"Az eddigiekbe még belefértek a helyzetkihagyások, a viszonylag könnyelmű megoldások, de egy világverseny utolsó három napján már nem fér bele semmi. Ott száz százalékig kell koncentrálni ahhoz, hogy legalább nyolcvan százalékot nyújtsunk."

"Már másodszor játszom ebben az uszodában, és nagyon irigykedem, mert Budapesten nincs ilyen uszoda. Pedig az elmúlt évtizedek eredményeit figyelembe véve a magyar vízilabda és az úszók is megérdemelnének a fővárosban is egy ilyen létesítményt, hiszen utoljára 1976-ban épült fedett uszoda. Tényleg öröm Debrecenben játszani. Tele volt az uszoda, jó volt a hangulat és a szervezés. Pedig sokkal nehezebb télen rendezni egy ilyen sporteseményt, amikor a legtöbben szívesebben maradnak otthon és nézik meg tévében a mérkőzéseket, mint nyáron, amikor süt a nap és mindenki örömmel megy uszodába.

Maga a torna hasonló volt a kolozsvárihoz, hiszen itt is a görögökkel és a románokkal játszottunk, de a németek ellen is vízbe szálltunk egy héttel ezelőtt. Nem volt nagyon erős torna, talán a görög mérkőzés volt a legnehezebb. A németek mostanra elfáradhattak, mert hazai pályán, Magdeburgban még jobban bírták ellenünk. A torna végére felszabadultan játszottunk és a hazai pálya előnye adott volt, mind hangulatban mind a szurkolói támogatásban. Túl sok mindent nem lehet lemérni ezekből a tornákból. A leghasznosabb a hét eleji, horvátok elleni kétkapuzás volt, amikor négyszer játszottunk ellenük, illetve fontos pontja volt a felkészülésnek az olaszok elleni edzéssorozat két héttel ezelőtt.

Azzal nem értek egyet, hogy lezárult a felkészülés fontosabb szakasza, mert az még csak most következik. Eddig tizenkilences volt a keret, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy ki lesz az utazó tizenhárom. Amikor megvan a tizenhármas keret, igazából akkor kezdődik az a munka, amikor már minden arról szól, hogy a világversenyen jól szerepeljünk. Az elkövetkezendő tíz nap lesz az, amikor nagyon okosan, nagyon keményen, de közben még pihenve is fel kell készülni a világbajnokságra. Az eddigiekbe még belefértek a helyzetkihagyások, a viszonylag könnyelmű megoldások, de egy világverseny utolsó három napján már nem fér bele semmi. Ott száz százalékig kell koncentrálni ahhoz, hogy legalább nyolcvan százalékot nyújtsunk, amely egy ilyen csapatnak, mint a magyar, már elég kell legyen a győzelemhez minden mérkőzésen – kivéve a szerb-válogatott ellen.

Most két nap szünetet kapunk, ami pihenéssel fog eltelni mindenkinek, de ránk is fér. Fizikai felkészülés nem sok volt mostanában, szinte csak játszottunk eddig, és a játékban könnyen lehet sérüléseket összeszedni. A legtöbben most ezeket a sérüléseket próbálják rendbe tenni."