Messze nem példátlan a küszöbönálló pekingi olimpiát megelőző diplomáciai-politikai hangzavar az újkori olimpiák történetében; a múltban számtalanszor előfordult, hogy az ötkarikás játékok kapcsán összekeveredett egymással a sport és a politika.

1896: Mindjárt az első újkori nyári játékokon akad egy távolmaradó: Törökország - mivel ellenséges a viszonya Görögországgal - bojkottálja az athéni olimpiát; igaz, akkoriban még csak 14 ország vett részt a játékokon.  

1936: a náci rezsim propagandacéljainak rendeli alá a berlini olimpiát; a visszaemlékezések szerint Hitler tüntetőleg távozik a stadionból, amikor a fekete bőrű Jesse Owen amerikai hosszútávfutó nyer aranyérmet, legyőzve a német Carl Ludwig "Luz" Longot. 

1948: először vesznek részt az olimpián a szovjet tömbhöz tartozó országok. (A Szovjetunió  "a kapitalista világ megnyilvánulásának" tartotta az ötkarikás játékokat, és 1952-ig nem is vett részt rajtuk.) Nem lehetnek jelen viszont Németország és Japán - a második világháborús agresszor államok - sportolói. 

1956: Spanyolország, Hollandia és Svájc bojkottálja a melbourne-i olimpiát, tiltakozásul a magyarországi szovjet beavatkozás ellen. Kína a tajvani zászló kitűzése miatt marad távol, Egyiptom a szuezi válság miatt, Libanon és Irak pedig Ausztrália közel-keleti politikája miatt.

1968: két amerikai atléta, Tommy Smith és John Carlos a 200 méteres síkfutás arany-, illetve bronzérmese a szám után magasba emelt karral, fekete kesztyűbe bújtatott, ökölbe szorított kézzel, leszegett fejjel hallgatja a dobogón hazája himnuszát, így tiltakozva a hazai feketéket sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen.

1972 : az olimpiai játékok történetének legszörnyűbb drámája; szeptember 5-én a müncheni olimpiai faluban egy palesztin kommandó túszul ejti az izraeli delegáció több tagját. 30 órányi szorongás és tárgyalás után a német rendőrség úgy dönt, hogy akcióba lendül. Lövöldözés tör ki, amelyben öt terroristán kívül életét veszti 11 izraeli sportoló, egy német rendőr és egy helikopterpilóta. Az ártatlan áldozatok emlékére az olimpiai stadionban rendezett gyászszertartás után hangzik el Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének híres mondata: "A játékoknak folytatódniuk kell".

1976: több afrikai ország is bojkottálja a montreali olimpiát, tiltakozásul Új-Zéland részvétele miatt; szerintük ki kellett volna zárni a szigetországot, mert néhány hónappal korábban az új-zélandi rögbicsapat megmérkőzött az apartheid miatt egyébként kiközösített Dél-afrikai Köztársaság válogatottjával.

1980: az Egyesült Államok bojkottálja a moszkvai olimpiát az afganisztáni szovjet bevonulás miatt. Hatvan ország követi a példáját; mindössze 80 ország vesz részt a játékokon.

1984: A szovjet tömb országai Románia kivételével bojkottálják a Los Angeles-i olimpiát, válaszul a négy évvel korábbi amerikai bojkottra. Tizennégy ország tesz eleget a moszkvai verdiktnek. 

1988: Észak-Korea bojkottálja a szöuli olimpiát. Kuba, Etiópia és Nicaragua is csatlakozik a bojkotthoz. 

1992: Jugoszláviát a Horvátország és Bosznia elleni háború miatt az ENSZ kizárja a nemzetek közösségéből; kompromisszumos megoldásként a jugoszláv sportolók "független olimpiai résztvevőkként" indulhatnak a barcelonai olimpián", a jugoszláv zászló helyett az olimpiai zászlót húzzák fel

1996: csőbomba robban az olimpiának helyt adó Atlanta központjában; egy halott, több mint száz sebesült. Mint a nyomozás két évvel később kiderítette, a washingtoni kormánnyal ellenséges vallási szélsőségesek álltak a merénylet mögött.

(MTI)