FACEBOOK

"A célunk még mindig változatlan"

"A célunk még mindig változatlan"
hozzászólás, 2007.04.10.

Biros Péter lett a világbajnokság legeredményesebb magyar játékosa. Hogyan látja a Melbourne-i szereplést? Többek között erről faggattuk a Kőér utcai uszoda büféjében kedd délelőtt. A vlv.hu-nak beszélt a világbajnoki döntről és a közelebbi célokról is, valamint azt is megtudhattuk miként készül a "nyugdíjas" éveire.

Sikerült kipihenni magad?

Annyira nem éreztem magam fáradtnak.

Milyen volt az út? Nehéz volt az átállás?

Ez volt a legnehezebb eddig. Voltunk már kétszer-háromszor Ausztráliában, de nekem eddig ez volt a legrosszabb. Más nem tudom hogy van vele, de nekem nem volt valami jó az elején.

Hogy tetszett Melbourne?

Igazából az a baj Melbourne-el, hogy sok a felhőkarcoló és a város annyira nem különbözik a többi olyan nagyvárostól, ahol felhőkarcolók vannak. Nekem azért volt jó, mert közel volt a tenger és ki lehetett menni szabadidőnkben horgászni. A többiek elmentek megnézni a tengerparton a 12 Apostolt. Kicsit nagyobb lélegzetvételű túrára vállalkoztak. Nekem nem volt kedvem 4 órát autózni, inkább az aktív pihenést választottam.

Említetted a horgászatot. Egy korábbi interjúban mondtad, hogy az egy napos horgászat nem horgászat. Ennek ellenére sikerült valamennyire élvezni?

Persze. Még nem voltam tengeri horgászaton. Kíváncsi voltam, hogy milyen. Jól éreztük magunkat. Ez egy jó délutáni program volt.

Sokan panaszkodtak a szervezésre. Szerinted is voltak komoly hiányosságok?

Igazából az volt a furcsa, hogy az elején iskolai medencékben edzettünk. A vége felé már tudtunk menni abba a medencébe is ahol melegítettünk és játszottunk. Engem ez nem zavart. Azt, hogy zavart e mást a csapatból, nem tudom.

Kemény Dénes említette még az első mérkőzés előtt, hogy a labdák túl kemények. Végül megoldódott ez a probléma?

Talán egy kicsit puhább lett a vége felé, annyira nem, mint szokott lenni, de nem volt jelentősége, hogy a labdák keményebbek. Ez egy ilyen világbajnokság volt.

Hogyan éled meg az újabb ezüstérmet?

Én úgy érzem, hogy ez volt a legrosszabb, amit elveszítettünk eddig. Úgy éreztem, hogy nem tudnak megverni minket. Volt három olyan szakasz, amikor simán megnyerhettük volna a mérkőzést és hátradőlve, kényelmesen bedöcöghettünk volna a dobogó legmagasabb fokára. Nem tettük meg. Ez a legrosszabb… A másik oldalról ez azért jó, mert nem az van, hogy a horvátok megvertek minket, hanem mi vertük meg saját magunkat. Nem játszottunk jól, de azt mondom, hogy így is megnyerhettük volna simán a meccset.

Mit gondolsz, mi lehetett az oka, hogy a csapat a döntő alatt nem igazán találta önmagát?

Az nem mondanám, hogy nem találta önmagát. Rengeteg helyzetünk volt, akárcsak az előző meccseken, nem értékesítettük. Az elején is úgy éreztem, ha lövünk 10 gólt simán megnyerjük a mérkőzést. Nem lőttünk 10 gólt és nem is nyertük meg a meccset… Ezen már kár keseregni én úgy érzem. Mindenkinek fáj, gondolom, de van még miért küzdenünk. Az olimpia még előttünk van és úgy érzem van esélyünk az aranyéremre.

Hallottál negatív visszajelzéseket a világbajnokság után, illetve foglalkozol a szurkolói kritikákkal?

Nem szoktam ilyeneket olvasni. Sosem olvasok bele a fórumba. Nincs értelme beleolvasni, azok emberek, akik ezeket a bejegyezéseket írják, az adott pillanatban nincsenek ott, nem élik át a helyzeteket. Véleményt tud formálni, de nem tudja átélni azt amit mi. Nincs kedvem ilyen emberekkel vitatkozni.

Így visszagondolva hogyan értékelnéd a saját teljesítményedet?

A döntőben nem lőttem gólt, ez önmagáért beszél. Azt hiszem ezt is elbírta volna a csapat, hogy nem lövök gólt. Addig úgy érzem jól ment a játék. A döntőben nem lőttem gólt, de ez benne van. Én sem vagyok gép. Mindenki hibázhat. Nem mondom, hogy megremegett a csapat, mert hazudnék. Ilyen napunk volt éppen. Az egész vb-re az volt a jellemző, hogy rengeteg helyzetet kidolgoztunk és rengeteget ki is hagytunk belőle. A rengeteg helyzetünk most is megvolt, de a megszokott tíz gólból nem lőttünk csak nyolcat.

Végül ki büszkélkedhetett a leggyorsabb lövéssel?

Nem tudom. A csapatból? Talán én, de nem vagyok benne biztos.

A végső cél Peking… Ott is az arany…

Addig még van egy Világliga nyáron, jövőre, az olimpia előtt még egy EB… Előtte jó lenne a Világligát megnyerni. Nyerni kéne, mindenhol ahol elindulunk. Természetesen az aranyéremre pályázunk, de másként nem is lehet nekiindulni. Azt hiszem ez normális ennél a csapatnál. Azt nem mondom, hogy mindenkinél jobbak vagyunk, de borzasztó nehéz minket legyőzni. Szerintem így lesz most is, de ha kicsivel jobban odafigyelünk úgy érzem, hogy nem lehet gond. Nem is az, hogy nem lehet gond, hanem bátrabban nekivághatunk annak, hogy megszerezzük azt ami minket illet.

Peking után hogyan tovább? Szeretnél még továbbra is válogatott maradni, vagy kizárólag a klubszintre koncentrálnál?

Ez nehéz kérdés. Az olimpia után 32 éves leszek… Úgy érzem, hogy fizikálisan és szellemileg is bírnám. De ez nagyon sok mindentől függ még, például attól, hogy milyen eredményt érünk el Pekingeben?! Azt hiszem ez az egyik legmeghatározóbb. Az is kérdés még, hogy kik maradnak, kik mennek… Az edző sem biztos. Még nem tudjuk ki lesz az edzőnk. A család is ott van, két gyerekkel… Már nem olyan könnyű elmenni egy hosszú világbajnokságra, próbálunk minél kevesebbet gondolni rájuk, de nem lehet ezt teljesen kizárni. Egyenlőre még nem tudom.

Ezek szerint még azon sem nagyon gondolkoztál, hogy mihez kezdesz ha abbahagyod a vízilabdázást?

Még nem nagyon. Úgy érzem, hogy van még jó pár évem. Gondolkozni gondolkozom rajta, de még nem igazán tudom, hogy mi lenne.

Akkor térjünk át kicsit a klubszintre. Sikerült már visszarázódni?

Furcsa... Kicsit másabbak a célok. A válogatottban nagyobb volt a fajsúly. Hétvégén jön az Euroliga. Azt nem mondom, hogy életbevágóan fontos megnyerni a meccset, mert mi már továbbjutottunk elsőként, de azért nem túl jó, ha a csapat vereséget szenved. Azután jön az igazi „darálás”. Van úgy, hogy hetente három meccsünk van. Nehéz, de muszáj visszarázódni.

Üzensz valamit az olvasóknak?

Ne keseredjenek el, mi is igyekszünk. A maximumot próbáltuk kihozni, de ezüst lett. Úgy érzem, a célunk még mindig változatlan. A legfontosabb mindenek előtt az olimpia, de a többi verseny is fontos. Július 4-én várjuk őket a Szigeten, amikor elkezdődik a Világliga itthoni fordulója.

4 régi hozzászólás

MAYA hozzászólása
MAYA779
2007.05.01. 13:20

NAGYON SAJNÁLOM,HOGY NEM OLVASOD EL A HOZZÁSZÓLÁSOKAT.NAGYON SOK JÓ DOLGOT TUDNÁL MEG A CSAPATRÓL ÉS AZ ELÉRT EREDMÉNYEKRŐL,NAGYON SOK EMBER SZURKOL NEKTEK ÉS SZORIT AZÉRT,HOGY PEKINGBEN A DOBOGO LEGFELSÖ FOKÁN ÁLLJATOK.TI MINDANNYIAN VILÁGKLASSZISOK VAGYTOK ÉS BIZTOS VAGYOK BENNE ,HOGY EBBEN A CSAPATBAN VAN MÉG EGY OLIMPIAI ARANYÉREM.TELJES SZIVEMBŐL SZURKOLOK NEKTEK ÉS BIZTOS VAGYOK HOGY NYERTEK,LEHET AZÉRT BIZOM BENNETEK,MERT IMÁDOM A VIZILABDÁT ÉS TI IS ELHISZITEK ,HOGY NYERNI TUDTOK.

Anikó hozzászólása
2007.04.12. 19:56

Ott leszünk!

Heni hozzászólása
Heni704
2007.04.12. 16:50

Sajnálom, hogy nem szoktál bele olvasni a fórumba. Sokan szeretnének a fórumon keresztül gratulálni vagy üzenni Nektek, de ha bele sem néztek, akkor az egész felesleges.. Mindenesetre mi ott leszünk július 4-én a Szigeten és szurkolunk Nektek!!!

krisztián hozzászólása
2007.04.12. 13:24

erről (Biros-interjúra célzok) beszélt Kemény Fecsó bácsi, amikor azt mondta, "mi elsősorban embereket nevelünk, akik jól is vizilabdáznak" őszinte, jó EMBEREKBŐL áll a nemzeti válogatott! HAJRÁ!