A magyar vízilabda-válogatott játékosai máris olyanok, mint a versenylovak a nagy derby előtt. A sok erőnléti, labda nélküli foglalkozás megtette a hatását, erősen motivált, játékra éhes vízilabdázók szállnak ma gépre Ferihegyen. Kemény Dénes utazás előtti összegzése a vlv.hu-nak:

- Most volt tíz olyan napunk, hogy a játékosok még egymás között sem játszottak egy percet sem. Ehhez képest ma délelőtt a vb-re készülő junior válogatottal játszottunk egy szerintem nagyon hasznos, nagyon jó edzőmeccset. Egyrészt látszott, hogy a tíz nap „nem-játék” milyen erős játékkedvet, motivációt adott a csapatnak, másrészt az is kiderült, hogy azért kell a játék is, mert bele kellett rázódnunk, szükség volt 10-15 percre és utána már nagyon jók voltunk.

- Most egy darabig megint csak edzésekkel folytatódik a felkészülés és Új-Zéland, valamint Kanada elleni csoportmérkőzésünk napjaiban megpróbálunk egy-egy barátságos edzőmeccset lekötni az ausztrálokkal vagy a horvátokkal - ha az edzésbeosztás ezt lehetővé teszi. Ezek a meccsek,. kétkapuzások szép lassan újra formába fogják lendíteni a csapatot. Meccsről meccsre leszünk egyre jobb formában és nem fenyeget az a veszély, hogy egy világverseny közepe táján, fontos, nehéz negyeddöntőben vagy elődöntőben kell a csapatnak olyan teljesítményt nyújtania, ami még siker esetén is kiöl valamennyi tüzet abból, ami bennünk van. Az egyre erősebb ellenfelek egyre jobb játékot fognak a csapatból kihozni, és adja Isten, hogy ez az egyenletes javulás éppen a legvégére hozza ki a legjobb teljesítményt.

- Én úgy gondolom, a játékosok most olyanok, mint a versenyló a nagy verseny előtt. Erős bennük a tűz, a küzdeni vágyás, a nehéz helyzet megoldásába vetett hit, ugyanakkor azt mindenkinek helyre kell tennie magában pszichésen, hogy lesznek nehézségek. Ennélfogva lesznek csapaton belül olyan megoldandó problémák, amelyek egy-egy játékos egyéni felelősségét, hibáját felvethetik, s amelyeket igenis meg kell majd oldani. Méghozzá szerényen és alázattal, nem pedig elhárítva magamtól a felelősséget, hogy „jó jó hát megy ez majd valahogy, nem olyan nagy baj”. Igenis, minden felmerülő legkisebb gondot nagy bajként kell kezelnünk, mert ha hagyjuk, hogy történhessenek velünk kisebb problémák, „hiszen az még belefér”, akkor ez elvezethet ahhoz, hogy a problémák megnőnek, és akkorák lesznek, ami majd már nem fog beleférni. Úgyhogy nagyon lényeges dolog, hogy ehhez mindenki így álljon hozzá, de szerintem ezzel nem lesz gond.