Az utánpótlás-korosztály egyik legtehetségesebb tagja, az UVSE egyik motorja Szolnokra igazol. A 19 éves játékossal a váltás okairól, a Benedek Tibor irányította lilák elmúlt évi fantasztikus meneteléséről és személyes motivációiról beszélgettünk.

KONARIK ÁKOS a vlv-nek:

- Először is: sajnálom, hogy ezt az évet nem tudtuk lejátszani. Azt gondolom, hogy a felsőházi szereplésünk ennél is szebb lehetett volna, mint az a 7. hely, ahol a bajnokság félbe szakadásakor álltunk. 

Ami az átigazolásomat illeti, úgy éreztem, hogy abból az utánpótláskorú csapatból, ahol én vagyok az úgymond "hangadó", ki kell mozdulnom, hogy tovább fejlődjek. Egy évre igazoltam Szolnokra, ami nagy változás az életemben, hogy mást ne mondjak, most fogok először egyedül élni, tehát a játékon kívül sok más téren is nagyot nő a felelősség, aminek terhével meg kell birkóznom.



- Miért éppen a Szolnok?

- Az edző személye és a csapattársak miatt. Úgy gondolom, jó helyem lesz ott. Ha még konkrétabban kell válaszolni: elsősorban az vonzott nagyon, hogy Nagy Viktor és Dusko Pijetlovics csapattársa lehetek. Előbbi a világ egyik legjobb kapusa, elöl pedig szintén a világ egyik legjobb centere játszik. Ez olyan masszív szerkezeti alapot jelent a csapat számára, amire könnyű építeni. 

- Mikor kezdtek, mi a menetrendetek?

- Ha minden igaz, július vége felé indul a Magyar Kupa, várhatóan június eleje és közepe között kezdődik a felkészülés.  

- Amikor tárgyaltatok, mit mondtak neked, miben számítanak rád, milyen lehetőséget kapsz?

- Kifejezetten azt mondták: nem azért igazolnak le, hogy kevés játékkal foglalkoztassanak, abszolút meghatározó szerepet szánnak nekem, ami természetesen tetszik. Ez is volt a célom, az UVSE-nél megszokott szinte négy negyedes játéklehetőséget nyilvánvalóan nehéz máshol is megkapni, arra számítok, hogy olyan három negyedeket fogok játszani meccsenként, így szeretnék nagyon jó teljesítményt nyújtani.

- Kapásoldal, ugye?

- Igen.

- Ott általában mindenhol nagy a tülekedés...

- Szerintem egészséges rivalizálás lesz, ez kell is.



- Benedek Tibort megkérdezted, amikor a szolnokiakkal tárgyaltál?

- Persze.

- Meg szabad kérdezni, hogy ő mit mondott?

- Az volt a véleménye: egyelőre nem biztos abban, hogy kell nekünk a váltás, de abban sem, hogy rosszat tesz a fejlődésünknek, ha máshol folytatjuk. Amikor vázoltam a szolnoki helyzetet, abszolút támogatott, nem vetődött fel benne, hogy rossz helyre kerülök. Támogató volt, s biztos vagyok abban, hogy amíg én tárgyaltam, ő is beszélt a szolnokiakkal.

- Azt a sikertörténetet, ami Benedek Tibor visszavonulásával most véget ért, te hogy látod? Miként lehetett tinédzserekből rövid idő alatt olyan csapatot formálni, amely a világ legerősebb bajnokságában a legjobbakkal szemben is komoly teljesítményre volt képes?

- Azt hiszem, mi megfogtuk az Isten lábát azzal, hogy a Mester lett az edzőnk az utolsó másfél-két évben. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy mi volt a csapatunk teljesítményének a kulcsa, első helyen mindenképpen a Mestert emelem ki. Aztán magunkat, mert azt gondolom, hogy egyénileg és csapatként is nagyon jól "funkcionáltunk". Úgy is megközelíthetem, hogy remek egyéni teljesítmények voltak, amelyek az összeállt taktika segítségével a csapat erejét megsokszorozták. Amit még ki tudok emelni: sok cikket lehetett most olvasni a Mester alázatos munkájáról, ami az UVSE vezetőedzőjeként is jellemző volt rá. Nos, mi pedig olyan társaság voltunk, vagyunk, amelynek tagjai iszonyatosan szeretnek vízilabdázni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de szerintem rettentően fontos, hogy egy csapat tagjai élvezzék és szeressék azt, amit csinálnak. Mi nagyon sokat edzettünk a Mesterrel is, ha az előre meghatározott óraszámot nézzük és nagyon sokszor ott maradtunk még a hivatalos edzés után is a medencében lőni, passzolni, taktikát gyakorolni, nyújtani stb. Egyetlen másodpercre sem éreztük azt, hogy most akár máshol is lehetnénk, így éreztük jól magunkat. Minden időnket arra szántuk, hogy jobbak legyünk, ebben az évben már kimondva is az volt a célunk, hogy bejussunk a felsőházba. Tavaly ezt még nem fogalmaztuk meg, utólag visszatekintve talán jó is volt, hogy akkor maradtunk az alsóházban, mert sok szoros meccset tudtunk játszani. 



- Benedek Tibornak voltak olyan meccs utáni nyilatkozatai, amelyek szerint még őt is meglepte az az érett, bátor játék, amit olykor még kritikus szituációban is nyújtottatok... Ti belül hogy éreztétek, számotokra nem volt meglepő, hogy ennyire jól megy a játék erős csapatok ellen is?

- Engem nem lepett meg. Szerintem ebben a szezonban oda tartoztunk, ahova eljutottunk és ez nem véletlen volt.

- Egy korszak lezárult. Sokszor megfordult az ember fejében, mi lenne, ha egy tehetséges fiatalokból álló csapat az ifikor után is együtt maradna, mire vihetné a felnőttek között. Az UVSE most megmutatta, de ennek az időszaknak most vége. Gondolom, ezt azért bánod...

- Ennek a csapatnak valóban vége, a zuhanyhíradó információiból ezt tudni lehet. Már a Mester visszavonulása önmagában ezt jelentette volna. Hogy mennyire bánom? Nehéz erről beszélni. Főleg az jut most eszembe, hogy itt azért nagyon szoros emberi kapcsolatok alakultak ki. Vannak, akikkel ez a kapcsolat egészen mély lett, de mindenki összetartott, jó légkörű társaságot alkottunk. Nagyon furcsa lesz majd, hogy nem a gyerekkori barátaimmal játszom, hanem ellenük. Viszont a változásnak azt a következményét meg már kifejezetten vártam, hogy nálam jobb játékosokkal tudjak naponta edzeni, az ő segítségükkel fejlődjek tovább. Mert ez a célom és persze, a lehető legtöbb címet megnyerni a csapatommal. A döntésemet egyáltalán nem bánom, azt meg majd meglátjuk, hogyan alakulnak az eddigi kapcsolataim, remélem, megmaradnak és távkapcsolat útján is tudjuk egymást tovább segíteni az eddigi barátaimmal.

​

- Tizenkilenc éves vagy. Ez az a kor, ami általában vízválasztó egy fiatal pólós életében. Az utánpótláskorból kiöregedve most kell megvetned a lábadat a "nagyok között", ez még akkor is igaz, ha eddig is az OB1-ben szerepeltél. A válogatottnál is ilyenkor figyelnek fel a kiugró tehetségekre. Gondolom, a mostani váltás ilyen szempontból is tudatos volt.

- Abszolút. Az a kimondott célom, hogy válogatott legyek és ott is a lehető legtöbb versenyt megnyerjem a csapattal. Ehhez meg kellett hozni a mostani döntést. Ugyanakkor a válogatottságra egyáltalán nem vagyok "rágörcsölve". Most adják a Netflixen a Michel Jordanról készített filmsorozatot, s idézik több nyilatkozatát, talkshow-kban elhangzott megnyilvánulását. Az egyik megszólalásakor azt mondta: ""Néha az, hogy tudod, edzened kell, mert fejlődni akarsz, előrébb visz, mint ha van előtted egy konkrét cél és minden nap arra gondolsz". Na, én is valahogy így vagyok ezzel. Edzek nagyon keményen, a vízilabda minden területén fejlődni akarok, az a cél, hogy előbb-utóbb válogatott legyek, de nincs bennem ezzel kapcsolatban feszültség, napi kényszer a bizonyításra. Ha elvégzem a munkát becsülettel, akkor az meghozza majd az eredményt ezen a téren is - ebben bízom.

- Van példaképed, volt példaképed, amikor fiatalabb voltál?

- Első helyen Apukámat és Anyukámat tudom megemlíteni. A sportolók közül vízilabdában Benedek Tibor és Varga Dénes, a kosárlabdában Kobe Bryant és Michael Jordan. 

- Van-e olyasmi, amikről ábrándozol, amit el szeretnél érni, ami a sportolói pályafutásod csúcsa lehet?

- Van, de ezt megtartanám magamnak...

- Jó, de kérlek, ha sikerül elérni, szólj majd, hogy "Na, ez volt az!"

- Rendben, megbeszéltük!

- Köszönöm és sok sikert Szolnokon!