem, hogy eddig jó a döntés. Egy dolog lesz nagyon fontos, hogy meglegyen a megfelelő összhang. Még akkor is megmaradjon, hogyha nem folyamatos győzelmekkel tudunk részt venni a tornán. A lényeg hogy az egyenes kieséses szakaszban eljussunk a legjobb négy közé és hogy ott a mindent eldöntő mérkőzéseknek maximális elszántsággal és felkészültséggel tudjuk nekilátni.

- Köszönöm szépen és további jó felkészülést!

(Lejegyezte: Danna)

DR. GÁBOR ANTAL a vlv-nek:

 - Tóni bácsi, üdvözöllek a Komjádiban. Most fejeztük be Tiborral a beszélgetést, és elmondta, hogy még egy napot aludnia kell, és hát gondolom, hogy itt azért az egészségügyi problémák is közrejátszanak az utazó csapat kijelölésében, illetve hát egyre több a munkád. Nem tudjuk, mi van Danival, milyen remények vannak, először róla beszélj, légy szíves, néhány mondatot.

- De jó, hogy Tibinek csak egy napot kell aludni, nekem többet! Tulajdonképpen két sérültünk van. Összességében egyik sérülés sem nagyon komoly, csak nagyon sokáig tart. Dani körömpercéből az ín kiszakított egy darab csontot, amit vissza kellett tenni a helyére, drótokkal meg van tűzve az ízület, hogy ne mozduljon el. Elviekben a rögzítés ideje hat hét. Utána lenne a fémeltávolítás, majd utána jönne az utókezelés, tehát ez egy hosszadalmas procedúra.  Lehet, hogy lehet rövidíteni ezen az időponton, de én még mindig egy kicsit szkeptikus vagyok abban, hogy Dani a világbajnokságra felépül úgy, hogy az jó is legyen, és kockázatot ne vállaljon. Kis Gabi ugye a tavalyi gerincsérülése után, meg a tavaszi mellkas-sérülése után, most megint egy kis gondot okoz nekünk. Egy banális mozdulattal medence szélébe beütötte a könyökét, és nagyon jól tudjuk, hogy ott a belső oldalon van egy ideg, amit ha megnyomunk, akkor jajgatunk, hát ő odacsapta az uszoda széléhez. Maga az ideg megzúzódott, az MR, meg az egyéb vizsgálatok alapján ez derült ki. Ez biztos, hogy meg fog gyógyulni, talán még rövidebben is, mint Danié, de hát kellemetlen, mert zsibbad a kisujja, meg a mellette lévő ujj.

- A többiek rendben vannak? Legalább ezt erősítsd meg!

- A többiek rendben vannak, hál’ istennek. Ma este fél tízkor mindenki jól van, őrajtuk kívül.

- Köszönöm szépen, és jó gyógyító munkát kívánok!

- Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)