Fél éve öltött testet egy különleges kiadvány formájában az a kreatív magyar kezdeményezés, amely Szedlmayer Ildikó vízilabdaedző nevéhez fűződik. Ismertetjük a lényegét, interjúnkban pedig megmutatjuk a hátteret, így a cikk szerzőjéhez hasonlóan az olvasó is rácsodálkozhat arra: milyen apróságokon múlik, hogy a kisgyerekek emlékezetébe bevésődjenek alapvető fontosságú dolgok, megalapozva akár komoly játékoskarriert is.

Gyerekeknek készített - koruknak megfelelő ábrázolásmóddal - oktatókönyvet a KSI edzője, Szedlmayer Ildikó. A magyar, angol és olasz változatban is megjelent 40 oldalas "kötet" tartalma kinyitható karikákkal van összefűzve, oldalanként több rajz és kis szöveg teszi plasztikussá azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyek a hatékony vízilabdázáshoz nélkülözhetetlenek.

A szerző hosszú időszak utánpótlásedzői tapasztalatait felhasználva, alkotta meg a Vízilabda általános iskola - oktatókönyv gyerekeknek, edzőknek és szülőknek című kötetet.



SZEDLMAYER ILDIKÓ a vlv-nek:

- Mely korosztály számára készült a munka?

- 7-től 12 éves korúaknak, de például Tóth Kálmán azt mondta, ő nagyon örülne, hogyha az ifiválogatottban mindenki birtokában lenne a könyvben lévő ismereteknek...

- Olyan pillanatok vannak megörökítve a képeken, amelyek a vízilabdajáték markáns elemeit, fontos szituációit mutatják?

- Igen. 

- Kicsit furcsa, hogy vízhatlanná tett lapokból áll a kötet, ez azért van, hogy a gyerekek bevihessék akár a vízbe a könyvet?

- Nem. Ha vizes cucc mellé bedobják a hátizsákba, akkor nem lesz baja. Személyes tapasztalat, hogy a gyerekek nem nagyon válogatnak, a könyv és a vizes gatya egy helyre megy.

- Térjünk át a tartalomra. Látom, van a képek alatt egy-egy tömören megfogalmazott tudnivaló, amely megmagyarázza, hogy egy konkrét szituációban mire kell nagyon figyelni. Kérek szépen néhány példát!

- Például: A labdát mindig alulról vedd fel! - és ott van egy rajz, amin a labda alatt látható a tenyér. A második rajzon egy tenyér a labda fölött - ez a kép áthúzva és a harmadik képen azt mutatjuk meg, hogy hogy lehet valaki cseles: ha az ellenfél a labda tetején tartja a tenyerét, akkor te nyomd le a tenyerével együtt a víz alá és a szabályok alapján a bíró kontrát fúj vagyis a javadra ítél. 

Vagy például képileg mutatja be a könyv, hogy kell értelmezni azt a fontos tételt, hogy "Mindig annak passzolj, akitől a legtávolabb áll a védője!"

Ebben a korban alapdolgokat is egyértelműsíteni kell: kék sapkás a kép sapkásnak, fehér sapkás a fehér sapkásnak passzol. Már a játékhoz ad fontos tanácsot az a "mondás", hogy "Csak akkor passzolj, ha a társad rád néz, ha összekapcsolódik a szemetek!". 

Szép lassan, de következetesen adagolt technikai és taktikai tudás mellett néhány pszichológiai, motivációs elem is része a kötetnek, ezek is nagyon lényeges tudnivalók, például: "Gondolkozz gyorsabban, mint az ellenfeled!" - ezt sugallja a rajzon a fejből kiinduló buborék - benne egymásba kapcsolódó fogaskerekekkel. Illetve cselekedj gyorsabban: gumimatracon fekszik az egyik gyerek, a másik pedig egy kupát emel a magasba. 

És sorolhatnám még: "Bízz a csapattársadban és az edződben!", "A gól nem a tiéd, hanem a csapaté!", "Meghallom, megértem, megcsinálom" - ez utóbbi talán a legnehezebb feladat, minden egyes edzésen azzal szembesülök, hogy magától nem működik, kell hozzá a tudatosság.

"Hanyatt fekve gólt lőni nem lehet", "Gólt lőni csak labdával tudsz", "Ne mozizz, amíg az ellenfeled bambul, te indulj!"

- Mi a legfőbb célja ennek a fajta kommunikációtechnikának, oktatástechnikának?

- Amiben leginkább le vagyunk maradva a többi labdajátékhoz képest, az a döntéshozási képesség. És ha mi elkezdjük ilyen kis korban a fejekbe tölteni az alapvetéseket, akkor később sokkal biztosabb alapra lehet építkezni, amikor már bonyolultabb taktikákat kell megtanítani. És sokkal gyorsabban fog dönteni a gyerek, okosabb játékot produkál majd a vízben.  




- Mégis, az Ön által említett példák voltaképpen evidenciák. Mi a jelentősége annak, hogy képeskönyv formájában kerülnek a gyerekek elé?

- Ennek köszönhetően szép lassan úgy tanulják meg, hogy ezek a szabályok mélyen beivódnak az agyukba. Képileg is rögzül bennük az ismeret, ez nagyon fontos. Főként vizuális típusok vagyunk valamennyien, a kép alapján a gyerek egyből tudja, hogy miről beszélek, míg ha csak a szöveg lenne, nem biztos, hogy olyan kép jelenne meg a fejében, amilyet én szeretnék, az edzők szeretnének.

Persze maga a látvány nem elég. Külön módszertana van annak, hogy elérjük a célt, az információ nagyon erős rögzülését. Így például első alkalommal azzal lehet kezdeni, hogy: mondj el hármat, ami a legjobban tetszett. Vagy: ne nézd a képet, úgy mondd el! 

A "hallom, látom, kipróbálom, megtapasztalom" együttese ez így, ami nagyon hatékony.

- Akkor ez tulajdonképpen majdnem ugyanannyira az edzőknek szól, mint a gyerekeknek!

- Hogyne. Van a kötethez egy "használati utasítás", hogy miként alkalmazzuk a képzésben az oktatókönyvet, hogyan kérjük számon az abban foglaltak elsajátítását. A cél ugyanis nem az, hogy elméletben legyenek tisztában a fontos ismeretekkel, hanem az, hogy képesek legyenek a vízben megcsinálni mindazt, ami már a fejükben van. 

Sőt, nemcsak gyerekeknek és edzőknek szól a könyv, hanem szülőknek is! Hányszor megtörténik, hogy kiabálnak a parton: "Add már oda!" A szülők játszanak a parton a gyerek helyett és nem tudnak belegondolni abba, hogy ha nekik kellene nyakig vízben döntést hozni és cselekedni, mire lennének képesek arról a helyről körültekintve. Így viszont, hogy ők is nézegetik a könyvet, átérezhetik, hogy mennyi mindenre kell a gyereknek figyelnie, talán rádöbbennek, hogy mennyire nehéz ez, s hogy mi az, amit a gyerek már elért. Sokkal jobban fogják tudni értékelni azt a tudást, amit a gyerekük rövid idő alatt elsajátított. 



- Milyen volt a könyv fogadtatása? Hogy sikerült hírt adni a létezéséről és milyen volt a visszhang?

- Száz százalékig pozitívak a visszajelzések, a gyerekek részéről is és főleg az edzőktől. 

Az első tapasztalatokat természetesen én magam szereztem, hiszen, már a könyv megjelenése előtt alkalmaztam a képzésnél ezt a módszert. A "gyerekeim" imádják. Egyértelműen a könyvnek tulajdonítom, hogy a HabaWaba-versenyeken a csapataim tagjai ennyire okosan játszanak, a gyerekek látnak a pályán és jó döntéseket hoznak. Biztos, hogy 9 évesek nem szoktak ilyen éretten játszani. Képességek terén eddig is jó eredményeink voltak, de hogy csapatként így tudtak szerepelni, azt ennek a módszernek tulajdonítom. (A Szedlmayer Ildikó által irányított KSI-sek eredményei az olaszországi Lignano-ban évente megrendezendő HaBaWaBa Nemzetközi Gyermek Vízilabda Fesztiválon, az U09-es korosztályban: 2016-ban arany, 2017-ben bronz, 2018-ban bronz, 2019-ben arany - a szerk.)​

- Hány országba jutott el eddig a könyv?

- Ausztrália, Argentína, USA (Kalifornia), Spanyolország, Olaszország, Hollandia (most készül a holland nyelvű fordítás, egy edző dolgozik rajta), Szlovénia, Szerbia, Ausztria, Románia, Svédország - nem tömegével, de jelen van, edzők, gyerekek használják, Olaszországban már nagyon sok helyen. 

- Gondolom, elsősorban a személyes kapcsolatok révén terjed. HaBaWaba?

- Főleg, igen. 

- És itthon mi a helyzet?

- Miskolcon, Győrben, Szolnokon, Pécsen, Jászberényben, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Veszprémben ismerik már, Budapesten a Vasasban, a Fradinál és az UVSE-nél is, ahol Mackó bácsi (Korényi István - a szerk.) kötelezővé tette a gyerekeknek.
 
- Szétnyitható karikákkal vannak összefűzve az oldalak. Ez azért van, mert így könnyen bővíthető a tartalom, behelyezhetők esetleges új oldalak? Lesz folytatás?

- Igen. A fejemben már megvan a következő "adag" szövege, de rajzok még nem készültek. Igen, folytatásos lesz. Most 40 darab "tudnivaló" van a könyvben és lesz még újabb 40, ez belefér ebbe a kötetbe. Ez a terv. A gyerekeim egyébként már tanulják az új tananyagot is.

- Nemrég zajlott le a magyar utánpótlásképzés teljes átalakítása, nincs egy éve, hogy felállt egy új rendszer, Benedek Tibor irányításával. Az ön szemlélete, törekvései, kezdeményezései hogy viszonyulnak az utánpótlás irányításának átszervezéséhez?

- Benedek Tiborral szoktam beszélgetni, kikéri a véleményemet, Nagyon hasonlóan gondolkodunk és egyébként a fia is nálam kezdett, KSI-s most is. Én szerettettem meg vele a vízilabdát, pedig hallani nem akart arról hogy vizes legyen, bemenjen a hideg vízbe. Hihetetlenül tehetséges játékos már most! Olyan képességei vannak és olyan tudatosan készül..., ott ül Tibor UVSE-s meccsein, tanul és gondolom, hogy mindent megbeszélnek. Tibor innen tájékozott arról, amit képviselek, alkalmazok a képzésben.

Elindult a szövetség által szervezett Baby Bajnokság öt-hat évvel ezelőtt, Nikola Sztojadinov kezdeményezésére, amit később én vittem tovább. Most is én vagyok a kapcsolattartó a szövetséggel a budapesti régióban,"bábáskodom" e verseny felett, attól függetlenül, hogy nem én viszem a KSI csapatait ezekre a bajnokságokra. A Baby korosztály edzői elismerik a tapasztalataimat, a tudásomat, ezzel szolgálom a magyar vízilabdázást.

- Visszatérve a könyvhöz, sikerült a megjelentetéshez valamilyen támogatást, szponzort találni?

- Nem, a családom segít. Köszönöm nekik. Köszönöm kolléganőm, segítőtársam, Zobin Kriszti lelkiismeretes munkáját, odaadó segítségét is.

- Sok sikert a folytatáshoz!

​