Külföldi edző irányításával nyert magyar bajnokságot és Eurokupát a Szolnok. Zsivko Gocics vezetőedző a vlv kérésére értékelte a szezont és elmondta várakozásait az új, immár szerb játékosok nélküli csapatával kapcsolatban. (A Szolnokhoz egy holland és két horvát játékos érkezik.)

ZSIVKO GOCICS (Szolnoki Dózsa) vezetőedző a vlv-nek:

- A harmadik esztendőd volt edzőként és egyben a Szolnok kispadján. Különleges év és most érted el a legjobb eredményeket.

- Három trófeából kettőt megnyertünk, de nem sikerült a BL-főtáblára kerülni. Amikor ez kiderült, egyből, már ott, a kiesésünket jelentő Mladost-mérkőzés után tartottunk egy megbeszélést és célul tűztük ki az Eurokupa megnyerését.

A magyar bajnokságban nem első számú favoritként indultunk, úgy értékelem, hogy szuper teljesítményt nyújtottunk és ez nemcsak az elődöntőt és a döntőt, hanem az egész szezont jellemezte. Fantasztikusan játszottunk végig.

A magyar kupa döntőjében is ott voltunk, az utolsó pillanatig esélyünk volt a győzelemre, végül ötméteresekkel lett a Fradié a trófea. Háromból kettő - szerintem nagyon jó mérleg, ezekre az eredményekre büszkék lehetünk mindannyian. 

- A szolnoki csapat kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, nem voltak nagy hullámvölgyek, mindig hoztatok egy megbízható színvonalat, ami elment, az nagyon kicsin múlott. Mikor érezted úgy hogy készen áll a csapatod a legnagyobb küzdelmekre?

- Amikor elindult az év, mindenki számára nagyon hektikusak voltak a körülmények, jött a vírus, betegségek is beleszóltak az összeállításba. Kíváncsi voltam a Magyar Kupa előtt, hogy mire jutunk. Mindig elmondtam a játékosoknak, hogy én tudom, képesek vagyunk nagyon jól játszani, csak hinni kell ebben, egymásban, a csapatban. 

Amikor november végén elmentünk idegenbe játszani a Fradi ellen - ez nagyon közel volt, 3-4 napra a BL-selejtezőtornánkhoz - úgy utaztunk Budapestre, hogy Dusko Pijetlovics nem játszhatott és kisebb sérülés miatt Konarik Ákosra sem lehetett számítani a meccs nagy részében. Így győztük le idegenben a Fradit. Azzal, hogy náuk milyen problémák voltak, ki nem játszott, nem foglalkoztunk. Akkor éreztem azt először, hogy ez a csapat tud küzdeni, mindenki száz százalékot beleadott. Lehet, hogy nem vagyunk extra csapat viszont nagyon tudunk küzdeni egymásért. Ez volt az egyik legfontosabb állomás, visszajelzés számomra.

A szezon során, amikor maximumközeli teljesítményt kellett nyújtani, az szinte mindig sikerült, erre is nagyon büszke vagyok. 

- Mekkora volt ebben a szerb világklasszisok szerepe?

- Dusko és Ficso (Dusko Pijetlovics és Filip Filipovics - a szerk.) sokat segítenek a fiataloknak. Nagyon sokszor ott maradtak edzés után, Szeghalmi Zsombinak mutatta Ficso, hogy kell blokkolni különböző helyzetekben, miként kell reagálni adott szituációkban. Dusko is nagyon sokat foglalkozott a fiatalokkal, mondta, hogy mikor jöjjön a passz, hogy jó beállni a centernek. Nem minden világklasszis játékos ilyen ember, aki ezt megteszi. Ezek nagyon sokat segítettek a fiatalok fejlődésében és a csapat közösséggé formálódásában. Másrészt természetesen a vízben mutatott játék, a játéktudás, az intelligencia, a kritikus pillanatokban mutatott reagálás is példaértékű volt a részükről. Jól játszottak minden meccsen és a csapat érezte, nem az a lényeg, hogy odaadjuk a labdát, ők majd megoldják: pusztán a jelenlétük nyugalmat árasztott. Meg kell említenem, Nagy Viktor is sokat beletett, partner volt mindenhez, de sorolhatnám a többieket is, Danit (Angyal Dánielt - a szerk.), Dávidot (Jansik Dávidot - a szerk.) és a fiatalok is nagyon sokat fejlődtek tavaly július óta. Ez is volt a cél, hogy egy picivel minden edzés után egyenként is jobbak legyenek a játékosok és jobb legyen a csapat is.


Dusko Pijetlovics, a vliág egyik legjobb centere "istápolja" Bányai Márkot, a Szolnok nagy jövő előtt álló fiatal kapusát

- A honfitársaid hogy érezték magukat? Milyen érzésekkel mentek haza?

- Duskóval csináltak egy interjút a Szolnok TV-ben. Elmondta, hogy nagyon sokféle csapatban játszott a pályafutása során, de ilyen atmoszférát, családias légkört még sehol nem tapasztalt. Segítőkész volt mindenki, nemcsak az uszodában, hanem a városban is. Két kisgyereke van, örült, hogy ennyire sok a zöldterület a városban, nagyon jól érezte magát. Raso (Radomir Drasovics - a szerk.) még fiatal, nincs családja, de ő is nagyon jól érezte magát, akart is maradni, de annyira jó ajánlatot kapott a Novi Belgrádtól, hogy butaság lett volna azt visszautasítani. Ficso története más, ő egyedül jött, végig Belgrádban volt a családja, sokszor ment haza, amikor csak ideje volt erre, de ő is hasonlókat mondott, mint Dusko, kiemelte az itteni atmoszférát. Persze, hogy profik vagyunk, ebből élünk, de ez azért ennél több volt számára is, itt Szolnokon.

Rasóval egyébként nem játszottam együtt soha, volt már köztünk egy kis távolság, főnök-beosztotti viszony, viszont Duléval, Ficsóval sokkal kényesebb volt ezeket a szituációkat kezelni. Filipoviccsal öt éven át laktunk egy szobában a versenyek alatt, soha nem volt köztünk alá-fölérendeltségi viszony, aminek pedig itt meg kellett lennie. Ő is nagyon partner volt abban, hogy ez az új helyzet ne okozzon gondot, ahogy egyébként a "régiek" is, Kis Gabi, Milan Alekszics, Prle (Andrija Prlainovics) - sokat tanultam mindegyiküktől. És ezt szó szerint kell érteni, sokszor gondoltam át azt, amit mondtak, javasoltak és igyekeztem ennek megfelelően átalakítani dolgokat, hiszen kire hallgasson az ember, ha nem olyanokra, akik mindent megnyertek, amit csak lehet és nem úgy, hogy "ott voltak", hanem meghatározó szerepet töltöttek be a sikerekben. Sok pozitív impulzust kaptam tőlük.


Radomir Drasovics, Zsivko Gocics, Dusko Pijetlovics és Filip Filipovics a vlv kamerája előtt az OSC legyőzésével megnyert Eurokupával. Ősszel már csak a vezetőedző folytatja Szolnokon

- Na most, a három szerb klasszist szépen ki lehet venni a csapatból, már nem fognak itt játszani. Mekkora az űr, a hiány emiatt? Hogyan tovább? Ki veszi át a szerepüket? Ez a hirtelen változás mivel fog járni?

- Meglátjuk. Kíváncsi vagyok én is. Szerintem nem kell úgy belemennünk a következő szezonba, hogy kell egy új Pijetlovics, egy új Filipovics, Drasovics. Ez van. Ők elmentek, jönnek mások. Meg fogunk próbálni kialakítani egy nagyon erős keretet. Biztos, hogy változik a csapat, nem leszünk olyan erősek, mint voltunk, de az a cél, hogy minden ellenfelünkkel szemben esélyünk legyen továbbra is a győzelemre. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy pótoljuk őket - egy Filipovicsot hogy lehet pótolni? Vagy Pijetlovicsot, aki centerként játszott három és fél negyedeket és jól tudott teljesíteni bekkben, kapáson és rossz kéz oldalon is. 35 évesen törött ujjal játszott végig négy meccset a szezon végén... 

Új játékosokkal, új kerettel kell megoldani a feladatokat. A fiatalok sokat fejlődtek, én nem félek senkitől, dolgozni fogunk keményen, ahogy eddig is. A kor pedig nem számít, aki tud vízilabdázni, aki odafigyel, aki jól játszik, odateszi magát, mindegy, hogy 19 éves vagy 30.



- Beszélhetünk-e az új igazolásokról?

- Bilal Gbadamassi érkezését már bejelentettük, a 23 éves holland fiú leginkább centerposzton fog játszani. Rosszkéz oldalra szerződtettük az 1997-es születésű horvát Ivan Zovicsot. Ő a koronavírus előtt a Jadran Splitben játszott balkezesként, majd a Spandauhoz igazolt Berlinbe, de Németországban leállt a bajnokság, így fél évet ismét a Jadran Splitben játszott. Tehetséges, fiatal, gyors, ott volt mindig a horvát válogatott közelében, tud vízilabdázni, meglátjuk, milyen lesz nálunk. Lesz még egy horvát játékosunk, Krisztijan Milakovics. Ő zágrábi fiú, sokáig a Mladostban játszott, most az olasz bajnokságból érkezik, ahol előbb a Savonában, majd a Triesztben szerepelt. 1992-es születésű, hatalmas termetű, több mint 200 centis játékos, több poszton is használható, elsősorban kapásoldalon és bekk-ként, mostanában rosszkéz oldalon is szerepelt.

A fiatalok maradnak, az alapcsapat, 9 ember továbbra is nálunk játszik. Jön a KSI-től Pető Attila, aki jó kis játékossá válhat nálunk. Nagy Viktor az olimpia után közli hivatalosan döntését a folytatás vagy visszavonulás kérdéséről.

- Mi lesz a cél? Magas a mérce, mindenhol döntősök voltatok és nemcsak ezüstöt nyertetek a legutóbbi szezonban...

- Minden meccsen egy cél van, a győzelem. Persze, biztos lesznek vereségek is, erre számítani kell. A hivatalos cél akkor fogalmazódik meg, ha komplett lesz a csapat és leülünk a vezetéssel. Egy biztos: mindenkitől a maximumot kérjük majd. Nagyon bízom abban, hogy az említett, az előző szezonban nagy fejlődésen átment fiatalok főszereplőkké válnak. Azon leszünk, hogy segítsük őket: minél jobban teljesítsenek. Valóban magas a mérce, ahogy telik majd az idő, kiderül, hogy mire leszünk képesek. Tulajdonképpen én is kíváncsian várom...



- Amikor nagyon kellett, szinte mindig sikerült... - mondtad e beszélgetés első szakaszában. Nos, volt egy meccs, amikor nem jött össze, a Mladost elleni szicíliai 18:18-as döntetlenre gondolok, ami azt jelentette, hogy nem játszhattatok helyi döntőt az Ortigiával a BL-főtáblás helyért. Megfordult a fejedben azóta, a szezon vége felé, hogy mire vihettétek volna a BL-ben, ha nincs az a szerencsétlen meccs?

- Nagyon jó kérdés. Persze, hogy gondoltam erre, sőt, a stábbal is beszéltünk róla. Biztos voltam abban, hogy ha mi játsszuk a kisdöntőt akkor az Ortigia ellen, akkor megverjük őket, de most már sosem tudjuk meg, hogy jól gondoltam-e. Nem jutottunk a BL-főtáblára, de sikerült megnyernünk a második számú európai versenysorozat trófeáját. Ez még mindig jobb, mint ha a másik versenyben 8 közé jutsz és ott nem érsz el eredményt, de talán még annál is, mint ha BL-döntőben vereséget szenvedsz.

A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát.
Kérjük, lépjen be támogatóink közé.
RÉSZLETEK

Én most utólag azt gondolom, hogy ha elkaptunk volna egy jó formát, akkor a négybe jutás reális lett volna a BL final eightben. De őszintén megmondom, számunkra kedvező volt az Eurokupa lebonyolítási rendje. A BL-ben buborékban voltak a csapatok, egy-egy tornán négy-öt nap alatt játszották folyamatosan, naponta a meccseket. Ilyen sorozatterhelése az én csapatomnak még nem volt, lehet, hogy a negyedik napon már nem tudtunk volna olyan teljesítményt nyújtani, amire szükség lett volna - ezt sem tudjuk már meg.

- Van-e bármi, amit kérdés nélkül szeretnél mondani?

- Nagy köszönettel tartozom a csapatomnak, az összes játékosnak, nagyon-nagyon sokat dolgoztak, királyok voltak! Speciális köszönet a jóképűség terén legjobbnak számító stábtagoknak és természetesen az egész klubnak, a vezetőségnek, Mestinek, Zsoltnak (Kovács Istvánnak és Nyerges Zsoltnak - a szerk.), hálás vagyok a lehetőségért. Számomra ez nagyon nagy dolog, nemigen volt olyan, hogy külföldi edzővel nyert magyar csapat bajnokságot, nemzetközi kupát. Neked, a vlv-nek is nagyon szépen köszönöm azt a munkát, amit végzel. Mióta itt vagyok és nemcsak edzőként, látom, mennyit dolgozol a sportágért, nagyon nagy köszönet jár neked is.

- Köszönöm szépen. Jólesett. Sikeres folytatást kívánok Szolnokon!