Az egriek csapatkapitányától arról érdeklődtünk: hogy telnek a napok. És ez most nem pusztán udvariassági kérdés, tényleg érdekel minket, miként töltik idejüket az uszodából kitiltott, az emberek gyanús méricskélését - ne adj isten, beszólogatását - elviselni kénytelen vízilabdázók. A koronavírus lappangási ideje hamarosan letelik, az uszoda kinyit, csütörtökön meccset játszanak a Kőérben... Szóval: mi a helyzet az egri csapattal?

DECKER ÁDÁM (ZF-Eger) csapatkapitány a vlv-nek:

- Készülünk a magunk módján. Délelőttönként szabadtéri kondiparkban vagy más, Eger környéki kültéri sportcentrumban edzünk. Futunk, kardiózunk, hasizom, hátizom, húzódzkodás, mindent elvégzünk, amit Major Attila, a kondiedzőnk kitalál az adott körülményekhez alkalmazkodva. 

- Hogy alakul a hangulat a városban? A polgármester titeket megvédő nyilatkozata után történt valamilyen változás a megítélésetekben?

- Ezt kicsit messzebbről kell kezdenem. Aki otthon ül és nézi a tévét, azzal szembesül, hogy végigsöpör a világon egy gyilkos kór. Nagyon kevesen olvasnak utána a részleteknek. Ez  alapjában felhevített közvélekedést eredményez a vírussal és a vírushoz köthető országokból érkezőkkel szemben. A nyilatkozattal enyhült a helyzet, a gond az, hogy a pánikot kiváltó hírek mindig gyorsabban terjednek, nagyobb tömeghez jutnak el, mint a megnyugtatásul szánt információk. Így aztán mind a mai napig "több lépés távolság" jellemzi a hozzánk való viszonyulást a városban. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy ebben az időszakban nem visszük oviba a gyerekeket, ne legyen feszültség abból, hogy egy szülő esetleg nem ismeri a pontos helyzetet és megijed a "gyilkos kórt" potenciálisan terjesztő gyerekeinktől. Én magam is tartózkodom attól, hogy tömegbe menjek, két méter magas vagyok, elég gyorsan kiszúrná mindenki, hogy itt egy vízilabdázó...

Szerencsére az étteremben, ahova járunk, nagyon kedvesek, megértették a szituációt, nem ültettek minket külön a többiektől, "szamárpadba". Egyébként pedig az egész országra jellemző volt ezekben a napokban a pánikhangulat, a hatásvadász média tájékoztatását az emberek hajlamosak túlreagálni. Remélem, egy-két nap múlva, a lappangási idő lejártát követően világos lesz mindenkinek, hogy nem vagyunk vírusosak, és jót nevetünk az egészen.

- Személyesen téged is értek beszólások, olyanok, amilyenekről többektől lehetett hallani?

- Én bezárkóztam, nem mentem sehova csak az edzésre és az étterembe, a bevásárlást is a feleségem vállalta magára. Illetve..., jártam egy autóalkatrész-boltban, ahol nagyon kedves emberek dolgoznak - ők vegyvédelmi maszkban fogadták a vásárlókat, ironizálva, szándékosan eltúlozva a hírekre történő reagálást. Ezen jót nevettem, és cserébe másnap, amikor visszamentem, feltűnően hangos köhögéssel, prüszköléssel léptem be a boltba... Ezen meg ők szórakoztak jót, hiszen tudták, hogy poénkodom, mint ahogy azt is, hogy amikor mi hazatértünk, még két repülőgép, több száz ember érkezett haza Milánóból.