A sportág történetében soha - még egyszer: SOHA - nem lesz ilyen vacsora. Ennyi olimpiai aranyérmessel, ennyi világsztárral. Kemény Dénes vasárnap este szövetségi kapitányként elbúcsúzott eddigi "munkatársaitól".

És nem csak a játékosok, hanem a másodedzők, gyúrók, orvosok is ott voltak, miként a főszponzorok képviselői.

Kemény Dénes röviden, de kicsit meghatottan zárta le a korszakot, mindenkinek megköszönte az együtt töltött időt, a sikeres munkát, s nem csak a játékosoknak, hanem azoknak is, akik a stábban, szponzorként vagy más módon járultak hozzá a sikerekhez.

Példaként említett egy régi esetet. Az 1997-es sevillai Európa-bajnokság csoportkörében, a 7:7-es döntetlennel végződött magyar-spanyol meccs végén a helyi közönség percekig tapsolt egy embert. A teljesen üres "vendégszektorban" tökegyedül szurkoló férfi magyar zászlót lengetve "tombolta végig" a meccset, az ő teljesítményének szólt a spanyol közönség elismerése. Ez az ember most itt volt a vacsorán. Fejér Miklósról van szó, a rendezvénynek otthont adó óbudai Régi Sipos Halászkert étterem országos hírű főnökéről. Vízilabda iránti szeretetéről korábban mi is megemlékeztünk, nincs fontos esemény, hogy ne találkoznánk vele, valami egészen különleges körítés kíséretében.

Mikós bácsi nem kevésbé meghatottan állt fel, s emelte magasba azt a bizonyos sevillai magyar zászlót, amit azóta is féltett ereklyeként őriz. Mint mondta, most új korszak jön, de reméli és kívánja, hogy a jelenlévők érjenek el ugyanilyen sikereket, mint az elmúlt másfél évtizedben.

Ugyanezt mondta Martin György leköszönő elnök is, majd a csapat ajándékának átadásával az est protokolláris része véget is ért, a vacsora következett. A húsleves mellé külön tálban valamilyen madarat szervíroztak, egyben, természetesen megfőzött állapotban. Valaki megjegyezte a madáron lévő kis fekete golyócskák láttán, hogy a söréteket nem távolította el a szakács. Kemény Dénes segített: meg kell kóstolni: ha reped a fog, akkor sörét, ha nagyon erős, akkor bors.

Az asztalnál egymás mellett ülők beszélgettek, majd sorozatos helycserék után szinte "mindenki mindenkivel" csevegett kicsit. A végén csak Boldog karácsonyt és Boldog Új Évet kívántak egymásnak a részvevők, mintha elfelejtették volna, hol vannak. Hiszen a testhezálló elköszönés ez lett volna: Boldog Új Korszakot, magyar vízilabda!


Mobiltelefonnal készült fotók az estéről.