A római eredmény nem nevezhető tragédiának, de azt sem lehet mondani, hogy jól jött volna - válaszolta a riporter  kérdésére Kemény Dénes szövetségi kapitány szerdán reggel a Napkelte műsorában. A beszélgetés során árnyaltabbá tette a képet, s azt is elmondta, voltak jelek a felkészülésben, amelyeket most utólag már úgy értékel, talán erélyesebbnek kellett volna lennie. A kapitány egyetértett Gyárfás Tamás megjegyzésével, miszerint a fiatalok még nem tudták átvenni a válogatottságtól visszavonult nagy elődök szerepét.

A kapitány úgy fogalmazott: akkor lenne tragédia az ötödik hely, ha a negyedöntőn 2:5-ről nem tudtunk volna visszajönni a meccsbe, hanem sima 3-4 gólos vereséget szenvedünk.

- Kár érte, inkább azt mondom, és nekem mindenképpen nagy csalódás, mert aki látta a meccset, az látta, hogy mennyire kevés hiányzott ahhoz, hogy bekerüljünk az elődöntőbe, ott pedig aztán bármi lehetett volna, mint az eredmények is mutatják.

A kapitány önkritikát gyakorolt a tekintetben, hogy a felkészülés időszakában túl türelmes volt, amikor látott olyan jeleket, "hogy még mindig a pekigi győzelem 'érintehetetlensége' van egy-egy játékos fejében" és esetleg durvábban, határozottabban kellett volna beavatkoznia. Úgy gondolta, hogy ezek a dolgok a kellő pillanatban - ahogy a korábbi években - a helyükre kerülnek.

- Sajnos semmi sincs következmények nélkül, hogyha valaki hétköznap firkál, akkor pénteken nem fog tudni szép dolgozatot írni. Voltak apróbb jelek, amelyeket észleltem, de nem tulajdonítottam ezeknek nagyobb jelentőséget. Nem azt mondom, hogy a negyeddöntőn a játékosok nem nyújtották a pillanatnyi maximumukat, csak azt gondolom, hogy ha nem volt szerencsénk egy-egy kapufánál (volt három-négy ilyen eset is, hogy az éléről kijött a labda), az nem véletlen. Voltak olyan szarvashibáink, amelyek abszolút nem  normálisak ezektől a játékosoktól. Úgy gondolom, hogy a szerencse most nem állt mellénk, s talán azért, mert bizonyos dolgokat a megelőző hetekben végezhettünk volna nagyobb alázattal. A játékos olyan, mint az áram, a gyengébb ellenállás felé megy. Ha úgy érzi, hogy ez még elmegy az edzésen, a gyakorlás háromnegyedét megcsinálja nagy odafigyeléssel, az egynegyedét pedig inkább a hangulatot feldobva, viccelődve. Amire egyébként szintén szükség van egy edzésen, de hogyha az arányok nem az alázatot mutatják, akkor a kapufa éle is "elfordul tőlünk". És ebben biztos, hogy hibáztam.

A korábbi kiegészítő emberek nem vették át a prímszerepet - vetette fel a riporter.

- Ez így van, ezt nekik meg kell tanulniuk - mondta a kapitány, hozzátéve, hogy a négyéves út elején többek között éppen ezért rögös az út. Más dolog ugyanis meghatározó emberként játszani a klubban és megint más a válogatottban, olimpiai bajnokként, de úgy, hogy ezt az olimpiai bajnoki címet az illető úgy szerezte, hogy bizonyos célfeladatokat látott el kiválóan, de még nem ő volt az egyik oszlop Pekingben.

- Valószínűleg van annyi büszkeség bennük és visszanézik a saját teljesítményüket - akár a statisztikát, akár a videófelvételeket, - és ez ösztönözni fogja őket arra, hogy e téren előrelépjenek, illetve még van egy fontos dolog: az, hogy valaki fiatalon, huszonévesen olimpiai bajnok lesz, nem azt jelenti, hogy már mindent tud a vízilabdáról. Nekik még rengeteget kell továbbra is tanulni.

A kapitány felidézte, hogy Benedek és Molnár Peking után bejelentette: végleg visszavonul a válogatottságtól. Varga Tamást szándékosan nem hívta be a keretbe. Bár az ő tudásával, tapasztalatával erőteljesebb lett volna a csapat, de ez esetben soha nem tudná meg, hogy mire képesek a fiatalok. "Ha úgy látom, hogy ezen múlik a londoni aranyérmünk, akkor hívom" - fogalmazott a beszélgetés során.

Kásás Tamásról Kemény Dénes elmondta: megállapodtak, hogy ezt az évet kihagyja, részben azért, hogy pihenhessen, részben az orrsövényferülésének "rendbe tétele" miatt. Jelenléte sokat számított volna, elsősorban a fiataloknak, s a kapitány reméli, hogy Kása jövőre vállalja a játékot.

Római piros lapjáról Kemény Dénes elmondta: azért kapta, mert már volt egy sárgája, amit a támadóidőt jelző óra elé állással "érdemelt ki". A piros viszont szerinte érdemtelen volt, mert egy befújt kiállításnál csak annyit jelzett az olasz bírónak, hogy az ítélet előtt már lejárt a támadóidő. "Zéró" - ennyit mondott és mutatta az órát, amely nullát jelzett.

A második meccsre szóló eltiltást azért kapta, mert a lelátóra száműve is folytatta az "edzői tevékenységet", bekiabált. Kemény Dénes megismételte azt a véleményét, hogy gólokat kaptunk bírói hibákból, s bár saját magunk is követtünk el hibákat, a továbbjutást így is hozhattuk volna, ha az olasz játékvezető "neutrálisan" vezeti a meccset.

Összefoglalóan a római szereplést a kapitány úgy értékelte, hogy a mutatott játék biztató, az említett figyelmeztető jelek problémáját mindenképpen meg kell oldani, nagy alázattal kell nekimenni a következő éveknek, s szerinte esélyesek leszünk a londoni olimpián.

VIDEÓ (M1 NAPKELTE):

Kemény Dénes a Napkeltében (2009.8.5.)