A napokban közöltünk ismertetést egy egyetemi oktató, kutató cikkeiről, amelyekben Benedek Tibor edzői munkásságának első szakaszát elemezte, tudományos igénnyel. Megkerestük a szerzőt, Tanács Jánost, hogy kifaggassuk, miért választotta ezt a témát, hogyan dolgozott, s tervezi-e a cikksorozat folytatását. vlv-interjú.

Előzmény:

portfolio.hu: Benedek Tibor azért válhatott legendává, mert észrevette azt, amit senki más

napi.hu: Íme a szervezetfejlesztési eszközök, amelyek révén Benedek Tibor csapatát győzelemre vezette

Benedek Tibor titkai - itt az első, tudományos igényű elemzés

TANÁCS JÁNOS (a Neumann János Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docense) a vlv-nek:

- Gépészmérnökként végeztem az egyetemen, de igazából soha nem dolgoztam ebben a szakmában. Doktori képzésem szerint tudománytörténész, matematika-történész vagyok, Bolyai-kutatóként a Bolyaiak munkásságával foglalkozom. Ezen kívül az érveléstechnika, a tárgyalástechnika, az üzleti kommunikáció oktatása és kutatása a munkám.

Tudománytörténészként abban szereztem nagy rutint, hogy utánamenjek dolgoknak, mint egy oknyomozó újságíró. Igyekszem nagyon-nagyon alaposan felgöngyölíteni a szálakat, próbálom összerakni a képet mozaikkockákból. Másfelől a tudományfilozófiai, tudománytörténészi végzettségem miatt alapos tudásom van a tudományok, az emberi gondolkodás működéséről. Talán mindezeknek köszönhető, hogy érdekesen tudok összerakni részelemeket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az oknyomozói munkához járul egy egyéni perspektívát biztosító háttértudás.

- Mi köze a vízilabdához, hogy került a sportág közelébe?

- Igazából az erősportokhoz van közöm, azt is későn kezdtem, öt-hat éve - most 50 vagyok. Erőemelő-versenyeken szoktam indulni és ez, ugye, egyéni sport. Viszont egyetemi oktatóként, kutatóként nagyon izgat a sportolás "szellemi része", ezért rengeteget olvasok ilyen témában. Természetesen, ha világverseny van, leülök a tévé elé és nézem a meccseket, szurkolok. Különösen kedvelem a vizes sportokat, a kapcsolódó interjúkat, falom az elemzéseket más sportok esetében is, gyakorta azzal a céllal, hogy tudok-e hasznosítani belőlük valamit. Emlékezetesek maradtak számomra azok a tévéközvetítések, amelyek során Soós Csaba kommentálta az úszóversenyeket.



A szűken vett Benedek-sztori onnan ered, hogy annak idején olvastam az Egressy Jánossal készült interjút, akkor figyeltem fel arra, hogy az úszóedző hogyan beszél a Benedek Tiborral végzett közös munkáról. A rácsodálkozásom a Benedek-módszertanra tehát régebbi keletű, de soha nem raktam össze a részleteket.

Aznap délelőtt, amikor Benedek Tibor halálhíre nyilvánosságra került, nekem egy bizottsági ülésen kellett részt vennem és azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok a megbeszélésre koncentrálni, olyan mértékben megrázott ez a bejelentés. Én is gyászoltam, búcsúztam tőle, és meglepett, hogy a magyar társadalom számára milyen megrázó volt Benedek Tibor távozása közülünk. Kevés ilyen egyesítő erőt tapasztaltam, tapasztalhattunk az utóbbi időben. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy kiderült: Benedek személye nem csupán a vízilabda belügye, hanem „közügy”. Emiatt vetődött fel bennem, hogy a tudásom, a kutatói képességeim munkám révén tudnám-e árnyalni a róla kialakult képet. Emellett nagyon zavart, hogy mennyire egydimenziós kép kezd kialakulni róla. ("...én akartam a legjobban. Ez az én tehetségem.") Már az általam akkor ismertek alapján is úgy éreztem, hogy sokkal gazdagabb, sokszínűbb a Benedek Tibor-kép. A bennem lévő oktatói-kutatói véna ösztönzött arra, hogy sokoldalú megközelítést alkalmazzak, árnyaltabb képet mutassak be, pontosan azért, hogy ne vesszenek el bizonyos részletek, hiszen ismereteim szerint ő túlságosan szerény volt ahhoz, hogy ezeket a bizonyos árnyalatokat megmutassa a széles nyilvánosság előtt.

Elkezdtem kutatni a forrásokat, végignéztem a megjelent cikkeket, youtube-videókat, megrendeltem a Barcelona kulisszatitkai című könyvet, az interjúk átvezettek más személyekhez, Gergely Istvánhoz, Nagy Viktorhoz, Görgényi Istvánhoz, egyre szélesebb körből jutottam forrásokhoz, hogy felfejtsem a szálakat.

Megjegyzem: úgy érzem, a munka során valamennyire sikerült megismernem a vízilabdasport világát. Természetesen nekem is volt már korábban egy képem arról, hogy a vízipólós mennyire nem futballista. A kulturáltság nem összehasonlítható, s most még jobban látom, szinte belülről, hogy mennyire más, mennyivel kifinomultabb kultúra jellemzi ezt a világot.



- Mennyi ideig dolgozik ezeken a cikkeken?

- Legalább három hetet fordítotok a munkára cikkenként úgy, hogy ilyenkor lényegében kizárólag ezzel foglalkozom. Ami elérhető cikk, videó, könyv, azokat mind nagyon alaposan tanulmányozom, elég intenzív munkával. Sokszor nem lehet előre látni, hogy még egy cikket el kell-e olvasni, vagy sem, hátha abból is jön valamilyen érdekes információ.

- A portfolio.hu-cikk megjelenése óta eltelt már egy kis idő, milyen visszhangok érkeztek?

- Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Azt hiszem, az embereknek maga az üzenet is szimpatikus volt, az általam festett Benedek-kép talán új színt hozott számukra. Úgy érzem, hogy társadalmi szinten a gyász folyamatában, a feldolgozásban is segíthetett kicsit azoknak, akiket nagyon megrázott a halála. Ez persze más helyzet, mint amit Benedek Tibor közvetlen környezete átél, a vele közeli kapcsolatban lévők fájdalma nyilván még sokkal mélyebb. Benedek távoli ismerősei, hívei mégis úgy érezhették, hogy eltölthetnek még egy kis időt vele vagy pedig egyfajta szép nekrológként olvasták a cikkeket, amelyek tartalma valamilyen módon árnyalta a magukban kialakított képet. Volt, aki rám írt, elmondta, hogy a 90-es években kapcsolatban állt Benedek Tiborral, elküldte a levelezést, sok köszönetnyilvánítást is kaptam.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a második cikk után már negatív észrevétel is eljutott hozzám, elsősorban azt kifogásolva, hogy egyoldalúan csak Benedek kapitányi időszakának első, sikeres időszakára koncentrálok, és nem teljes a kép a második, kevésbé sikeres korszak összetevői nélkül. Ez, ugye, azt jelenti, hogy én is egyoldalú kép létrehozásában iparkodom, miközben ezt el akartam kerülni. Ez a kritika bizonyos nézőpontból jogos, és köszönöm is, hogy megfogalmazták, vállalták, eljuttatták hozzám. Nekem is fontos látni, hogy meddig terjed a külső, kutatói nézőpont pontossága, és hol kezd megcsalni, torzulni. Amit látni kell: az én cikkeim elsősorban a nagyközönségnek szóltak, üzleti, gazdasági portálokon jelentek meg, és ezen a terepen első lépésben ennyit lehetett, vagy volt érdemes árnyalni a Benedek-képen. Abban bízom, hogy az eddigi két cikkel, és két lépéssel többet és jobban tettem egy teljesebb képért, esetleges egyoldalúságával is, mintha meg sem írom. Egy tudományos igényű, teljes képben persze nem csak az első év vagy első két év sikere érdemes a tanulmányozásra, hanem a szövetségi kapitányi időszak második fele is. Egyébként én sportemberként egy világbajnoki vagy olimpiai 5. vagy 6. helyet semmiképpen nem tartok kudarcnak, tehát sem Kemény, sem Benedek munkásságának íve nem így értelmezhető számomra. Tudományosan viszont igaz, hogy a siker utáni törésből vagy visszaesésből is sokat lehetne tanulni, és engem mindig a tanulságok izgatnak. De Benedek Tibor szövetségi kapitányi ciklusának második felét biztosan nem most érdemes vizsgálat tárgyává tenni, még ha valószínűleg nagyon izgalmas elemekkel bővítik is az életút ábrázolását.

- Lesz-e folytatása a cikksorozatnak, tervez-e újabb részt?

- Van a fejemben egy harmadik gondolat: a sport- és üzletmódszertan szempontjából vizsgálnám a benedeki munkásságot. A japán 4x100-as férfi futóváltó rendberakása, valamint az angol terem és országúti kerékpáros sikereket szállító Dave Brailsford-féle módszertan foglalkoztat, mert ezek hátterében egyfajta üzleti szemlélet húzódik meg, és Benedek Tibor néhány megoldása engem kifejezetten ezekre emlékeztet. Ez lenne a harmadik cikk témája.

- Volt-e életében vízilabda-meccsen?

- Nem, csak tévében néztem eddig. Viszont a Komjádi uszoda közelében lakom, oda szoktam járni úszni, a szigetre is járok, a Széchybe. A vízilabda feeling még így is megérinti kicsit az embert, például akkor, amikor futok a szigeten, és esténként találkozom az uszodából hazainduló fiatal pólósokkal...

- Köszönöm a beszélgetést.