Több apropója is van ennek a beszélgetésnek: Kiss Gergely öt gólt szerzett az új bajnoki szezon első meccsén; gyönyörű képzavarral élve „először viselte a kapitányi karszalagot” a Szentes-Honvéd találkozón, és hát ugye a napokban belépett a negyedik ikszbe…

- Talán kezdjük ezzel a szombati húszgólos győzelemmel…

- Kifejezetten figyeltünk arra, hogy ne „lazán” érkezzünk Szentesre, hogy „úgyis nyerünk”. Komolyan vettük a mérkőzést, méghozzá több okból. Egyrészt a bajnokság első meccsére mindenki jobban készül, fontos, hogy jól induljon az év. Másrészt ugye a csapatunk kicsit átalakult, ki fog derülni, hogy mennyire. Harmadrészt pedig nekem személy szerint különlegesség volt, hogy az első meccsem volt ez csapatkapitányként. Ez személyes motivációt jelentett, méghozzá nem csak az volt fontos számomra, hogy nekem jól menjen, hanem hogy a csapat is jó legyen, működjenek a dolgok.

- Hogy értékeled a meccset?

- Nagyon örülök, hogy ilyen magabiztosan játszottunk, 2 perc után már 3-0-ra vezettünk és az első két negyedben 7-7 gólt lőttünk. Nyilvánvalóan magabiztos győzelmet reméltünk, de a várakozásainkhoz képest is simább volt a meccs, nem gondoltuk hogy a Szentes meg fogja adni magát otthon. Igaz, küzdöttek, harcoltak, s nem tudom, volt-e 20 gól a két csapat között, ami nagyon nagy különbség a mai vízilabdában, de tény, hogy mi megtettük a magunkét. Igyekeztünk jól játszani és pótolni a betegeskedő Vindisch Ferit és Hárai Balázst.

- Az öt gólodról megtudhatunk valamit?

- Lőttem zónából, megúszásból és ötméteresből is, mindenféle gól volt, de szombaton nem a gólok száma számított, hanem azt kértem a meccs előtt, mint csapatkapitány, hogy próbáljunk stabilan védekezni és kevés gólt kapni. Az eredmény alapján ez sikerült. Az volt a szándék, hogy inkább ne nyerjünk sok góllal, de ne is kapjunk sokat. Négy kapott gól, átlagosan negyedenként egy - ez szerintem jó eredmény Szentesen.

- A csapatkapitányi szerepbe hogy sikerült beilleszkedni?

- Nagy újdonság nincsen, mert azért az elmúlt 15 évben (ennyit játszottam a felnőtt bajnokságban) láttam jó pár kapitányt tevékenykedni. Lehet, hogy ebben a szerepben nem leszek hibátlan, más esetleg másként csinálná, de igyekszem eleget tenni mindannak, ami a csapatkapitányi szerepkörrel jár, beleértve a külvilággal folytatott kommunikációt és a belső egység megteremtését, folyamatos „karban tartását”. Talán ez a két legfontosabb motiváció ami ezzel a poszttal próbára teszi az embert.

- A napokban ünnepelted 30. születésnapodat - amihez újólag gratulálunk. Más volt ez az ünneplés, mint a korábbiak?

- Szűk családi körben, a szüleim és az én családom körében ünnepeltünk. Azon kívül pedig hát jó érzés volt, hogy külön felköszöntöttek a válogatott csapatból azok, akik már korábban bent voltak a „30-asok klubjában”. Kaptam sok sms-t, emailt, telefonhívást, ezen a héten pedig a barátaimmal - köztük zenészekkel - rendezünk egy kis bulit.