Az olimpiai csapatba az utolsó pillanatban bekerült kapus átérzi Nagy Viktor csalódottságát. Látja, hogy a kedvező jelek mellett miben kell még fejlődnie a csapatnak Pekingig, saját szerepét illetően pedig úgy gondolja: mindent meg kell tennie a közös siker előmozdítsááért akár a tornateremben, akár a közösen eltöltött pihenőidőben, akár a meccsek fontos pillanataiban. Vallja: a csapatnak Magyarországért kell "maradandót alkotnia".

- Egy nappal vagyunk túl az olimpiai csapathirdetésen, tegnap szétszedtek téged az újságírók, aludtál is rá egyet, gondolom túl vagy a meglepetésen. Milyen érzés?

- Az első hullámon túl vagyok, nagyon jó, hogy rengetegen hívnak és érdeklődnek, olyanok is, akikkel már nagyon rég találkoztam, rég beszéltem, nagyon kedves volt tőlük.

Az első érzésem a csapathirdetéskor nem az örömé, hanem a csalódásé volt. Éppen Viktor mellett ültem, és beleéltem magam az ő helyzetébe egy pillanatra. Borzasztó érzés lehet lemaradni egy olimpiáról úgy, hogy már beleélte magát abba: utazó lesz. Nagyon sajnálom őt. A következő egy folyamatosan erősödő jó érzés volt, hogy újra olimpiára mehetek ezzel a nagyszerű csapattal. Ezután pedig az következett, hogy ennek a bizalomnak meg tudok-e felelni minden szinten: ha a kapuba kerülök, akkor a kapuban, ha edzésen, akkor edzésmunkában, és emberileg. Segítenem kell ezt a csapatot, ezeket az embereket ahhoz, hogy ez a 13 tagú válogatott Magyarországért maradandót tudjon alkotni az elkövetkezendő egy hónapban.

- Nagyon sajátos helyzetben vagy, mert együtt edzettél ezzel a csapattal, egyben kívülről is láttad őket az EB-n tévében. Hogy ítéled meg, milyen ez a csapat?

- Vannak nagyon jó jelek, amik egyértelműen arra utalnak, hogy meg lehet nyerni ezt az olimpiát. Vannak még hiányosságok, amik – én úgy gondolom – nem edzésmunkával, hanem összetartással, egy kis beszélgetéssel és egy kis bizalomerősítéssel, önbizalom-erősítéssel teljes mértékben orvosolhatók. Az EB-n mindig volt egy-két olyan játékos, aki dobott 3-4 gólt, ezért sikerült bravúrosan megnyerni a mérkőzéseket. Bízzunk benne, hogy ez továbbra is így lesz, hiszen vannak itt olyan játékosok, akik egy magyar válogatottat is el tudnak vinni a hátukon. De ami igazán fontos lenne, az az, hogy az a lelkesedés, amivel Montenegró végigjátszotta ezt az EB-t, egy picit ragadjon rá erre a csapatra, kicsit kiegyensúlyozottabb legyen a játék, és legyenek olyan játékosok, akik esetleg minden mérkőzésen stabilan lőnek egy-két gólt, és persze jöjjenek elő a nagyszerű játékosok és teljesítmények, azok a 3-4 gólok, amik most is megvoltak. Úgy érzem, hogy ha ez összejön, akkor nagyon nagy baj nem lehet Pekingben, és talán kicsit könnyebben, és nem hosszabbításokkal, vért izzadva lehet szép eredményt elérni.

- Hogy látod a saját szerepedet, mire számítasz, mennyit fogsz játszani?

- Nem tudom megítélni. Arra készülök, hogy minden megbízható teljesítményt nyújtsak, bizonyítsam, hogy eleget tudok tenni annak az elvárásnak, amit velem szemben támasztott Dénes és az egész csapat. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy mennyi lehetőséget fogok kapni. Én úgy látom, mint négy éve, hogy az olimpiai győzelem nem csak abból áll, hogy ki mennyit van a vízben, ki hány gólt lő és hányat véd, hanem azon is múlik, hogy milyen edzésmunkát végeznek az érintettek közösen. Ha becserélnek, akkor AZT a két lövést védjem ki, adjak egy jó indítást, a tornateremben, ha valaki megkér, hogy segítsek, akkor segítek neki, ha valaki mondjuk beszélgetni akar egy fontos mérkőzés előtt, mert búja-baja van, akkor azt meg tudjuk egymás között beszélni. Egy olimpiai győzelem komplex dolog, nem csak az olimpiai döntőből áll, hanem egy hosszú folyamat végeredménye. Ez a folyamat már most tart, és a vége augusztus végén lesz.

- Köszönöm szépen, és a vlv nevében sok sikert kívánok!

- Köszönöm, sziasztok!

vlv-videó:

Gergely István a csapatba kerülésről