Péntek délután hazautaztak Fűzfőről a Kemény-legények, az olimpiai felkészülés befejeződött. A szövetségi kapitányt az Unicum Kupa és a fűzfői felkészülés értékelésére kértük. Megismertük a pekingi első néhány nap menetrendjét, megtudtuk azt, hogy a csapat kezdi megközelíteni a csúcsformát, s azt is, hogy edzés után a társaság egyik fele miért nem kap süteményt a vacsora végén.

- Az Unicum Kupa igazolta a várakozásaidat, mennyire segítette a csapatépítést?

- Igazából nem látom, mert a hátam mögött vannak. Megy a kép, megállítom, visszajátszom, újra megállítom, és megmutatom, hogy mi volt a hiba. És ha három meccsből ugyanazt a hibát ugyanannál a játékosnál kétszer-háromszor is meg lehet találni - ez a legkönnyebb eset, mert ő maga is van annyira büszke, hogy elfogadja, hogy ki kell javítani.

- Megfigyeltem, hogy meccs közben egy-egy hibánál gyakran a kispadon ülőknek magyarázod, mit csinált rosszul a vízben lévő játékos. Ők bólogatnak, de maga az érintett nem hallja, hogy mi az edzői kritika. Ilyenkor a feszültséget vezeted le, vagy a többieket „okítod”?

- A legerősebb csapatok edzői közül többen hasonlóan viselkednek. Egyrészt valóban a feszültség levezetése miatt, másfelől természetesen annak nem mondhatom, aki a legfőbb érintett, mert bent van a vízben, de legalább az hallja, aki ott ül, mert ő is kerülhet hasonló helyzetbe. Nem véletlenül bólogatnak, mert valószínűleg ilyenkor ők is úgy látják, hogy nekem van igazam és lehet, hogy öt perccel előtte ugyanők ugyanabban a helyzetben ugyanazt a hibát megcsinálták volna. Tehát még az is lehet, hogy nem rossz helyre mennek a megjegyzéseim.

- Mit gyakoroltatok Fűzfőn, milyen újdonságok lesznek - már ha lehet erről beszélni.

- Pillanatnyilag csak támadásban gyakoroltunk újdonságot. Ennek az a fő oka, hogy a játékosok figyelme a gyakorlásnál véges. Ha valamit be akarsz gyakorolni, akkor 20-30 percig tudnak komolyan koncentrálni. Egy edzésen belül ennél többet nem lehet tervezni ilyen feladatra. Na most, ha újdonságot gyakorolsz és három nap öt edzése alatt öt különböző játékfázist veszel elő (ez ugye legfeljebb 5x30 perc), akkor egyikkel sem jutsz semmire és nagyon messze lesz a csapat attól, hogy bármelyik megoldás beidegződjön. Tehát amit elkezdtünk gyakorolni, azt gyakoroltuk többet. Ha kint leszünk, előveszünk olyan dolgokat, amelyekhez kevesebb idő is elég, tehát két-három edzésen be lehet gyakorolni, illetőleg felelevenítünk olyat, amit mostanában nem csináltunk, de szükséges lehet.

- Indulás előtt álltok, a legközelebbi tétmeccs már a Montenegró elleni lesz. Hogy érzed, mennyire állt össze csapat?

- A jelenlegi nagyon veszélyes helyzet, hiszen két hétig nem játszunk meccset, szemben az összes riválissal, akik felkészülési tornán szerepelnek. Ezért próbálunk meccshelyzetszerűen gyakorolni, egymás között. Szerintem az első meccsig a csapatrészek összecsiszolódása nagyjából meglesz, de nyilvánvaló, hogy minél többet játszanak egymás mellett a fiúk, annál jobb lesz, annál jobban fogják egymást érezni. Szerintem nagyon jól állunk, közel vagyunk a legjobbhoz. Az én dolgom most az, hogy például ha három játékos játszik olyan poszton, ahol egyszerre csak kettő kell a vízben, akkor valamennyi összetételt számításba véve meg tudjam ítélni, hogy kinek melyik variáció fekszik jobban.

- Térjünk rá a konkrét menetrendre: a csoport legnehezebb ellenfelével kezdünk...

- Igen, egy olyan csapattal játszunk, amely most felkészülési meccseket vív Szingapúrban, ez nekik előny lehet. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy amennyiben odajutunk a végjátékba, mi járunk jobban, hiszen a mérkőzéseink száma ezen a héten nem nő. Augusztus második felében ez a mi javunkra válhat.

- Volt szó arról, hogy Pekingben edzőmeccseket játszunk a horvátokkal és az amerikaiakkal...

- Amennyiben mindenki tartja a szavát és az edzésbeosztás lehetővé teszi, (mert az még nem végleges,) akkor 6-án az USA-val, 7-én a horvátokkal és 8-án a szerbekkel lesz edzőmeccs. Én ebben mindenkivel megállapodtam, mindenki rábólintott. Ha meglesz a végleges edzésbeosztásunk, akkor újra rákérdezek mind a három edző kollégánál, hogy rendben van-e. Ha akkor is azt mondják, hogy rendben, akkor mind a három ezdőmeccs meglesz. Egyébként amit biztosan tudunk, az az, hogy az első edzésünk egy órakor lesz Pekingben 5-én, talán a versenyuszodában.

- Mennyire lényeges az eredmény ezeken az edzőmeccseken?

- Nem szokás edzőmeccsen az eredményt számolni, de nem is tilos. Régebben, mikor én játszottam, akkor a kapusok számolták, hiszen ugye a játékos erre nem ért rá, a kapus meg nagyon jól tudta, hány gólt kapott. Manapság már, ahogy észrevettem, a mezőnyjátékosokat is érdekli és szokták számolni. Ugyanakkor az ilyen meccsek végeredménye sohasem reális, semmit nem jelent, hiszen a mérkőzésen az ember győzelemre tör, az edzőmeccsen pedig gyakorol. Pszichésen is teljesen más állapotban vannak a csapatok. Ahogy az elmúlt két hónapban a mi edzőmeccseinken is lehetett látni, az esetleg éppen fáradt játékos kevesebbet játszik, aki jobban bírja, többet, nem minden esetben „valós” az összetétel.

- Felkészültél e pszichésen váratlan helyzetekre? Például arra, ha az ellenfél három góllal vezet…

- Nem arra készülünk, hogy az ellenfél vezessen három góllal. Többször nyertünk döntőt ilyen helyzetből, EB-n, olimpián is. Úgy gondolom, hogy ha ilyen helyzet lesz, akkor majd alkalmazkodni kell hozzá. Ezt modellezni előre igen nehéz. Amit lehet gyakorolni, az az, hogy feszült helyzetben a legjobbját nyújtsa a játékos. Ezt szoktuk mostanában úgy is gyakorolni az edzéseken, hogy tétre játszunk egymás között. A tét lehet például az, hogy a vesztes csapat nem kap a vacsorához süteményt.

- Mennyire érzitek a közönség várakozását, szeretetét, drukkolását?

- Érezzük. Főként abból, hogy azok az emberek, akikkel folyamatosan, egész évben kapcsolatban vagyunk (akik kedvesek, figyelmesek, büszkék és szeretettel fordulnak felénk), egyre inkább jelzik nekünk, nő a várakozás, sokan várják már, hogy szurkoljanak a csapatnak az olimpián. A baráti és a családi kör is egyre többet hozza szóba a versenyt.

- Mit üzensz a szurkolóknak?

- Bízzanak bennünk, mi mindent elkövetünk! Tudjanak arról, hogy tisztában vagyunk vele: nagyon nehéz lesz, de ha kell, mi úgymond bele fogunk dögleni! Nem csak jól fogunk játszani, hanem szívvel-lélekkel, ígérhetem!