Egy különleges egyéniség fejezte be aktív munkáját a Honvéd vízilabdacsapatánál: Novák Ferenc a szombati meccsen utoljára ült a kispadon. Azért nevezzük különleges egyéniségnek, mert rajta kívül nem sok embert ismerünk, akiről kivétel nélkül mindenki csak jót mond a vízilabda világában. Ráadásul soha életében nem vízilabdázott! Megkérdeztük őt emlékeiről, felidézzük pályafutását.

NOVÁK FERENC a vlv-nek:

- Apám katonatiszt volt 1945 előtt, ezért kitelepítettek minket, s bár a Fradi korosztályos labdarúgó csapatában védtem, a sportolást vidéken kellett folytatnom. Aztán az enyhülést követően, 1953-ban visszatérhettünk - de csak Érdig, ott telepedtünk le, ott élek most is, a város diszpolgára vagyok és a helyi sportélet szervezője.

Egyébként nem voltam tehetségtelen kapus, sokáig védtem még Érden és a Spartacusban, majd kapusedző is voltam, de érdekes módon, a vízilabdához kerültem egyre közelebb.

- Ez hogy lehet, hiszen úgy tudom, soha sem játszottál?

- Apám a kitelepítés után a FOK-GYEM szövetkezetben tudott elhelyezkedni, s engem is oda vettek fel. Segédmunkás voltam, abban az időszakban ez így ment, még középiskolába sem vettek fel korábban. Aztán a FOK-GYEM lett az első és utolsó munkahelyem, itt dolgoztam 42 éven át. Akkor is csak azért fejeztem be ott - már nyugdíjasként - mert feltűnt a láthatáron a Westel, és hirtelen lehetőség adódott arra, hogy igazi profi klub legyen a Honvéd. De erről majd később.

Szóval..., a FOK-GYEM. Tudni kell, hogy akkoriban a vízilabdázók bejártak dolgozni. A Spartacus a szövetkezeti ipar csapata volt, a FOK-GYEM-nél is sok sportoló megfordult, és nemcsak vízilabdázók, köztük Molnár Endre, hanem úszók is, például  Várszegi Lajos vagy Kiss Laci. Naponta négy órát töltöttek munkával és bizony, többen is voltak, akik nagyon komolyan dogoztak. Egymás mellett voltunk, sok időt töltöttünk együtt (én műszerészként is dolgoztam), összebarátkoztunk és el-eljártunk egymás meccseire. Ők azokra a focimeccsekre, amelyeken védtem, én pedig az uszodába, őket megnézni. Aztán 1972-ben egy sérülés miatt abbahagytam a labdarúgást, akkor hívtak a Spartacushoz vízilabdázóihoz, hogy menjek hozzájuk segíteni. Mentem. Először csak intéző voltam, később folyamatosan átvettem a szakosztályvezetési munkát, a 80-as években pedig már hivatalosan is szakosztályvezetőként dolgoztam. 


Osztályozó a megye I-be jutásért, az Érdi Traktor 1:0-ra győzött. Jobbról a második Novák Ferenc

Közben a FOK-GYEM-nél végzett munka mellett folyamatosan tanultam, elvégeztem a Kandót, szépen lassan, lépésről lépésre haladtam előre. Először kiemeltek diszpécsernek, aztán fődiszpécser lettem, aztán osztályvezető, aztán főosztályvezető, aztán elnökhelyettes, majd kereskedelmi igazgató voltam 30 évig... Nagyon jó emberi kapcsolatokat tudtam kialakítani, s nem is csak Magyarországon... Nekünk akkor a fő profilunk a szovjet export volt. Olyan barátaim lettek orosz üzletkötők, cégvezetők, hogy szinte mindent el tudtam velük intézni. Egy-egy útról komoly szerződésekkel tértem haza, ennek nagy szerepe volt abban, hogy a FOK-GYEM-nek egyre jobban ment, a dolgozók létszáma már az 1000-1200 főt is elérte. 

Szóval ahogy telt-múlt az idő, egyszercsak azt vettem észre, hogy én vagyok a FOK-GYEM-ben az összes vízilabdázó főnöke. :-) Egyre jobban kötődtem a vízilabdázáshoz, annak ellenére, hogy tényleg nem űztem ezt a sportágat. 


Novák Ferenc és Molnár Endre

Sokat segített, hogy érezhetően befogadott a vízilabda-társadalom. Ez nem egyszerű és nagy dolognak számít, te is tudod, itt vagy köztünk hosszú ideje.

Nagyon jó edzők mellett voltam már a Spartacusban is,, aztán később, Kemény Fecsó, Bolvári Tóni, Molnár Endre, Györe Lajos, Kovács István, Vad Lajos, Merész András..., és egyet megfogadtam már az elején: ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom, de magamtól nem "okoskodom". Így is történt, még szakosztályvezetőként vagy szakmai igazgatóként sem szóltam bele konkrét szakmai kérdésekbe, noha az évek múlásával, a rengeteg meccs megtekintésével természetesen nekem is volt véleményem a dolgokról. Tartottam magam az elhatározáshoz végig, akkor is, amikor éveken át a női válogatott csapatvetzetőjekként ültem komoly versenyeken a kispadon vagy annak közelében. Azokat a feladatokat pedig, amelyek a tisztségemből adódtak, mindig el tudtam végezni lelkiismeretesen.

Nagyon-nagyon sokat adott nekem a vízilabda, legfőképpen az jelentett számomra sokat, hogy a kispadon ülhettem. Mindig ott voltam a taktikai megbeszéléseken is, belém ivódtak a dolgok, ennek megfelelően figyeltem a játék alakulását.

Három cikluson keresztül MVLSZ-elnökségi tag voltam, mindig elmondtam a véleményemet akár az elnökség munkájáról is ha megkérdezték - de csak akkor.

Nagyon szép időszak volt, örömmel tekintek vissza az eltelt évtizedekre. Sok korosztály tagjaival dolgiztam együtt. mindenkivel jó a viszonyom, függetlenül attól, hogy amikor kellett, tudtam szigorú is lenni - nem ordibálva, hanem az én stílusomban. 

A 2009-es római vb-n, a magyar női válogatott csapatvezetőjeként

- Ez lehet a titka annak, hogy a vízilabda világában mindenki kedvel, soha senki nem mond rosszat rólad?

- Lehet. Kétségtelen, hogy nagyon jó személyes kapcsolatokat sikerült kialakítanom. Nekem máig Méhes Jenő (a Vasas szakosztály-igzgatója - a szerk.) a legjobb barátom, akkor is jó viszonyban voltunk, amikor a két klub között kis túlzással háború folyt. Faragó Tamás mind a mai napig nagy tisztelettel köszönt, ha személyesen találkozunk. Éveken át vezettem a NŐVÉR-t, a női ligát és ott is mindig szót tudtam érteni mindenkivel, a legkomolyabb szakemberekkel is.

- De hogy látod, minek köszönhető ez?

- A jó Isten adta ezt a képességet, ahogy az életem alakult.


Lányok között, a kispadon

- Hogy lett a Spartacusból Honvéd a Kőér utcában?

- A háttér a szövetkezeti ipar szétesésével eltűnt mögülünk, Kunszt Gabi segítségével sikerült végrehajtani a teljesen szétesett Spartacus fúzióját a Honvéddal. Aztán a felemelkedésben volt szerencse is, a Westel, Sugár úr és Bodnár Zsiga éppen akart egy vízilabdacsapatot csinálni és mi lettünk az. 

- Mi ugrik be először, ha a legszebb élményeidről kérdezlek?

- Nagyon sok van. Egy alkalommal a Sparival kiestünk az OB1-ből. Utána visszakerültünk, Gerendás Lajos volt az edző, nagy öröm volt, mert nehéz út végén sikerült.

Volt egy Magyar Kupa-győzelmünk is a Sparival. A Komjádiban játszottunk a Tungsrammal, A Tungsram akkor bajnok volt, s meg tudtuk verni őket azzal a csapattal, amely nem volt rossz, de az első négybe nem nagyon fért bele. Kedves emlék ez is. 

Aztán jött a Honvéd-korszak - nagyon nagy élmény volt az első bajnokságunk, 2000-2001-ben a BVSC-t vertük meg a Szőnyi úton a bajnoki döntőben, tévéközvetítés is volt. Majd következett a legeredményesebb időszak, már Honvéd Domino néven, amikor zsinórban hat bajnoki címet szereztünk, sikerült az Euroliga final four-győzelem 2004-ben, s emlékezetes mérkőzésen, a Komjádiban nyertük el a LEN Szuperkupát.

Nagyon sok emlék van. Már gondoltam arra, hogy össze kellene szednem, talán majd most, ha nyugdíjas leszek...

- Mióta vagy nyugdíjban "civilként"?

- 2000-től, tehát 21 éve...

Öt éve, amikor a Kőérben 78. születésnapján köszöntötték Feri bácsit

- Milyen az egészséged, hogy vagy?

- A lábaimmal van gond, az izomzattal, pedig mindent megteszek, hogy ezen segítsek. Ha leülök, csak támaszkodva tudok felállni, a lépcsőn felmegyek ugyan, de már csak úgy, ha fogom a karfát. Ugyanez lefelé.

Ezt az évet már úgy csináltuk végig a Honvédban, hogy Mátyás Zoli mellettem volt, célzatosan. Ő csinálta a Honvéd teljes utánpótlását (kivéve az érdi különítményt) én pedig a felnőtt csapatot. Ez nagy könnyebbség volt, az az igazság, hogy a szakosztály életének irányítása ma már elképesztő mértékű adminisztratív terhekkel jár... Régen csináltunk egy-egy jelentést, de most...? TAO, EMMI, Szerencsejáték Zrt., mindenféle beszámoló. Nekünk nincs külön adminisztrátorunk, ketten végeztük azt a munkát is Zolival, előtte én csináltam mindent, de akkor még nem volt ennyi utánpótláscsapat. 

Érden lakom, az ottani uszodába lejárok, az érdi Honvéd-utánpótlás bázis ügyeit viszem tovább, így maradok a Honvéd állományában. Érden épült egy nagyon jó 33-as uszoda, egyben van a létesítmény az NB1-es női csapat kézilabdacsarnokával. A Honvédtól annak idején zöld utat kaptunk az itteni elképzelések megvalósításához, így jött létre itt is a sportág új bázisa. Most már három-négy csapatban játszanak fiatalok, olyanok, akik korábban nem kötődtek a pólóhoz, Érden kezdtek el vízilabdázni. A legutóbbi bajnokság kezdetekor 5-6 játékos már innen került fel Budapestre, az országos bajnokságba. Dorogon is csináltam egy bázist, az ottaniak Honvéd-Dorog elnevezéssel a dunántúli bajnokságban játszanak. 

De az az igazság, hogy ebben a bajnoki szezonban egy kicsit már egész évben foglalkoztatott a búcsú gondolata. Úgy éreztem, hogy át kell már adnom a feladatokat és Matyi (Mátyás Zoltán - a szerk.) egy nagyon jó személyiség erre, nyugodtan adom át neki a stafétabotot, én pedig azért Érden még folytatom...

- Feri bácsi, a sportág sok szereplője, részvevője nevében kívánunk jó egészséges és további örömteli munavégzést neked!