Mivel egy edző maga a megtestesült pedagógus, kíváncsiak voltunk, hogy a szövetségi kapitány milyen elvek alapján neveli három gyermekét. Önkéntelenül adódik például a kérdés: szeretné-e, szorgalmazza-e, esetleg kifejezetten tiltja, hogy a következő Kemény-generáció is a vízilabdának szentelje életét.

Teljesen más a két nagy gyerek, ugye hát a legkisebbről, Márkról még szinte kár is beszélni, tíz hónapos. Kristóf ízig-vérig csibész, folyamatosan észnél kell lenni, ő 17. éves, különben még önkárosítóan is csibész, tehát önmagának is gondokat tud okozni. Viszont van benne annyi vízilabda tehetség, hogy szerintem az érettségijéig biztosan játszani fog, ez pedig azt jelentheti, hogy fog tudni annyira vízilabdázni, hogy ha úgy alakul és kedve lesz , akkor ezzel a tudással külföldön ösztöndíjjal egyetemre járhat. Már amennyiben lesz annyi esze, hogy azt elvégezze, hiszen vízilabdázhat ugyan jól, de egy amerikai egyetemen ugyanúgy le kell vizsgázni neki is minden tantárgyból.

Viktor igazából csak azért vízilabdázik, mert megértette, hogy ez neki hasznos, ő igazából nem veszi komolyan. Nem probléma, pláne, hogy azt azért a szervezetének, a növekedésének jót tesz. Viktorral egyelőre sokkal kevesebb a gond, de az az igazság, hogy   3-4 évvel ezelőtt a Kristóffal kevesebb volt.

Viktor kiválóan tanul, Kristófról ez nem annyira mondható el, igaz, ő nagyon nehéz gimnáziumba jár, a Szabó Lőrinc nyelvtagozatos gimnáziumba, ahol közel 20 angolóra van egy héten. Sokat kellene tanulni, s ez nem mindig sikerül, sokszor azért, mert fáradt, sokszor azért mert - ahogy előbb mondtam – változó korban van.

Azt, hogy a vízilabdázásban újabb Kemény-generációt jelentsen a srác, hogy meghatározó játékosa legyen egy jó csapatnak, én azt most nem látom benne, de egy jó kis OB1-s játékost kinézek belőle.