Vályi Vanda már a tavalyi budapesti Eb-n és most Triesztben is bizonyította képességeit, maximálisan a csapat szolgálatába állítva azokat. A torna egésze és az olaszok elleni csata mellett arról is kérdeztük: foglalkoztatja-e már a gondolat, hogy milyen lesz élete első olimpiája...

VÁLYI VANDA a vlv-nek:

- Ha most visszatekintek, úgy gondolom, hogy el kellett veszítenünk a görög meccset ahhoz, hogy ezt a kvótát megszerezzük vagy hogy ezt a tornát megnyerjük, mert szerintem még ma is mi vagyunk az esélyesebbek a hollandok ellen.

Ami engem illet: én tegnapelőtt, 22-én még fel sem fogtam igazán, hogy jön az a mérkőzés, amiért 8 hetet edzett a csapat. Még egy nappal előtte sem éreztem ennek a súlyát, viszont szombat reggeltől százszázalékosan a meccsre koncentráltam, minden egyéb külső tényezőt kiiktattam, a telefont is. 

Kitettünk egy papírt a falra a csapattal, mindenki felírta rá a célját, s azt, hogy mit várunk el magunktól meg egymástól ezen a mérkőzésen. Ezt olvasgattam, és próbáltam mindent rögzíteni az agyamban. Szerintem mindenki ilyen motiváltsággal, fókuszáltsággal készült, de be kell vallanom, én a hollandokat vártam inkább ellenfélként az elődöntőben, pontosan a hazai pálya miatt. Nap közben aztán az is eszembe jutott, hogy az olaszoknak sem lehet könnyű hazai pályán játszani egy ilyen tétmérkőzést, úgyhogy végül megállapítottam: nyomás itt senki máson nem lehet, csak rajtuk. Nyilván beleszólhattak volna jobban a mérkőzésbe mondjuk a játékvezetők, de hál' istennek, ez nem így történt, mert nem is adtunk esélyt arra, hogy bármibe beleszóljanak.



A mérkőzésen úgy éreztem, hogy még egyikünk sem pörgött ennyire, nem égett ilyen tűz bennünk, mint tegnap. Hálás vagyok a társaimnak, hogy a tegnapi meccset úgy lehoztuk, hogy nem adtunk esélyt az olaszoknak arra, hogy úgy érezzék, itt bármi keresnivalójuk van. Egész végig, még amikor feljöttek egy gólra, akkor is biztosnak éreztem a helyzetünket. Utána egyből meg is ráztuk magunkat, és 7:6-ról 9:6 lett. Mindez egyértelműen csapatmunka volt, extrákkal kiegészítve, nem beszélve Magyari Aldáról, aki 20 évesen beszállt a medencébe, és nem nagyon lehetett neki gólt lőni. Megemlítendő még Keszthelyi Rita klasszisa, Szilágyi Dorottya eredményessége, illetve Illés Anna és Leimeter Dóri nagyszerű góljai, amik az utolsó pillanatban lényegében eldöntötték a meccset. Ezek kicsit hiányoztak a görögok elleni mérkőzésen, érzem úgy, hogy valószínűleg szükségünk volt arra, hogy a görög meccs megmutassa: kell a jó egyéni teljesítmény is. Utána nagyszerűen játszott a csapat, és felvállaltuk azt, hogy ki kell venni maximálisan a szerepünket egyenként is a meccsből. És ezáltal az egyéni teljesítmények is jöttek.

- Az motoszkál a fejemben, hogy tulajdonképpen mindig ez a cél, mindig ezt szeretné az ember, ha egy csapatban játszik, mindig így akar játszani. Mitől volt az most, hogy sikerült is? Nyilván pont ugyanezt akartátok a görögök ellen, meg mindig úgy szálltok vízbe, hogy ez így legyen, és megtapasztaltátok már a tavalyi Eb-n is, hogy milyen, amikor így megy. Az vajon mitől lehetett, hogy ez most ennyire, tényleg szinte tökéletesen sikerült?

- Valljuk be, "vér folyt" itt a medencében, és hogy ebből a csatából mi jöttünk ki győztesen, én ezt annak tudnám be, hogy a meccset megelőző 24 órában mindenki arra készült, hogy most itt harcolni fog. Semmi mással nem volt időnk foglalkozni az előtte lévő 24 órában, csak arra fókuszáltunk, hogy ebből a csatából mi jöjjünk ki győztesen. Az ilyesmit tényleg nehéz szimulálni az év hétköznapjain vagy általában a mérkőzések előtt, után. Úgy éreztem, hogy nem jelentett nyomást a nagy tét, de arra fel kellett készülni, hogy ezt az olasz csapatot itt nagyon nehéz lesz megverni. Tényleg azt emelném ki, hogy mindenki a harcra, azaz a háborúra készült 24 órával a meccset megelőzően, és pont ezért nem is volt kérdés a meccs kimenetele. Biztos vagyok benne, hogy egy perccel sem készült többet ellenünk az olasz csapat, mint amennyit mi készültünk ellenük fejben.

​

- Elég fiatal vagy, de most már kezdesz azon gondolkodni, hogy milyen lehet, milyen lesz az olimpia?

- Megmondom őszintén, még ma reggel is egy számomra nagyon fontos embernek azt írtam, hogy "Most ez tényleg így van, most akkor megyünk, ez most megtörtént?". Még mindig próbálom feldolgozni magamban, mert közben a mai holland meccsen is jár az eszem nyilván, hiszen még ezt is be kell húzni. De azt mondom elsősorban, hogy ez most egy lépés volt az olimpia felé, a csapat kint van. Most visszatérünk a klubunknkba, Euroligát játszunk, majd utána újra elkezdjük az olimpiai felkészülést együtt - ezek mind-mind lépések. Utána benne kell lenni abban a tizenkét játékosból álló csapatban, amely az olimpiára utazik, számomra ez is egy cél lesz. És aztán, ha kiejtik a nevemet a csapathirdetéskor, ami már azt jelenti majd, hogy biztosan részt veszek az olimpián, akkor lehet azzal foglalkozni, hogy ott milyen lesz. De ha a csapatot nézem, egyértelműen nagyszerű eredmény vár ránk a tokiói olimpián, függetlenül attól, hogy ki utazik és ki nem. Szerintem nagy potenciál van ebben a csapatban.

- Nagyon szépen köszönöm, sok sikert kívánok estére!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

A torna utolsó napjának programja:

Helyosztók, döntők

Január 24., vasárnap

14.00 Szlovákia-Izrael (a 7. helyért)
16.00 Kazahsztán-Franciaország (az 5. helyért)

18.00 Görögország-Olaszország (bronzmérkőzés)
20.30 Hollandia-Magyarország (döntő)

A vlv-n a torna:

ELUTAZÁS ELŐTTI VLV-INTERJÚ BÍRÓ ATTILÁVAL

A TORNA ELSŐ NAPJÁN TÖRTÉNT

A TORNA MÁSODIK NAPJÁN TÖRTÉNT

A TORNA HARMADIK NAPJÁN TÖRTÉNT

A TORNA NEGYEDIK NAPJÁN TÖRTÉNT

A TORNA ÖTÖDIK NAPJÁN TÖRTÉNT

VLV-INTERJÚ KESZTHELYI RITÁVAL AZ OLASZOK ELLENI MECCS UTÁN

MÄRCZ TAMÁS A LÁNYOK SIKERÉRŐL

VLV-INTERJÚ MAGYARI ALDÁVAL

VLV-INTERJÚ ILLÉS ANNÁVAL