Szinte biztos, hogy a Primorac Kotor nem áll ki sem ma este, a Budva elleni, a montenegrói bajnokság szempontjából is fontos Jadranska Liga-mérkőzésre, sem pedig a kupadöntő visszavágójára. A pénztelenség ma már többeknek napi egzisztenciális problémákat okoz, s úgy tűnik, betelt a pohár. A csapat fele azonnal bedobná a törülközőt, a másik fele a Vasas elleni győzelemmel búcsúzna... Kállay Márk és Steinmetz Ádám eddig nem tapasztalt részletességgel számol be a vlv-nek a kotori helyzetről.

A Primorac Kotor játékosai és a csapat két edzője hétfőn megbeszélést tartott, s ezen kompromisszumos megoldásként az a megoldás körvonalazódott, hogy a csapat ne álljon ki a Budva elleni mai Jadranska Liga mérkőzésre és a szintén a Budva ellen, január 15-én esetékes kupadöntő-visszavágóra (az első találkozón, Budván a Primorac kétgólos vereséget szenvedett, tehát van esélye az otthoni visszavágón megszerezni a kupát), ugyanakkor kísérelje meg a Vasas elleni győzelemmel kiharcolni az Euroliga negyeddöntőjébe jutást.

Végleges döntés ma, nap közben, egy újabb megbeszélés keretében születik.

KÁLLAY MÁRK a VLV-nek:

- Az Euroligára keményen készülünk, de az nem működik, hogy strucc módjára bedugjuk a fejünket a homokba, és úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Megpróbáljuk felhívni a helyiek és az ország figyelmét arra, hogy milyen nagy jelentőséggel bíró csapatról van szó Montenegró európai megítélése szempontjából is. A jó összkép megtartásához (már ami a sportot illeti, de beszélhetnénk az EU-s csatlakozási próbálkozásokról is) igen sokat számít, ha létezik egy ilyen múlttal és potenciállal rendelkező csapat. Építkezni mindig nehezebb, mint rombolni..., ki tudja mikor áll össze még egy ilyen mentalitású team. Legalábbis a munkát és a szándékot tekintve. Persze ennyi idő után természetes, hogy csökken a lelkesedés.

- Mik a lehetőségeitek, ki segíthet?

- Az elnöknek kellene elsősorban segítenie, hiszen ő vállalta fel ezt az évet, nagyrészt mindenki miatta írt alá. A magas pozícióban lévő embereknek nagyobb a felelősségük is.

- És ő mit mond?

- Konkrétumot nem sokat, egyelőre kivár.

- Mire vár??

- Szerintem igényelné mások segítségét is, és így próbálja felhívni a problémára a figyelmet. De az a gond, hogy nem igazán jelentkezik városi, állami támogató. Pedig ha tudnánk valami konkrétabbat a jövőről, nekünk is könnyebb lenne.

- És most gondolom, mindenkinek az a dilemmája, hogy ha otthagyja az egészet, akkor bukott mindent... Nem? Mert elvileg indokolt a szerződésbontás, jogi probléma nem lehet belőle.

- Indokoltnak indokolt lenne, de mivel itt sportemberekről van szó, akik többek között az eredményességért és a játékért csinálják. Ezért mindenki halogat egy ilyen súlyos döntést. Ugyanakkor bármikor megtörténhet, hogy elszakad a cérna.

- Jó, de miből vesztek kaját?

- :-)

- Komolyan kérdezem...

- Azt tudom, hogy 1,20-ért lehet sajtos, vagy húsos bureket kapni... Remélem, erre még mindenkinek futja, komolyan...

---

STEINMETZ ÁDÁM a VLV-nek:

- Nem tudom, mi lesz, most tartunk ott, hogy kezd kiborulni a bili. Edzői kérésre most az a helyzet, hogy a Vasas-meccsig rendesen, maximálisan odafigyelve edzünk, azt a meccset mindenképpen meg szeretnénk nyerni. A győzelemmel meglenne a továbbjutás, de hogy utána mi lesz, hogy lesz, az nem világos.

Valóban komoly pénzügyi gondokkal küzd a klub, az elnök tavaly októberben kiszállt, s még a tavalyi évről is maradtak tartozásai, ahogy én tudom. Ráadásul nem írta alá a dokumentumokat, úgy mondott le, hogy hivatalosan nem adta át a klubot, viszont az anyagi kötelezettségeket sem teljesíti. A levegőben lóg az egész, nem lehet tudni, hogy kié az egyesület. Elvileg a városé, tőlük most nemrég kaptunk valamennyit, mert Karácsony előtt már olyan
volt a helyzet, hogy a fiatalabb, kisebb jövedelmű játékosok zsebében nem volt 20 euró ebédre. Olyan szintű és olyan régóta tart ez a pénztelenség, hogy az szörnyű. A város próbálkozik, de a decemberi juttatás csak átmeneti megoldást jelentett, s csak arra volt jó, hogy elhúzódjon az agónia. Hétfőn volt egy és negyedórás megbeszélést tartottunk, s hajszálon múlt, hogy a végén összepakoljak és jöjjek haza. Nem csak én, mindenki. De szerencsére az edző a sarkára állt, próbált ránk hatni, azt kérte, hogy a Vasas-meccset még csináljuk meg. Ebbe belementek a játékosok, de hát..., elég megosztott a társaság. A csapat fele játszani akar, bármi áron, a másik fele meg nem annyira, őket kevéssé motiválja az eredmény. A Jadran Ligában is jól állunk és előttünk a kupadöntő visszavágója. Most ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy egyik mérkőzésen sem fogunk játszani és többek szerint a Vasas ellen sem kellene vízbe szállnunk. Ugye ez egy módja annak, hogy a problémáinkra felhívjuk a figyelmet itt Kotorban és egész Montenegróban. Természetesen az országban mindenki tudja, hogy miről van szó, hiszen tele vannak ezzel hónapok óta a lapok, de valahogy senki sem veszi komolyan. Abban egyébként egyetértünk, hogy valamit tennünk kell, de az én véleményem az - és szerencsére azért vannak a csapatban többen, akik ezt vallják -, hogy nem szabad sztrájkolni.

- Ha esetleg továbbjuttok az Euroligában, a ti elképzelésetek, reményetek szerint ez hozzájárul a helyzet rendeződéséhez? Tehát van olyan motiváció, hogy a legjobb nyolc közé jutás esetén nem legyinthet rátok senki, hogy úgyis kiestetek?

- Nem biztos az, hogy egy jó eredmény hatására megérkeznek a szponzorok és megoldódnak a problémák, de bajt nem okoz, csak előnyünkre válhat, ha játszunk és nyerünk. Mert azért kupagyőztesnek lenni és zsinórban négy éven át bejutni az Euroliga legjobb nyolc csapata közé, egy ilyen kisvárosnak óriási dolog. Jelenleg még névadó szponzorunk sincs, s egy újabb siker esetén talán könnyebb lenne támogatót találni - akár már erre a szezonra. Most megy a kapkodás, látom, hogy a vezetők próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, de sajnos mi sem vagyunk egységesek. A csapatból többen úgy gondolják, hogy most kell erősebb pressziót gyakorolni a klubra, mert utána talán már késő lesz. Nincs meg mindenkiben az eredmények iránti motiváció és sajnos, ha nem vagyunk egységesek és a csapatból kiesnek kulcsjátékosok, akkor fontos mérkőzéseket nem fogunk tudni megnyerni. Nagyjából úgy lehet leegyszerűsíteni, hogy a fél csapat akar játszani, a másik fele hagyná az egészet a fenébe.

- Akkor ti Márkkal tehát a játék folytatása mellett vagytok?

- Igen. Úgy véljük, hogy végig kell játszani ezt a szezont bármi áron, hiszen arra már nincs lehetőség, hogy más klubba menjünk, viszont arra van, hogy a Primoraccal komoly eredményt érjünk el. Erre figyel a vízilabda-világ is és ez később mindannyiunknak a javára válhat, illetőleg a Primorac érdekét is szolgálja. Nem szabad megengedni, hogy egy ilyen múltú klub csak úgy tönkremenjen. Arról nem is beszélve, hogy ha most nem állunk ki mérkőzésekre, komoly büntetést kockáztatunk, s ebből is adódhatnak további problémák. Elképzelhető, hogy játszani fogunk szerdán este, de jelenleg nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem. Megbüntethetnek, vagy akár ki is zárhatnak minket. Az Euroligában ugyanez a helyzet; a Vasas-meccsen szinte biztosan játszani fogunk, de ha továbbjutunk és nem állunk ki, akár évekre eltilthatják a nemzetközi szerepléstől a klubot. Ezzel kockára tesszük azoknak a játékosoknak a jövőjét, akik fiatalok, s itt maradnak, mert nem tudnak eligazolni.

Sajnos nem mindenki gondolkozik felelősségteljesen, de rohadt egy dolog, hogy az ember tényleg megfeszül napi két edzésen, a teljesítményét pedig nem honorálják anyagilag. Nagyon kellemetlen. Hál, Istennek ezzel nem sokszor találkoztam eddigi pályafutásom során és még mindig bízom abban, hogy meg fognak oldódni a problémák. Nem szabad elveszíteni azt a szimpátiát, amit megszereztünk az évek során és ezért nem szabadna sztrájkolni, meccseket kihagyni, hanem menni kellene tovább és csinálni. Erre most úgy látom, hogy a Vasas-meccsig van lehetőség, s valami csodának kellene történnie, hogy utána folytatódjon a dolog. Ettől függetlenül büszke vagyok a csapatra, mert ez a harmadik szezonom és folyamatosan ilyen problémákkal néztünk szembe, de kibírta mindenki különösebb konfliktus, negatív következmény nélkül. Nagyon büszke vagyok erre. Tényleg elmentünk a legvégsőkig, remélem, hogy fogjuk tudni folytatni, de ha nem, azt is tudomásul kell venni. Engem sportolóként motivál a siker még akkor is, ha egy külföldi csapatért kell hajtanom, de igazából akkor van értelme ennyi energiát belefektetni, hogyha az ember a sikerek révén vissza is tud kapni valamit anyagilag is. Csekély esélyt látok a megoldásra.

- Összefoglalom: a Budva elleni, most következő két fontos meccsre valószínűleg nem álltok ki, de a Vasas ellen mindenképpen.

- Igen. Úgy tűnik. Egy hónappal ezelőtt voltak legutóbb komoly edzéseink, most nagyon keményen edzünk, korrektek a játékosok, úgy látom, hogy amit megbeszéltünk, azt tartják. Ez persze nem garancia a sikerre, de azt mondom, hogy ha rendesen felkészülünk, akkor hazai pályán jó esélyünk van legyőzni a Vasast. Az más kérdés, hogy ez a győzelem továbbjutást jelent, viszont mi értelme van, ha utána nem fogunk tovább játszani. Ezt nyilván sokan megkérdezhetik, de hát egyelőre ez a helyzet, megpróbáljuk megcsinálni. Annak nincs értelme, ahogy az utóbbi időben edzünk és játszunk. Jó példa erre a Szeged elleni mérkőzés, amit több góllal meg kellett volna nyernünk és a végén örülhettünk a döntetlennek. Nekem személy szerint is egyre nehezebb ebben a motiválatlan közegben játszani, s az edzőnkön is látom, hogy nagyon megviselik a fejlemények, a Szeged ellen már nem is tudta uralni a helyzetet.

- Hogyhogy?

- Olyan dolgok történtek, amik az elmúlt két és fél évben megengedhetetlenek voltak és nem tudott ezeknek gátat szabni. Ő maga is bevallotta, hogy egyáltalán nem érezte magát a csapat edzőjének. Játékosok vesztek össze, lélektelen volt a játék, csak mentek el a negyedek, kapaszkodott a Szeged, nem tudtuk őket leszakítani magunkról. Azt vártam, hogy valahogy felrázza a társaságot, de semmit nem tudott csinálni. Kétségbeejtő volt.

- Gondolom, nem foglalkoztat még a kérdés, hogy ha január végén befejeződik a Primorac szereplése, akkor milyen lehetőségeid vannak?

- Nem tudok máshova elmenni, hiszen nincs átigazolási időszak. Két variáció létezik: vagy hazamegyek Magyarországra és gyakorlatilag nem csinálok semmit vagy itt maradok és játszom tovább azokkal a játékosokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én, végigjátsszuk becsülettel a szezont, tudva, hogy sem az itteni bajnokságban, sem az Euroligában nincs esélyünk. El fog jönni a pillanat, amikor szerintem a fél csapat be fogja dobni a törülközőt, a másik fele pedig folytatja majd. A csapattársaim ismerik a véleményemet, tudják, hogy a szezon végéig játszom és ha akkor még tartozik a klub, akkor fogok olyan lehetőségekhez nyúlni, amelyek segítségével a tartozást behajthatom. Addig már csak azért sincs értelme ilyesminek, mert ez egy újabb komoly procedúra, aminek a vége még az is lehet, hogy már arra se lesz pénze a klubnak, hogy elutazzunk a vidéki mérkőzésekre vagy megrendezzük a hazai meccseinket.

- Megbántad, hogy nyáron oda szerződtél?

- Ez nehéz kérdés. Végül is, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor nyilván nem jövök ki. De azért ezt előre nem lehetett látni, nyáron úgy nézett ki, hogy kerek lesz a történet. Ettől függetlenül, ha akkor a Vasas egy kicsit előbb keresett volna meg, akkor most biztosan a piros-kékeknél játszanék.