Hogy töltik a kényszerűen vízilabdamentes időszakot a játékvezetők? Őket mennyire viseli meg a már most hosszúra nyúló szünet, hogy telnek napjaik, mivel töltik az időt, s mire számítanak, milyen lesz a folytatás? Vogel Gábor nemzetközi játékvezetőt kérdeztük, aki civilben a Császár-Komjádi Sportuszoda létesítményvezetője.

VOGEL GÁBOR a vlv-nek

- Milyen az élet mostanában a Komjádi uszodában?

- Március 16., a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kormányrendelet életbe lépése óta nincs közönség az uszodában. Ez a létesítmény a válogatottak felkészülését szolgálja majd, ami egyelőre nem kezdődött meg - nagyon rossz látni, hogy üres a medence.

- Mi a helyzet a játékvezetőkkel? Ők azért más kategóriába esnek a vízilabdázókhoz képest, hiszen mindenkinek van civil foglalkozása. Mégis, a sporik között van valamilyen összetartás? Tudtok foglalkozni most a vízilabdával?

- Hivatalos internetes konferenciabeszélgetéseink nincsenek, de telefonon tartjuk a kapcsolatot, érdeklődünk egymástól, kivel mi van. Másképp éljük meg ezt, mint a játékosok, tény és való, de azért emberileg ugyanúgy. Szabálykérdésekről folyik konzultáció, a játékvezetői bizottság küldött köremailt a játékvezetőknek, kérve, hogy most tegyék fel a kérdéseiket bármilyen szabályértelmezéssel kapcsolatban, hogy tisztázni lehessen a vitatott helyzetek megítélését. A kérdéseket és a válaszokat közzé fogják tenni. 

- A bírói munka szempontjából nálatok is "kiesés" van, pedig a játékvezetőknek is fontos a napi gyakorlás, rutin a folyamatos meccselés...

- Természetesen. Ahogy a sportolóknál is - ez már most kitűnik az edzők, játékosok nyilatkozataiból - legalább egy hónap kell majd az élet újraindulásakor ahhoz, hogy a korábbi szinten folytathassák a játékot, nekünk is sokat kell majd gyakorolni. Számunkra ez a helyzet egyelőre kicsit olyan, mint a nyári leállás, amikor nincsenek meccsek, csak azok számára, akik nemzetközi porondon szerepelnek és a válogatottak eseményein dolgoznak. 

A nyári szünet után, amikor kezdődik az új szezon, a bírók közül is rögtön menni kell mindenkinek, gyakorolni esetleg már edzőmeccseken. Természetesen a szabályokat nem kell újratanulni, az a fejben van, de ahogy a nagypapám szokta mondani a biciklizésre: nem fogod elfelejteni, de ahhoz, hogy úgy biciklizz, mint annak előtte, fel kell ülni. Eleinte dülöngélni fog az ember, de aztán visszajön minden.

- Tudsz arról, hogy ebben az időszakban bírók elővesznek régi meccset és elemeznek?

- Most, amikor beszélünk, már harmadik napja adják az M4-en az atlantai olimpia eseményeit, Imádom, nagyon jó nézni, a vízilabda-meccseink összefoglalóit pedig külön figyelem. Megállapítottam, hogy 1996-ban is ugyanaz volt a játék, mint ma - persze belemehetnénk azért apró szakmai részletekbe, amelyeket illetően sok a változás. Ami engem illet, folyamatosan tartom a kapcsolatot nemzetközi szinten is a játékvezetőkkel, sok jó barátom van köztük. Gyakran beszélgetünk, de mostanában az első kérdés nem valamilyen szabály megítélése, hanem az, hogy hogy van a család, mindenki rendben van-e, hogy zajlik az élet. A múlt héten született kisfia izraeli barátomnak, Matan Schwartznak, mesélt az ottani helyzetről, arról, hogy bent volt a kórházban ő is és nem mehettek onnan haza. Mostanában az egészség, a család a legfontosabb téma, mindezek után jön csak a vízilabda, amikor beszélgetünk.

Visszatérve a kérdésre: szoktam nézni régi felvételeket, lassítok, visszajátszok egy-egy jelenetet, kikockázom, hogy adott szituációban mi történt, milyen ítélet született és a látottak alapján lehetett volna-e más döntés. Az ilyesmi sokszor csak többszöri visszajátszás után, különböző kameraállásból nézve állapítható meg. Abba nem nagyon megyek bele, hogy egy-egy kolléga munkáját elemezzem, de az érdekes szituációkat gyűjtöm, azokat hasznos nézegetni. Egyébként YouTubon is található más nagyon sok felvétel, jó minőségben.

- Mit tudsz a többi magyar bíróról, hogy telnek az ő napjaik?

- Csanádi Zsolt barátom, aki Tatabányán él és dolgozik, önkéntes munkát végez, 70 éven felülieknek visz minden nap ebédet. Az egri Kovács Cs. Tamás a vízilabdacsapat játékosaival együtt jótékonykodik, ennek látható nyoma van a közösségi oldalakon. A szentesi Berki Andris egy szociális intézmény igazgatója, ebből adódóan ő különösen érintett, a mostani helyzet sok munkát ad számára. Mégis, ő volt az, aki először jelezte nekem, hogy komoly elvonási tünetei vannak, hiszen a Szentesen is áll a vízilabdaélet. Szóval a póló nemcsak a játékosoknak hiányzik, hanem mindenkinek, aki ennek a sportágnak a részvevője. Így vannak ezzel a játékvezetők is. Mi ezt nem azért csináljuk, hogy ebből éljünk meg, ez nem lehetséges, hanem azért, mert szeretjük a sportot, szeretjük a vízilabdát, itt nőttünk fel, ebben a közegben telt az eddigi életünk. A mi korunkban nekünk már ez jut, ha úgy tetszik, ebbe kapaszkodunk, hogy itt lehessünk, a sportág szereplői maradhassunk. Mert ez a szerelmünk.

Visszatérve a többiekhez: Várkonyi Gabriella - utánpótlásedző, technikai vezető egy klubnál. Kapott home office-lehetőséget, tartja a kapcsolatot a gyerekekkel, s közben idős édesanyját, a környezetében élő öregeket segíti. Kun Gyurit nem kell bemutatni senkinek, ő egy szállítmányozási cégnél magas beosztásban dolgozik, projektmenedzser - ő is utánpótlásedző, gyerekekkel foglalkozik. Nagy a felelőssége, hiszen pedagógusi munkát végez, lélekben is támasza kell hogy legyen a gyerekeknek ebben a nehéz időszakban. Kérdeztem, tőle, hogy mit tud csinálni most a vízilabdában. Mondta, hogy edzésterveket állít össze, amiket napi szinten küld a gyerekeinek. A legnagyobb gondnak azt nevezte, hogy ebben a helyzetben miként lehet megtalálni az egyensúlyt a komoly munka és a motivációt fenntartó játék között. Ez még a hagyományos edzéseken is nagy figyelmet igényel, most pedig különösen nehéz. Elmondta, hogy versenyezteti a gyerekeket, és videókat kér az elvégzett munkáról. Ezek a felvételek sok esetben mulatságosak, tükrözik, hogy a vízben ügyesnek tűnő gyerekek mennyire nehezen, olykor ügyetlenül végzik a szárazföldi feladatokat. 

- Hogy látod a jövőt?

- Most mindenki arra vár, hogy mi lesz az MVLSZ elnökségének május 11-i ülésén, hogyan döntenek a sportág vezetői a félbeszakadt bajnokságok sorsáról. Jó esetben nagyüzem lesz június-július-augusztusban, azt mondom minden kollégának, hogy számítsanak erre. 

- Mire számítasz, milyen döntés születik két hét múlva?

- A magánvéleményem az, hogy a regionális bajnokságokat le kell fújni. Nyolccsapatos tornákat kellene rendezni nyáron, amikor ez már lehetséges. A gyerekeknek az a legfontosabb, hogy legyen játék, nem szabad őket mérkőzés nélkül hagyni, de a bajnokság befejezését nem kellene erőltetni. Van olyan verseny, amelyben 40 csapat indult és csak féltávnál tartottak, amikor leállt az élet. Itt nem fér bele a folytatás, már csak azért sem, mert a rendes befejezéshez minden nap mérkőzést kellene játszani. 

Az országos utánpótlásbajnokság ügye már nehezebb dió és a legkényesebb természetesen a felnőtt bajnokságok kérdése. Nem ismerem a Liga álláspontját, én természetesen annak örülnék, ha a vízben dőlne el a bajnokságok sorsa, erről szól a sport. 

Nehéz, kényes, bonyolult kérdés ez, mert sok jogi vonatkozása is van. Játékosok már elszerződtek az eddigi csapatuktól, akinek júnuis 30-val megszűnik a szerződése, másnaptól már adott esetben új csapata van és még az is előfordulhat, hogy volt társai ellen kellene játszania - még ugyanabban a bajnokságban. Vagy a régi csapatában fejezze be a bajnokságot úgy, hogy a fizetését már az ellenféltől kapja? Ezt a problémát nagyon nehéz megoldani.

Biztos vagyok abban is, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség várja a LEN állásfoglalását. Hiszen tudni kellene azt is, hogy az európai kupák következő versenysorozatával kapcsolatban hogyan fogadják majd el a nevezéseket. 

- Ha olyan döntés születik, hogy a nyáron meccsek lesznek, akár a félbeszakadt bajnokság folytatódik, akár külön tornát, esetleg előrehozott Magyar Kupa-versenysorozatot rendez a szövetség, akkor a Császár-Komjádi uszoda miként vesz majd ebben részt? A tolótetőt kinyitjátok vagy a szabadtéri medencében játszhatnak majd a csapatok?

- A Komjádi uszoda valóban tolótetős, 50 százaléknyira lehet megnyitni a tetőszerkezetet és ez esetben nyitottá válik az uszoda, jogilag azonban ebben az esetben is fedett uszodának számít. Az uszoda készen áll, bent van a víz a medencékben, a fűtést két nap alatt megoldjuk. Takarítunk, fertőtlenítünk, amit tudunk, mindent megteszünk naponta azért, hogy felkészültek legyünk az esetleges újraindulásra. 

- A külső medence bevethető lesz?

- Eddig csak a fedettben zajlott mérkőzés, mert csak ott van lelátó. Amennyiben nézők nélküli meccseket írnának elő a rendelkezések, ez lehetséges a nyitott részen, hiszen a medence 10 pályás, 50 méteres, 2.20 méter mély, tehát alkalmas, csak kapu kell bele, két csapat és labda...

- Köszönöm a beszélgetést!

KORONAVÍRUS-CIKKEK A VLV-N