Mátyás Zoltán klubot vált. A napjait a válogatott kerettel töltő védő a Népligetből a Kőér utcába költözik, méghozzá két esztendőre. A váltás okairól, a válogatott felkészülési munkájáról, esetleges „londoni álmairól” kérdeztük a játékost.

- Két évet töltöttem a Ferencvárosban - ellentmondásos időszak volt. Az első esztendő nagyon jól sikerült, akkor kerültem be a válogatottba is, ezért mindenképpen sokat köszönhetnek a Ferencvárosnak. A második év sajnos nem olyan lett, mint amilyet szerettünk volna. Somossy Józsefet, akivel én nagyon jó munkakapcsolatban voltam,  a szezon elején leváltotta a vezetőség és bár az őszi szezon jól sikerült, sajnos végül a jó játékerőt képviselő csapatunk nem tudta kihozni magából azt a teljesítményt, amire szerintem képes lehetett volna. Az idény végére elég rossz hangulat alakult ki a csapat háza táján és már hallani lehetett a hangokat, hogy változások várhatók, s a következő évre új edzővel vág neki a klub. Végül aztán úgy alakult, hogy én sem maradok tovább a IX. kerületben. A Honvéd nagyon korrekt ajánlattal keresett meg, amilyen jövőképet felvázoltak, az nekem nagyon szimpatikus volt. Nem vándormadár típusú játékos vagyok, de úgy éreztem, hogy a saját teljesítményem, a pályafutásom szempontjából jobb lenne váltani. Így végül elfogadtam az ajánlatukat. A szerződésem idén lejárt a Ferencvárosnál, elváltunk, augusztus 1-jétől két évig a Honvéd játékosa leszek. Annyit még szeretnék elmondani, hogy nem bántam meg, hogy két éve a Fradiba igazoltam, mert rengeteg tapasztalatot szereztem és sok új embert ismertem meg. A csapattársaimmal nagyon jól kijöttünk. Mindenkinek köszönök mindent.

- Milyen lesz az új Honvéd? Mik azok a szimpatikus dolgok, amikre utaltál?

- Úgy érzem, a csapat nagyon jó egyvelege lesz a rutinosabb és a fiatal játékosoknak. Hosszabb távon reális az előrelépés lehetősége, ami, megmondom őszintén, kicsit hasonlít is ahhoz, amit két évvel ezelőtt a Ferencvárosnál terveztek. Ez a fajta stratégia akkor is tetszett nekem. Van egy terv, évről évre lehet előrelépni, egyre magasabbra tenni a lécet és ez nekem szimpatikus. Bízom benne, hogy sikeresen megvalósul ez a hosszabb távú folyamat, jobban, mint a Fradinál.

- Szakmailag hogy alakul a szerepköröd, ugyanazt fogod csinálni, mint eddig?

- Elsősorban nyilván a védekezés problémáinak stabil megoldása lesz a feladatunk Gór-Nagy Mikivel, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Szerencsére maradnak sokan a tavalyi csapatból, de több érkező is van, ezt a társaságot azért még össze kell gyúrni. Nyilván kísérletezni is kell, hogy milyen variációs lehetőségek működnek a legjobban. Ilyen részletekbe egyelőre nem tudtunk belemerülni, ez őszre marad, mert hát a csapatból többen is tagjai a válogatott keretnek, tehát elvileg majd csak szeptember vége felé fog összeállni a teljes társaság.

- Éveken át hangosan hiányoltak téged a szurkolók a válogatottból, amikor még a Vasasban játszottál. Ha jól emlékszem, már a bajnoki cím is megvolt, mégsem jutottál be a keretbe. Mintha már a közvélemény is lemondott volna rólad, aztán mégis megjött a meghívó, most pedig már hosszabb ideje kerettag vagy. Hogy vélekedsz erről a „kései karrierről”?

- Igen, ez egy érdekesség, már én is többször gondolkodtam rajta. Elég ritka dolog, hogy valaki 28-29 éves korában kerül be életében először a válogatott keretbe, de igazából nem akarok foglalkozni ezzel. Mint minden játékos, természetesen én is nagyon vártam a meghívót. Aki elkezdi ezt a sportágat és komolyabb szinten űzi, nyilván az álma az, hogy egyszer bent legyen a válogatottban. Nekem ez most adatott meg. Igyekszem minél jobban megfelelni az edzéseken, a felkészülési mérkőzéseken, hátha sikerül bekerülni egy világversenyre utazó csapatba. Talán annyiból még jó is ez így, hogy jó pár év rutinnal a hátam mögött tudok nekivágni a feladatnak és talán hasznosítani tudom a tapasztalatokat az edzéseken és a felkészülési mérkőzéseken.

- Most már azért hosszabb időt töltöttél a válogatott keretében. Milyen ott a hangulat, mi az, ami más az ott elvégzett munkában, mint amikor a klubotokban vagytok?

- Szerencsére a hangulat tényleg nagyon jó, oldott és mindenki jól érzi magát, amellett, hogy nagyon komoly szakmai munka folyik. A különbség talán az, hogy időtartamban sokkal hosszabbak az edzések, fokozott koncentrációt igényel, hogy a hosszú foglalkozásokat az ember minél jobban végig tudja dolgozni. Sokkal több edzőmeccs, felkészülési mérkőzés van, hiszen a klubszezonban a munka a hétvégi bajnoki vagy nemzetközi  meccsekhez igazodik, most viszont tízhetes a felkészülés, amelynek során a kemény, fizikailag megerőltető edzések mellett kétkapuzások is vannak, nem is kevés. Ezeken pedig  teljesítenie kell az embernek, hiszen itt tudja meggyőzni a kapitányt arról, hogy neki helye van az utazó csapatban…

- Hogy látod az esélyeidet?

- Az ilyen latolgatás nem szerencsés. Egy dolog, hogy én mit gondolok, s megint más, hogy hogyan látja a kapitány. Az első edzés előtt azt kérte tőlünk Dénes, hogy mindenki száz százalékosan tegye oda magát, hajtson. Azt mondta, szeretné, hogyha versenyszellem jellemezné az edzéseket, mert ő úgy érzi, hogy ebből a keretből bárki bekerülhet az utazó csapatba. Én azóta igyekszem ehhez tartani magam és megtenni mindent, hogy majd úgy ülhessek a tornateremben a kerethirdetéskor: mindent elkövettem annak érdekében, hogy ott legyek az utazó csapatban.

- Lehet, hogy most olyan dolgot kérdezek, amiről nem szívesen beszélsz. Megfordul-e a fejedben a londoni olimpia? Ezzel szándékosan nem akarsz foglalkozni, vagy néha azért álmodozol erről?

- Mindenki álmodozik. Amilyen a magyar vízilabda régmúltja és közelmúltja, azt hiszem, természetes, hogy megfordul minden játékos fejében, de ezek tényleg csak ábrándozások. Pontosan tudom, hogy megvannak a fokozatok, amiket teljesíteni kell, tehát nyilván ahhoz, hogy a londoni olimpiára kikerüljön az ember, a mostani zágrábi Európa-bajnokságra, aztán a jövő évi sanghaji világbajnokságra minimum be kell kerülnie a csapatba. Utána lehet azon gondolkodni, hogy reális esély van-e a tagságra a londoni olimpiai keretben. Ez nagyon távoli dolog, még akkor is, ha már csak két év van az olimpiáig. Nem foglalkozom ilyesmivel, most az a célom, hogy ezen a nyáron jól teljesítsek és sikerüljön az Európa-bajnokságra kikerülni. Utána jöhetnek a következő feladatok és lépcsőfokok.

- Köszönöm a beszélgetést!