Benedek Tibor kérte meg, hogy vegye át tőle UVSE-s feladatait, s Vincze Balázs a személyes kapcsolat, több évtizedes barátság hatására mondott igent. Az 53 éves szakember beszél az átadás-átvétel folyamatáról, ismerteti az UVSE új igazolásait, fő személyes céljait, az új szezonnal kapcsolatos várakozásait. vlv-interjú:

VINCZE BALÁZS (UVSE) szakmai igazgató és vezetőedző a vlv-nek:

- Ismert, hogy kifejezetten Benedek Tibor személyes kérésére vetted át az ő egykori munkáját. Lehet részleteket megtudni arról, hogy hogyan történt mindez? Milyen megfontolások voltak, mit vettél figyelembe, amikor elvállaltad a megbízást?

- Tavaly októberben kezdtünk el beszélgetni erről a lehetőségről. Hullámzó érzések lehettek Tiborban, erre abból következtetek, hogy még arról is szó volt, hogy esetleg januárban megtörténik a váltás. Ő azt szerette volna, ha a munkáját olyan szakember veszi át, aki hasonlóan gondolkodik a vízilabdáról. Az első időszakban eléggé tartózkodó voltam az ötlettel kapcsolatban, aminek megértéséhez fontos tudni: akkoriban történt váltás a szombathelyi klub vezetésében, s az új irányítókkal éppen megállapodtunk, hogy továbbra is betöltöm az addigi feladatkörömet. Megszerettem az ottani munkát, a várost. A szombathelyi munkámmal össze tudtam egyeztetni a Tibor által vezetett Utánpótlás Bizottságnál kapott feladatomat - négy korosztály szövetségi kapitánya voltam. 

 Tiborral az egészen szoros kapcsolatunk, barátságunk a 90-es évekre datálódik, az UTE-ban együtt játszottunk, a válogatottban pedig egészen 2000-ig. Azután más utakon jártunk, a kapcsolatunk megmaradt, ha nem is volt olyan szoros, mint korábban, amikor napi szinten találkoztunk, s együtt éltük meg a bánatunkat, örömünket. Amikor 20 évvel később megtalált egy ilyen kéréssel, előjöttek bennem a 90-es évek emlékei és ez végül eloszlatta a kételyeimet, eldöntötte a további sorsomat.

Az is megfordult a fejemben, hogy, ha Tibor alkalmasnak is talál erre a munkára, ettől még nem biztos, hogy működni fog ez a megoldás. Természetesen tudtam: mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy azt a szellemiséget, szakmaiságot, amit Tibor képviselt, megpróbáljam továbbvinni, nyilván a saját személyiségemet beletéve. Biztos, hogy nem ugyanaz lesz, mintha ő folytathatta volna, de szeretném, ha ugyanolyan sikeres lenne a következő időszak is.

Az első, októberi beszélgetés után decemberben folytattuk, aztán februárban, ekkor már az volt napirenden, hogy üljünk le és kezdjünk el konkrétumokról beszélni. Ő időközben megemlítette a személyemet Lovas Péternek, az UVSE elnökének, aki azt mondta, csináljuk. Maximálisan támogatott Bánfi Péter is, a szombathelyi vízilabda klub elnöke. Mindenhonnan megkaptam a támogatást, természetesen a családomat is beleértve.

És akkor leültünk Tiborral egy jó pár órás beszélgetésre. Ő vázolta a feladatokat, mert ugyan szakmai igazgatói feladatkört töltöttem be Szombathelyen, de az UVSE-nél nyilván mások a számok, akár a bajnokságokban induló csapatokat, akár a játékosokat nézzük és ehhez még hozzájön az, hogy egy ifjúsági és egy felnőtt csapat vezetőedzői teendőit is el kell látni. Ezeket beszéltük át és megegyeztünk egy olyan forgatókönyvben, hogy márciustól a szombathelyi elfoglaltságom mellett rendszeresen találkozunk és elkezdjük az átadás-átvétel folyamatát. Ekkor még nem arról volt szó, hogy belefolyok bármilyen munkába, csak a belelátás lehetőségét teremtettük meg az edzők munkájába, minden olyan feladatkörbe, ami júliustól várt volna rám.

Tibor bemutatott előbb a játékosoknak, aztán az edzőknek, ezután eljött a karantén időszaka és a szépen eltervezett munkából, átadás-átvételből nem lett semmi. Közben Tibor állapota is változott, májusban már úgy következett a klub bejelentése, hogy gyakorlatilag azonnali hatállyal vettem át a feladatokat. Május 1-jével lettem az UVSE alkalmazottja. 

- Milyen most a helyzet? A kirakatban az OB1-es férfi csapat áll és mindenki tudja, hogy onnan hat meghatározó ember távozott. Ez azért olyan magas szám, hogy egy összeszokott, már rutinszerűen működő csapatot teljesen "felborít". Lényegében most egy új csapat felépítése a feladat?

- Maximálisan így van. Azok, akik elmentek, valóban meghatározó játékosai voltak annak a csapatnak, amely az előző szezonban olyan szépen szerepelt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy valamennyien élcsapatokhoz, olyan klubhoz szerződtek, amely éremért küzd a magyar első osztályban, abban a versengésben, amit a világ legerősebb  bajnokságának nevezünk. 

Amikor átláttam, hogy milyen lehetőség van a saját utánpótlásra építve, lépésről lépésre összerakni az új csapatot, ha nem is rögtön olyan színvonalút, mint amelyik befejezte a szezont, akkor azért nyilvánvaló volt, hogy erősítésre lesz szükség. Tudni kell, hogy a hat távozó mellett Aranyinak és Vámosi Bertoldnak is megegyezése volt új csapatához. Ők végül úgy döntöttek, hogy mégis maradnak az UVSE-nél. Felmerült, hogy Vigvári Vince és Molnár Erik is eligazol. Örülök, hogy maradnak, mert mindannyian kulcsszerepet kapnak a szezonban, amit kár lett volna ha nem élnek meg.

Indokolt volt néhány játékos leigazolása amellett, hogy természetesen maradt az a szisztéma, hogy a saját utánpótlásra támaszkodva álljunk helyt az OB1-ben. Először Szentesi Ádámmal egyeztem meg, akivel az OSC-nél dolgoztunk együtt. Ő mind a vízben, mind a parton nagy segítsége lesz a csapatnak. 



- További igazolások?

- Ami még fontos volt: az, hogy a 2-es és a 4-es pozíciót megerősítsük, ezt szolgálta Bencz Rolf (a Vasasból) és Kardos Alexander (a Honvédból) szerződtetése. Utóbbi egyébként a Vasashoz tartott, csak ott az elképzelések megváltoztak, így mindkét játékos szabadon igazolhatóvá vált.

A három új játékos mellett a többiek vagy az utánpótlásunkból vagy a tavalyi csapatból lesznek szereplői a következő évi OB1-es keretünknek.

- Mióta tartasz edzéseket?

- Nagyjából május közepén kezdtük el a rendes edzésket, viszont ez az időszak még az előző szezon kifutását jelentette, azokkal a játékosokkal dolgoztam, akik a 2019-20-as szezonban szerepeltek. Mivel sokan érettségiztek, felvételiztek, elég hiányosak voltak az edzések és eleve olyan jellegűek, amilyenek egy két hónapos vízmentes időszak után lehetségesek voltak: elsősorban fizikális alapon próbáltuk a konditermi és a vízi munkát összehangolni, visszahozni a játékosok kondícióját.

Aztán jött egy kéthetes szünet, a mostani keretttel június közepén kezdtük el a felkészülést.

- Hol tartotok most, mik az eddigi tapasztalatok, van-e olyan, amire nem számítottál?

- Az biztos, hogy a következő évi versenyrendszer elég sűrű lesz. Három játékosunk (Bisztritsányi Dávid, Korényi Balázs és Szentesi Ádám) kivételével valamennyien érdekeltek lesznek a Komjádi Kupa küzdelmeiben is és néhányuknak, a 2002-eseknek és az ennél fiatalabbaknak még az országos utánpótlás-bajnokságban is szerepelniük kell. Az utánpótlás-válogatottaknál számításba vett játékosok további jelentős edzésmunkát végeznek majd, úgyhogy olyan szezonra kell felkészülni, amelynek során sok mérkőzés és viszonylag kevés edzéslehetőség lesz.

Az akkumulátorokat most töltjük fel, ez elég lassan, nehézkesen működik, mert a hosszú edzéskihagyásból adódóan sorra jönnek a sérülések. A fiúk kiszabadultak a bezártságból - szerencsére olyan játékosok vannak az UVSE-nél (nemcsak a felnőttben, hanem az utánpótlásban is), akik szeretnek vízilabdázni, nehéz őket visszatartani. Tapasztalom azt az attitűdöt, hogy azok a játékosok, akik a saját korukhoz képest idősebbekkel edzenek, a munka után visszamennek a saját korosztályuk foglalkozására és ott folytatják a munkát. A plusz edzésmunka nálunk nem feltétlenül az edzőkön múlik, hanem a játékosok hozzáállásán. És ez azért fontos, mert Tibor jóvoltából éppen az a magyar vízilabdasport számára "felfedezett" nagy hozzáadottérték, hogy nem feltétlenül elegendő az az edzésmennyiség, amit egy edző a foglalkozásokon megkövetel, levezényel. Ahhoz, hogy az ember jobb lehessen a társainál, egyénileg is nagyon sok további energiát kell mozgósítani.

Az egész UVSE-ben látom ezt a törekvést és hozzáteszem, ugyanez jellemezte annak idején azt az UTE-t is, amely sikert sikerre halmozott, BEK-győztes lett. Tőlem sem áll távol, hogy többet foglalkozzam a vízilabdával, mint amennyi az "előírás", magam is ösztönzöm a játékosokat arra, hogy ne elégedjenek meg azzal az edzésmunkával, amit az edzőjük előír számukra.

Ami a konkrét kérdést illeti: szép fokozatosan haladunk, néhány edzőmérkőzésen túl vagyunk, volt ami jobban sikerült, volt, ami kevésbé.

A Magyar Kupa valamilyen szinten megmutatja majd az erőviszonyokat, de ha be akarnám lőni az UVSE-t, akkor a 16 csapatos OB1-es mezőnynek abba a 10 csapatába helyezném, amely az első négy - Fradi, Szolnok, OSC és Vasas - után, a Honvédot, valamint a BVSC-t követően, azonos eséllyel pályázik egymás ellen bármilyen eredmény elérésére otthon is és idegenben is. Tipikus 1-X-2-es meccsek lesznek ezek. 



- Van-e személyes célod az új szezon előtt?

- A legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy a klubnak sikerüljön azon az úton továbbmenni, amelyen elindult. Tibor négy éven át foglalkozott az UVSE-vel, s egy 2008-ban alakult klubról beszélünk, ami az UTE utánpótlás-csapatait vette át annak idején, vitte egyre magasabb és magasabb szintre. Aztán ehhez érkezett Tibor, akivel az UVSE  az egyik legmeghatározóbb oszlopává vált a magyar utánpótlás-képzésnek.

Én úgy gondolom, lehet, hogy már a jövő évi olimpián lesz UVSE-nevelésű játékos. Ez nem egy üzenet Tominak (Märcz Tamás szövetségi kapitánynak - a szerk.). Abban pedig, hogy a 2024-es olimpián való részvételre több UVSE-játékos esélyes lesz, biztos vagyok.

Én azt szeretném, ha a következő évek megadnák az alapot ahhoz, hogy az olimpiákon UVSE-nevelésű játékosok is képviseljék a magyar színeket. Ezt tartom a legfontosabb feladatomnak, amit az edzőkollégáimmal együtt szeretnék elérni. Azt, hogy a felnőtt csapatunk tud-e olyan eredményt elérni a következő bajnokságban is, mint legutóbb, szintén fontos feladatnak gondolom, de nem feltétlenül biztos, hogy ez megvalósul. Viszont mindenképpen szeretném, ha markánsan megmaradna legalább középcsapatként az UVSE. Olyan játékosok alkotják a keretet, akiknek a hozzáállása is megfelelő és arra is vállalkoznak, hogy segítséget nyújtanak a fiatal játékosoknak amellett, hogy nyilván a saját karrierépítésük is fontos. Bisztritsányi Dávid is beállt már az UVSE edzői stábjába, Korényi Balu évek óta edzősködik, sikeresen neveli a játékosokat, Szentesi Ádámnak is edzői ambíció vannak, amikkel már ettől az évtől élhet is.

Senki nem fogja tragédiának tartani a klubban, ha nem sikerül nyolc közé kerülni, de lehet, hogy van ilyen kifutása már ennek az évnek is. Az biztos, hogy Lovas Péter elnök vezetésével az összes terhet levették rólam. Nem az a feladat, hogy új Benedek Tibor legyek, azt kérik, hogy a saját tudásom és tapasztalataim alapján vezessem ezt a csapatot - jól. Én magam rakom magamra azt a terhet, hogy ha Tibor figyeli ezt a gárdát az égi tribünről, akkor érezhesse azt, hogy jó döntést hozott, amikor engem választott utódjául.

- Van-e bármi, amit nem kérdeztem, de szeretnél elmondani?

- Igen. Egyfajta személyes kötődésről még nem beszéltem. Két évtizeden át naponta a Margitszigetre jártam, ott kezdtem vízilabdázni, ott nőttem fel. Egy lila-fehér csapatban játszottam, s ha most nem is lila-fehér, hanem lila-sárga a klub színe, ez a "visszatérés" szerepet játszott a döntésemben, abban, hogy Tibor kérésére igent mondtam. És most ugyan az a feladat, hogy az UVSE folyamatosan tartani tudja a középcsapat-szintet, nem mondok le arról, hogy valamikor legyen ismét egy olyan Újpest, amely a 90-es évek meghatározó csapata volt, s a magyar vízilabda történetének legtöbb magyar bajnoki címét szerezte meg, szám szerint 26-ot.

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok!

Az UVSE férfi csapatának névsora:

Bisztritsányi Dávid, Prágay Botond, Füri Ákos - kapusok,
Korényi Balázs, Szieben A. László, Aranyi Máté, Eppel Barnabás, Bencz Rolf, Vámosi Bertold, Hegedűs Csanád, Kardos Alexander, Molnár Erik, Seeler Botond, Szentesi Ádám, Vigvári Vince - mezőnyjátékosok

Vezetőedző: Vincze Balázs
Másodedző: Varga Viktor
Erőnléti edző: Zilahi Tamás
Masszőr: Szakmáry Attila