Kemény Dénest - a meccs utáni szokásos rövidke nyilatkozattal ezúttal nem beérve - hosszabban faggattuk az Ausztrália elleni mérkőzésről. Aki látta a meccset, nem csodálkozik, hogy igényünk támadt a megszokottnál bővebb értékelésre.

- Mit éreztél, amikor vége lett?

- Inkább bosszankodtam, mint örültem, hiszen a csoportelsőség igazából nem forgott veszélyben, mindenki tudta, hogy egy döntetlennel is csoportelsők leszünk, ha legyőzzük Kanadát. Tehát nekünk jó volt bármilyen győzelem, meg az X, és azért ahhoz, hogy kikapjunk, ott az utolsó másodpercekben nem egygólos vezetésnek, hanem döntetlennek kellett volna lenni, az pedig nem volt a második negyed közepétől soha többet. De hát nyilvánvaló, hogy egy ilyen kezdés után, s a támadásban mutatott teljesítményt látva az ember bosszankodik a mérkőzés végén, ha a csapat csak eggyel nyer.

- Mi okozta, hogy az ausztrálok fel tudtak zárkózni és végül azért izgalmassá tették a meccset?

- Egy darabig ugye hagytuk a legjobb lövőket lőni, azért tudtak kapaszkodni. Utána volt egy olyan időszak a harmadik negyedben, amikor bár kettős emberhátrányt is kivédekeztünk, nem igazán hagytak minket támadni. És az állandóan érkező emberfölényes ellentámadásokból azt hiszem kettő beakadt, a többit kivédtük. Egy időszakban tehát számolatlanul kapták az előnyt és az ilyen jó lövőkből álló csapat ellen nehéz dolog folyamatosan jól védekezni hátrányban.

Meg aztán olyan is volt, hogy kivédtük, de kivették a kezünkből a labdát és belőtték. Két-három gólt úgy kaptunk, hogy már egál volt és akkor valaki tőlünk nem ment a saját emberére, hát voltak ilyenek. Azt kell mondjam, hogy ha megnézzük az egész mérkőzés menetét, a jó támadójáték ellenére elöl a kezünkben volt a lehetőség, például Varga Dani esetében vagy ugye az ötméteresnél, ha ezeket belőjük, hamarabb eldőlhetett volna. Ennek ellenére a számokból egyértelműen látszik, hogy a kapott gólok száma magas, hát ez van.

- Összességében azért most elégedettséget lehet kihallani az értékelésedből.

- Ugyanis az imént elhangzottaktól függetlenül pozitívnak értékelem a mai napot. Nem keveredtünk bele egy negyeddöntőbe, ami akár egy nagyon nehéz meccs is lehetett volna. Mert mondjuk, ha például erre az Ausztráliával játszott meccsre gondolunk, ilyen erős csapatok vannak a másik csoportban is, jó, hogy a negyeddöntőt elkerüljük.

- Nem volt rajtatok egy kis pszichés teher, amiatt hogy megtudtátok a korábbi eredményt, a spanyolok sima győzelmét Montenegró ellen?

- Nem. Az előbb említetett egyszerű szakmai okai voltak a szoros eredménynek. Az, hogy 11:6-nál egyszerűen nem tudtunk támadni, hibáztunk is, ráadásul ennél a részénél szerencsénk sem volt. Mondjuk az is benne volt, hogy 11:6-nál a játékvezetők is valószínűleg kevésbé támogatják azt, aki öt góllal vezet. Az ausztrálok pedig tudtak élni azzal a lehetőséggel, amit mindez együtt jelentett a számukra.

- A kötelező győzelem sikerült. Van-e olyan tapasztalatod, hogy ez a meccs tovább erősítette a csapategységet? 

- Az egységgel nincs probléma. Több játékos viszont láthatólag még nem kapott lábra. Most jön a Kanada elleni meccs, az talán ebben fog segíteni.

- Köszönöm a beszélgetést.