Igazi döntőt játszott vasárnap kora délután a Komjádi uszodában a Vasas és a Honvéd. Fordulatos meccsen, nagy izgalmak közepette a hazaiak minimális különbségű győzelmet arattak és ezzel 1989 után szereztek ismét aranyérmet a piros-kék klubnak. Meccs után a honvédosok többsége átment a díjátadásra várakozó hazaiakhoz gratulálni, s a válogatott honvédosok közül többen sportszerűen úgy nyilatkoztak a vlv.hu-nak, hogy a Vasas megérdemelte a bajnoki címet. Részletek, gólok, öt Vasas- és hat Honvéd-válogatott játékos videonyilatkozata.

Több mint egy órával a kezdés előtt kígyózó sorok álltak a pénztárnál, bent, az uszodában pedig napsütés fogadta az érkezőket, a tetőt széthúzták, így félig-meddig nyitott uszodában melegíthettek be a csapatok.

A találkozó negyedórás késéssel kezdődött, s addigra már alaposan bemelegített a hatalmasra duzzadt, győzelmet szimatoló Vasas-tábor. A nézőtéren mindenki találgatta, vajon a keddi Honvéd-betli és a pénteki Vasas-fiaskó után most melyik csapat roppan össze. Nos, az előző két mérkőzés "furcsasága" után helyreállt a rend - legalábbis abban az értelemben, hogy a csapatok klasszikus küzdelmet folytattak, egyenlő erők harca folyt a medencében. Az egész meccsen egyszer sem vezetett két góllal sem a Vasas, sem a Honvéd.

Az első gólt a hazaiak szerezték, de a Honvéd 1:2-re fordított. 4:3-ra már megint a Vasas vezetett, félidőben pedig 5:5 állt az eredményjelzőn. A mérkőzésnek ebben a szakaszában a Honvéd jobban védekezett ellenfelénél, amely helyzetet is alig tudott kialakítani, góljait jobbára káprázatos egyéni alakításokból szerezte. A Honvéd ezzel szemben ziccereket dolgozott ki, de azokat kihagyta.

A nagyszünet után tovább fokozódtak az izgalmak. Általában a Honvéd vezetett, s időnként nem sok hiányzott ahhoz, hogy többgólosra növekedjék a vendégek előnye. A Vasas azonban szívósan ment az eredmény után, s bár emberelőnyeit rendre kihagyta, valahogy mégis tartani tudta magát. Ez a mérkőzés egészét tekintva három tényezőnek volt köszönhető: Varga Dániel kimagasló lövőteljesítményének; a betegségből visszatérő Steinmetz Ádám centerjátékának, valamint annak, hogy a honvédosok lőni engedték a Vasas úgymond "kiegészítő" embereit. Heinrich Dávid és Mátyás Zoltán gólja - utólag nézve - döntőnek bizonyult.

A másik oldalon egy-egy szakaszban mindenki kimagaslót nyújtott, Benedek, Molnár, Szivós, Kiss Gergő és Fodor is, eleinte jobban is "pörögtek", mint a hazaiak, de a végére mintha elfáradtak volna: mindkét csapat felőrölte magát a fárasztó küzdelemben.

Lefújás után örömünnep kezdődött a Komjádi uszodában, ami nem csoda, hiszen a hazai játékosok, vezetők és szurkolók is régóta vártak erre a sikerre. A két Steinmetz-fivér egyáltalán nem küzdött könnyeivel, hanem kifejezetten sírt, amikor átvette az aranyérmet, s első dolguk volt lelépni a dobogóról és édesanyjukat köszönteni. A bajnokság legjobb kapusának járó, most alapított Steinmetz János vándorserleget Nagy Viktornak adták át, aki először a Steinmetz-anyukának, majd a két testvérnek mondott köszönetet...

A bajnoki serleg ünnepélyes átadása után az újdonsült aranyérmesek a Vasas-tábor elé vonultak, hogy megköszönjék a piros-kék hívek buzdítását.

A mérkőzés utolsó perce és az ünneplés a sajtópáholyból készített videón

Díjkiosztó, a magyar bajnoki serleg átadása

Benedek Tibor nyilatkozata

Biros Péter nyilatkozata

Kiss Gergely nyilatkozata

Szivós Márton nyilatkozata

Hárai Balázs nyilatkozata

Fodor Rajmund nyilatkozata

Varga Dániel nyilatkozata

Steinmetz Ádám nyilatkozata

Varga Dénes nyilatkozata

Hosnyánszky Norbert nyilatkozata

Nagy Viktor nyilatkozata

Vasas-Honvéd 10:9 (2:2, 3:3, 3:3, 2:1)

Komjádi uszoda, v: Petik, Báthori

Vasas: Nagy V. – Mátyás 1, Hosnyánszky, Kovács R. 2, Varga Dániel 4, Steinmetz B., Tóth M. Csere: Heinrich 1, Kincses, Kuncz, Kelemen, Varga Dénes 1, Steinmetz Á. 1. Edző: Földi László

Honvéd: Gergely – Szivós 1, Bárány 1, Kiss G. 1, Benedek 1, Paján, Biros. Csere: Székely 1, Kovács O., Fodor 1, Molnár T. 3, Vári, Hárai. Edző: Kovács István

Gól emberelőnyből: 9/3, ill. 10/5

Személyhibák: 12, ill. 11

Kipontozódott: Steinmetz B. (30.p.)