A kétszeres olimpiai bajnok kapus a Margitszigeten harcol azért, hogy a válogatott tagjaként újabb sikereket érhessen el, de közben már szisztematikusan készül a sportpályafutás befejezése utáni életre is. Az ellenfelek számára első hallásra kedvező hír, hogy Pista testmagassága a nyári szünet alatt 10 centiméterrel csökkent - de ezt azért nem kell teljesen komolyan venni.

- Letettem a második államvizsgámat! Ez azt jelenti, hogy befejeztem a master szakot, ami egyetemi képesítést ad. A TF-en megszerzett sportmenedzseri diploma után a Corvinus Egyetem és a TF közös kétéves sportmenedzseri képzésében vettem részt. Ennek mostani befejezésével a Magyarországon megszerezhető legmagasabb sportmenedzseri végzettséggel büszkélkedhetem.

- Mitől volt különleges ez a képzés?

- A Corvinus és TF tanárai oktattak minket, ami azt jelenti, hogy a tananyag gazdasági részét corvinusos oktatóktól sajátíthattuk el, ami önmagában megfelelő garancia ahhoz,  hogy tekintélyes képesítést ad ez a szak.

- Most akkor mi vagy?

- Egyetemi végzettségű sportmenedzser vagyok. Magyarországon ez volt az első ilyen kurzus.

- Hányan voltatok?

- Huszonhatan indultunk, huszonketten maradtunk és tizennyolcan államvizsgáztunk most le.

- Gratulálok! Hol láthatjuk a nevedet a jövőben a Honvéd összeállításának első helyén kívül?

- Megmondom őszintén nagyon szeretnék sportvezető, sportdiplomata lenni. Nem biztos, hogy szorosan a vízilabdához kapcsolódva, de mindenképpen a magyar sportért szeretnék dolgozni. Az egész játékospályafutásom arról szólt, hogy dolgozni kell az eredményekért, most ezt szeretném majd más szinten tenni, segítve, hogy javuljanak a körülmények és ennek hatására az eredmények is. Az ember nem csak a saját teljesítményére lehet büszke, hanem mindarra, aminek valamilyen módon részese. Ezért szerintem szép feladat és egyéni sikerélményt is hoz a magyar sport eredményességéért dolgozni.

- Milyen szerepet tudsz elképzelni magadnak?

- Azt már biztosan tudom, hogy nem edzőként szeretném folytatni a pályafutásomat az aktív sportolás befejezése után. Sportdiplomataként, sportvezetőként pedig szerintem nem csak a hagyományos út kínálkozik, vagyis az állami, illetőleg a sportmozgalmi, esetleg sportegyesületi státusz. El tudnék képzelni olyan feladatokat is, amelyek egy nagy sportszergyártó cég berkein belül adódnak.

- Mi a következő lépés a felkészülés terén?

- Jövőre szeretnék angolból és spanyolból nyelvvizsgát tenni, felső C-t. A szlovák és a magyar mellett olaszul is elpötyögök, az angol és a spanyol jobban megy. A szlovák miatt sok nyelvet, a horvátot, a szerbet, az oroszt is tudom használni. Ha megvan a papírral is igazolt nyelvtudás, akkor (egy év múlva) elkezdem a PhD-t, amihez már kellenek idegen nyelvű publikációk, illetőleg fordítások is.

- Milyen témát választasz?

- Nagyon érdekel, hogy a nagy sportszergyártóknak (Nike, Adidas, Arena,  Speedo) milyen a hozzáállása a világcsúcsokhoz A sportolók teljesítménye ösztönzi-e a őket arra, hogy olyan eszközöket gyártsanak, amivel még jobbak lehetnek az eredmények vagy esetleg fordítva történik, a sportszergyártó korszerűsíti a termékeit és ez segíti hozzá a világ legjobbjait a már-már hihetetlennek tűnő eredmények eléréséhez. Szóval szerényen azt mondhatom, hogy „a tyúk vagy a tojás volt-e előbb?” problematikáját szeretném vizsgálni. Mindez azért érdekes, mert a válasz további kérdéseket vet fel, például azt, hogy a multicégek számára a legnagyobb sportolók egyszerű reklámhordozók, vagy a sport általános fejlődése ma már elválaszthatatlan a sport világához kapcsolódó technológia folyamatos korszerűsítésétől?

- De még azért vízilabdázol is ha jól tudom... :-)

- Igen, jelenleg ez a fő feladat. A PhD-képzés minimum három év és azt egy év múlva kezdem el. Ez még azért odébb van.

- Hűséges maradtál a Honvédhoz, mint sok csapattársad – ráadásul azt is tudni, hogy a korábbinál kedvezőtlenebb anyagi feltételeket vállaltatok.

- A vezetők olyan csapatot raktak össze, amelynek szerintem reális célja a legjobb négy közé jutás. Nekem egyetlen feltételem volt, amikor leültünk tárgyalni: olyan csapatban játszhassak, ahonnan van esélyem bekerülni a válogatottba. Ezt biztosítottnak látom. Nagyon jó lesz a csapat, szerencsésnek tartom az igazolásokat, dicséret illet mindenkit, aki tett ezért. És itt nem csak a vezetőkre gondolok, hanem az ide igazoló játékosokra és az itt maradókra is, mert nagyon lojális volt mindenki, az újak tényleg ide akartak jönni, azok pedig, akik a kedvezőtlenebb feltételeket is vállalták, határozottan maradni akartak! Nagy dolognak tartom, hogy sikerült elérni: ne csak a pénz számítson, hanem az is, amit együtt csinálunk és az eredmény. Azt gondolom, hogy ennek pozitív hatása hamarosan megmutatkozik majd.

- Mi újság a Margitszigeten?

- Nagyon jó kis edzések vannak. Már kétkapuztunk is. Az elmúlt héten nem volt mindenki száz százalékos formában, kell egy kis edzés még, de ha ilyen elszántsággal folytatjuk, akkor azt gondolom, hogy jó edzettségi állapotban leszünk, amikorra kell. A szokásos nagyon hosszú edzések folynak, rengeteg munkával és a héten végre először kisütött a nap is. Szerintem sokan meg is égtünk, mert korábban csak esett, nem voltunk hozzászokva, a napsütéshez. Jó lenne, ha maradna a jó idő, nem pedig úgy kéne felkészülni, hogy folyamatosan fázunk és szakad a nyakunkba az eső. Nem zavaró, de azért kellemetlen, ha fúj a szél és esik az eső, főleg, hogy lassan július van.

- Milyen a hangulat a kapusok között? Sajátos helyzetben vagytok, hiszen a keretnek ez a része „elkülöníthető”, az EB-re csak két kapust lehet nevezni, tehát a most készülők fele biztosan ki fog esni. A hangulatotokat, a közös munkát ez mennyire befolyásolja?

- Amióta én itt vagyok a csapatnál, egyáltalán nincs ilyesfajta belső harc, ami negatív irányba vinne bárkit is. Sőt, azt mondom, hogy egymást még segítjük is. Párban vagyunk az edzéseken, nem mászkálunk el egymástól. A súlyzóknál, Zala Gyurinál is úgy vagyunk, hogy kapus kapussal edz, nem pedig mezőnyjátékossal. Általában egymás között is cserélünk. Jó csapatot alkotnánk így négyen, de ez sajnos nem lehetséges. A két legjobb fog kikerülni, ebben mind a négyen biztosak vagyunk és szerintem a kimaradókban nem marad tüske. A sport mindig egészséges verseny és azt gondolom, hogy ehhez mi hozzá is vagyunk szokva. Mindenki maradt már ki és mindenki volt már válogatott, átéltük tehát ezt is, azt is.

- Végezetül: mi volt számodra a leginkább emlékezetes a rövid nyári szünidőből?

- Kilenc napot töltöttünk New Yorkban. Városnézés volt reggeltől estig, körülbelül 10 centit lesétáltunk a lábunkból. Mindent megnéztünk, amit ennyi idő alatt lehetett, rengeteg képpel jöttünk haza. Küldök is nektek ízelítőként fotógalériába való képeket!

- Köszönjük szépen és további jó munkát kívánunk a válogatottnál!