Tizennégy év gyakorlata szakad meg, első alkalommal nem lehetünk jelen folyamatosan a magyar férfi vízilabda-válogatott nyári felkészülésén, az edzéseken, nem nyilvános edzőmeccseken. A döntés persze a teljes sajtót érinti, de rajtunk kívül mindenki legyint egyet, "úgyse mentünk volna, csak egyszer-egyszer". Az új helyzetről kedden reggel, a portástól értesülnénk, ha nem lettünk volna kellően elővigyázatosak. Részletek, a vlv tiltakozása:

A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát.
Kérjük, lépjen be támogatóink közé.
RÉSZLETEK

A margitszigeti létesítményben való tudósítói munkának mindig extra feltételei vannak. Nem elég a válogatott vezetőivel megállapodni a jelenlétről, valahogy be is kell jutni az uszoda területére. Ezért aztán a vlv szerkesztője - miután Märcz Tamással egyeztette az olimpiáig szóló időszak vlv-s jelenlétének feltételeit - elküldte hivatalos levelét az illetékesnek, Dala Tamás intézményvezetőnek (immár MVLSZ-elnökségi tagnak), jelezve a szövetségi kapitánnyal egyeztetett tudósítási tervet, engedélyt kérve a fotózásra, videózásra, és tudakolva, hogy melyik bejáratot lehet majd igénybe venni.

A válasz meglepő volt, kiderült, hogy a sajtó munkatársait - az MVLSZ kérése szerint - csak a szövetség által meghirdetett sajtónyilvános edzésekre engedhetik be. A továbbiak ügyében Pehl Bernadetthez - az MVLSZ "kommunikációs vezetőjéhez", a szövetség új médiastratégiájának kidolgozójához - irányított a válaszlevél.

Felhívtuk hát Pehl Bernadettet, aki elmondta, hogy igaz a hír, mostantól a sajtó képviselői csak az általuk meghirdetett programokon vehetnek részt. Ez nem a vlv ellen irányul, a vlv munkatársát ugyanolyan újságírónak tekintik, mint bárki mást, készíthet riportokat, részt vehet a sajtó számára meghirdetett eseményeken.

De hát rajtunk kívül senki nem kíván folyamatosan ott lenni a válogatott mellett, így hát ez a döntés mégiscsak egyedül a vlv-t sújtja, próbáltuk megvilágítani a lényeget, amit persze nyilvánvalóan mindenki átlát az MVLSZ vezetésében is. A válasz egyre csak az volt, hogy nincs diszkrimináció, a szabály az egész sajtóra vonatkozik.

Megtudtuk, hogy a döntés "konszenzusos", vagyis azzal mindenki egyetért. Próbáltuk firtatni az okot, de erre hosszú percekig nem kaptunk választ, a főtitkárhoz küldött minket a kommunikációs vezető, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy mi a lényeg: védeni kell a válogatott tagjait az olimpia előtt, ebben a vírushelyzetben.

Hiába hivatkoztunk arra, hogy magával a szövetségi kapitánnyal egyeztettük a jelenlétünk feltételeit néhány napja, a válasz az volt, hogy "neki is van főnöke".

Marad tehát számunkra a telefon, fotónk nem sok lesz ezen a nyáron, de legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk ilyen feltételek mellett is tájékoztatni az olvasókat arról, hogyan készül a csapat a tokiói olimpiára.

Az aktuális szövetségi főnökségnek nem először jut eszébe hasonló szabály alkalmazása, ami egyértelműen szerkesztőségünk munkájának ellehetetlenítésére irányul. Az első "lex vlv"-t 2017 novemberében vezették be, most visszatekintve: akkor legalább hivatalos tájékoztatásba csomagolták a sunyi hatalmi visszaélést, most - ha nem írunk levelet Dalának - a keddi edzés reggelén a portástól tudtuk volna meg, hogy nem mehetünk be.

A mostani döntés ellen is tiltakozunk, a szabályt a vízilabda népszerűsítése szempontjából károsnak tartjuk, és kifejezetten azt a szándékot látjuk mögötte, hogy a vlv munkáját megnehezítsék, ellehetetlenítsék.

Tiltakoztunk 2017-ben is, akkori deklarációnkból tesszük ide a következőket, ma is igaz minden szó:

Büszkék is lehetnénk, hogy ilyen magasra jutottunk, külön szabályozást vezet be miattunk az MVLSZ vezetése, de persze nem vagyunk azok. Méltatlannak tartjuk az intézkedést, noha az jelzi, a döntéshozó túlságosan jónak, túlzottan tartalmasnak és látogatottnak tartja a vlv-t.
(...)
Meggyőződésünk, hogy a szövetség munkatársainak a tenyerükön kellene hordozniuk mindazon média-munkatársakat, akik még kimennek egy-egy vízilabda-eseményre. (...) soha nem volt nagyobb szükség a média jóindulatú figyelmére, mint napjainkban. Új csapat épül, új sztárok kellene, hogy szülessenek - ez a média nélkül nem megy. Ám a valós helyzet az, hogy "magától" amúgy sem menne ki már senki a válogatott "sima" edzésére, csak a külön szervezéssel létrehozott "sajtónyilvános" foglalkozásokra, amelyek egy részét - egyébként érthető módon - szponzori pr-re használják fel.

A szövetség akkor bevezetett új rendszere gyorsan hamvába holt. Talán a szégyen (a vlv az uszodából az utcára kilépő játékosokat szólította meg a részvételi tilalom idején), talán a kényelmetlenség, esetleg a józan belátás oda vezetett, hogy a diszkriminatív szabályozás csendben, gyorsan megszűnt. Most is ebben reménykedünk. De ha nem így lesz, munkánkat akkor is folytatjuk, megteszünk mindent, hogy tájékoztassuk olvasóinkat.